Lyuk a hálón
A kutatásból kiderült, hogy a vezeték nélküli internettel ellátott fogyasztók médiafogyasztása és életmódja is lényegesen átalakul. Felmerült a kérdés, hogy mindez Magyarországon is rövidtávon beköszöntő valóság vagy csak ködös vízió. A válasz összetett.
Magyarországon az internetpenetráció még mindig csak 25 százalék körülire becsülhető, ami még közép-európai összehasonlításban is alacsonynak tekinthető; az Európai Uniós átlag 47 százalék.
Nem hisszük, hogy hatalmas titkot árulunk el, de azért szólunk: ha az elkövetkező egy-két évben nem következik be a mostaninál lényegesen dinamikusabb fejlődés, tovább nő a szakadék Magyarország és a szomszédos országok között. Az államnak tehát igenis szerepet kell vállalnia abban, hogy több ember előtt legyen internet-kapcsolattal rendelkező számítógép. Nem úgy, hogy közvetlenül adjon nekik, nem alanyi jogon járó szélessávot kérnénk, közpénzből, csupán azt, hogy az állam teremtsen olyan törvényi feltételeket, ami lehetővé teszi, hogy végre európai összehasonlításban is olcsón lehessen szélessávú hozzáférést vásárolni a piacon jelen lévő szolgáltatóktól.
Nem csak az államnak volna persze feladata. Modern technikai újdonságok akkor költöznek be a mindennapokba, ha adnak valami pluszt az eddigiekhez képest. Olyan szolgáltatást nyújtanak, ami kényelmes, kellemes, hasznos, és persze mindezért nem kell luxusárat fizetni. A hordozható számítógépek ára lassan lecsökken az asztaliak szintjére, és hitelkonstrukciók segítségével sokak számára elérhető. Olyan általános városi vezeték nélküli szolgáltató azonban, amely képes lenne valódi tartalommal megtölteni a hordozhatóságot azáltal, hogy az e-mailek és a webszájtok tényleg mindig és mindenhol, egyszerűen elérhetővé váljanak, még nincs jelen a piacon – ha elnézünk kicsit határainkon túlra, láthatjuk, hogy bizony létezik ez a kategória. Itthon az utcán, a köztereken lehet hot-spotra vadászva kalózkodni, hátha bekerülünk egy-egy iroda vagy magánlakás gondatlanságból vagy épp szándékosan nyitva hagyott hozzáférésének vételkörzetébe, vagy beülni némely drótnélküli internetkávézóba. A helyzet persze javul: a www.hotspotter.hu weboldalon elérhető Országos Hotspot Adatbázis a cikk írásának időpontjában 125 magyar város öszszesen 796 nyilvános hozzáférési pontját ismerte. A szám azóta minden bizonnyal növekedett. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy jelenleg tudásunk szerint egyetlen internetszolgáltató sem épített ki pre-paid, vagy post-paid módon előfizethető vezeték nélküli hálózatot a fővárosban és a nagyobb városokban. Egy ilyen beruházás ára nyilván nem csekély, de szükség volna rá, és hisszük, hogy elképzelhető olyan modell, amelyben meg is érné.
Sokat javult ugyan az internet-helyzet az elmúlt két-három évben, de ameddig a fogyasztó nem tudja biztosan, hogy a város bármely pontján hozzáfér a vezeték nélküli internetezhet, addig nem fogja magával cipelni a laptopot, és nem várható az sem, hogy tömegesen használják az információszerzés és
a szórakozás új formáját. Addig pedig, hiába növekszik rendkívül dinamikusan az online hirdetési piac, a hirdetők sem fogják végleg a „klasszikus” médiumok közé emelni a netet.
