Miért borzalmas az Erste kampánya?

 

Most kellene azonnal leültetni szépen a vezérigazgatói szobában az Erste bank teljes marketingosztályát, a reklámügynökséget, a filmeseket, benyomni a dvd-be a bank legújabb reklámkampányának összes anyagát, majd feltenni a nagy kérdést: hol voltak önök az idő alatt, amikor ez a főzet készült? Vigyázzanak a válasszal!

Már a kampány bevezető szakasza is szokatlanul ostoba volt. A színekből és a betűtípusból elsőre látszott, hogy valamit az Erste lökött ki magából, és az is nagyjából egyértelmű volt, hogy itt most ez a csúnyácska népbank valami kommunikációt kezdeményez az emberekkel. Az „Ön kinél bankol?” kérdés viszont nem illett bele a bank mesehősös butuska reklámfolyamába, hanem valami újabb, fájó irányt vetített előre. Eleve, kinek jutott eszébe ez a rettenetesen hangzó, ellenszenves „bankol” szó? Aztán ahogy a nap kiszívta, a szél pedig megtépte azokat az amúgy is jellegtelen világoskék hátterű plakátokat, a felháborodást szánalom váltotta fel: szegény cég, olyan esélytelen, mint egy nyugdíjas munkáspárti kopogtatócédula-gyűjtő.

Aztán augusztus végén lelepleződött az, ami egyébként nyilván senkit nem érdekelt, hogy az értelmetlen csúf feliratok azért kerültek ki az utcára, hogy egy reklámfilmben a bankolás és a menőség egybeforrjon az Erstével. A bank meg is magyarázta weboldalán a dolgot: „A megújuló kommunikációt egy nagyon igaz, könnyen átérezhető gondolatra építettük: akinek rendben vannak a pénzügyei, az magabiztosan teljesít az élet minden területén”. Pont ez a baj. Ez nem egy alapigazság, nem egy valódi insight, hanem végtelenül közhelyes, hazug marhaság. Attól még, hogy rendben vannak a pénzügyeim, lehetek szerencsétlen, beteg, sikertelen, bármi.

Nem meglepő, hogy egy ilyen alapgondolatra épülő reklám összedől. Különösen akkor, ha még arra sem törekszik senki, hogy a „legyél az ügyfelünk és sikeres leszel” mondanivalót valahogy megfogalmazza. A vízilabdás filmet nehéz értelmezni, paródiának túl komoly, komoly viszont nem lehet. Senki nem képzelheti azt, hogy egy felnőtt megnézi ezt a rettenetes szövegű, rosszul megrendezett filmet, és bankot vált. Ilyenkor a szakmájukat tisztességgel végző alvállalkozó filmesek alighanem maguk sem hiszik el, hogy mit csinálnak, de a papírra le van írva pontosan, ezt kérték a komoly öltönyösök, ez tetszik nekik, erre mondtak áment, ezt fogják kifizetni.

Pedig a kampány semmit nem tett annak érdekében, hogy a személyiségmentes, egyediség nélküli Erstének a csúf, ipari logón kívül legyen valamije. Sőt, eltüntette azt a minimális szerethetőséget is, amit Ludas Matyi és a többi mesehős kölcsönadott a banknak. Ez a kampány totál felesleges volt, a létrehozásában közreműködő minden szereplő ment volna el inkább nyaralni.

Cikkünk a Kreatív szeptemberi számában jelent meg. Azóta két újabb film is megjelent a kampány keretében. A szerző az újabb munkák megjelenése után sem gondolta meg magát. Sőt.

Értékelés: 1