Hatezer