MŰ-KÉP Digitális Grafikai Biennále

A transznacionális ügynökségek megjelenésével a reklám nagy része importtá vált, amelyek kezdetben nem adaptálódtak a magyar viszonyokhoz, mintha ebben az országban nem élne sok kiváló ízlésű művész és számítógépes szakember. A szervezők meglátása szerint a kiállítás megfogalmazott üzenete jelzés a multinacionális és transznacionális ügynökségek irányába: nem szükséges importálni a grafikát, a fotót, a gondolatot.

Látványtervezés széles eszköztárral

A digitális műfajok országos megmérettetésének alapötlete W. Nemessuri Zoltántól, a CoMedia Reklámügynökség marketingigazgatójától származik, de mint elmondta: a kiállítás megfogalmazása és előkészítése csapatmunka eredménye, amelyben nagy része volt Dobrányi Tamásnak, a Kontakt Média ügyvezető igazgatójának és Bedő Árpádnak, a CoMedia fejlesztési igazgatójának, aki egyébként magát a címet is, a mára már márkanévvé vált MŰ-KÉP elnevezést és ennek többértelműségét kitalálta.

Amíg az első bemutatkozás vándorkiállításként debütált, addig a mostani, csakúgy, mint az előző, a Magyar Nemzeti Galériában kapott otthont. Bár az üzenet világos, szomorú tény, hogy a transznacionális ügynökségek stúdiói az első alkalommal még csak-csak, a második alkalommal már jóval kevésbé, a biennále keretein belül pedig egyáltalán nem vettek részt a megmérettetésben.

Több száz pályamű igazolta a szakma megmutatkozásának igényét, amely az eddigi legrangosabb színvonalú bemutatást tette lehetővé, nyilatkozta Dobrányi Tamás, a kiállítás szervezője.

A pályázatot három kategóriában írták ki: a „Megvalósult munkák”, a művészeti főiskolások számára kiírt Terv pályázat, és a „Virtuális világ” kategóriákban. Az előző évekhez képest kevesebb volt a 3D-s megoldás, de határozottan több a multimédiás megfogalmazás, a komplex arculat megjelenítése.

A rendezvény színvonalas hátterét a Magyar Nemzeti Galéria, a 3M és a Kreatív biztosította. Remélhetőleg a következő biennále – a szervezők szándékának megfelelően – feszegeti majd a nemzetközi határokat, így a műfaj első közép-európai fórumává nőheti ki magát.

„Nem presztízskérdés egy grafikai biennále támogatása” – nyilatkozta Csapó Judit, a 3M marketingkoordinátora – „hiszen a 3M grafikát hordozó alapanyagok és automatizált grafikagyártó rendszerek biztosításával foglalkozik. A folyamathoz csak egyvalami szükséges még: a digitális grafikai tervezés.”

Céljuk, hogy a tervezőgrafikai szakmával közösen dolgozzanak, és megismertessék a grafikusokat azokkal az anyaglehetőségekkel, amelyek figyelembevételével szélesebb látványspektrumban alkothatnak. Ezért is került sor a MŰ-KÉP-en belül két 3M pályázat kiírására, amelyek az autódekoráció és a fényviszszaverő fólia felhasználásával a korszerű kommunikáció vizuális megjelenését ábrázolják.

A kapcsolat a látványtervezés és a 3M tevékenysége között, a reklámügynökségeken belül a produkciós területen csapódik le. A kiállítás lehetőség ennek a rétegnek a megszólítására is.

A zsűri a hozzáadott értéket díjazta

A zsűri értékelése során nem azt a fajta digitális készültségi szintet kérte számon, amely minden tervezőgrafikai munka sajátja, hanem azok a munkák kerültek kiállításra és díjazásra, amelyek valamilyen hozzáadott értéket tudtak felmutatni, nyilatkozta Molnár Kálmán, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettese, tanszékvezetője, a zsűri elnöke. A digitális képalkotás olyan szintre nőtte ki magát, amely teljes mértékben egyenértékű minden másfajta technikai megfogalmazással. Friss műfajnak mondható, az igazi eredményeket az ifjabb generáció mértékadó hozzáállása képviseli. Ez az ifjúság nem kort jelent, azt mutatja meg, ki mennyire frissen képes nekilátni egy ilyen technikai megfogalmazásnak. A magvalósult munkák bizonyították, hogy a hazai grafikai felkészültségnek létjogosultsága van Európa e területén, és nemzetközi fórumokon is bátran megállnák a helyüket.

Molnár Kálmán reméli: a hétköznapi használatban is ki fog szűrődni a csak patronozó (kizárólag a számítógép lehetőségeire hagyatkozó – a szerk.) megoldások tömege, hiszen ezek a patronok előbb-utóbb elhalnak, az újdonság varázsát elveszítik, és az ismétlés nem segíti sem a produkció reklámértékét, sem pedig a minőség megjelenését.

A vizuális kommunikáció technikai szerepéről Molnár Gyula (Magyar Iparművészeti Főiskola), a zsűri tagja azt nyilatkozta: „A digitális képalkotás minden válfajának megjelenése mellett, az utóbbi évtizedben az a tapasztalat, hogy megszűnnek a műfajok (operatőr, animátor, fotós) közötti határvonalak. A programok, a dobozba zárt eszközök fogják öszsze a képalkotás lehetőségét, és ettől kezdve elkezdenek viselkedni a maguk szándéka szerint. A multimédiás eszközrendszerrel demokratizálódik a képalkotás és a létrejött mű is, azáltal, hogy ezeknek az eszközöknek birtokosa lehet bárki. A technológia fejlődése semmiképp nem eredményezheti a minőség romlását, a kelléktárak fejlődése nem hoz létre szellemi többletet a művekben.”

Az eszköz lehet 2B-s is

A Magyar Nemzeti Galéria, amely a múlt kiemelkedő értékeinek a bemutatására szolgál, immáron másod ízben ad otthont egy kortárs, jövőágazatnak számító műfajnak. Dr. Bereczky Loránd főigazgató véleménye szerint, a Galéria a későbbiekben is nyitott kíván maradni a kiállítás befogadására. Szeretnék azt az együttműködést biztosítani, ami a célt szolgálja: kiderüljön, hogy hagyományos értékekkel mérhető és értékelhető a digitális képalkotás.

A MŰ-KÉP színvonaláról a főigazgató elmondta: alkalomról alkalomra összetettebb és szebb, és a legutóbbi azért is volt különösen érdekes, mert nemcsak a sokféleség jellemezte, hanem a folyamatok bemutatása is. A közönség láthatta, hogy a számítógép milyen eszközzé képes válni a tervezőgrafikusok kezében, és meggyőződhetett arról, hogy bár az eszköz birtokában megsokszorozódhatnak a lehetőségek, mégis egy ház terve, egy grafika alapötlete a tervező fejében születik meg. Az ok: egy fokozattal jobb még az a computer, amit agyvelőnek nevezünk, a fizikai számítógéppel szemben, hiszen előnnyel bír, az egész folyamatot képes egyben látni. A mostani számítástechnikai alkalmazások a folyamatok megvalósításához nyújtanak megfelelő technikai segítséget, amely technikai lehetőségek nemcsak kiszolgálják, de mozgatják is a fantáziát.

Aki meg akarja magát jeleníteni egy társadalomban, annak arcot kell öltenie – vélte dr. Bereczky Loránd, és tudomásul kell vennie, hogy ez az arc információkból áll, és az már mindegy, hogy ezt az információt 2B-s ceruzával vagy számítógéppel hozza létre. Az eszközön sose múlik. A mi világunk a tízes számrendszerre és a szorzótáblára alapul, hiszen az ér valamit, amit matematikailag is le lehet írni, a mai fiatalok pedig a kettes számrendszerből kölcsönzött modellel is tudnak élni.

„Európa e területén találékonyabbnak kell lennünk, amiben az a specifikus, hogy mi azért még mindig megpróbáljuk az igen és a nem közé a talán-t is behelyezni.”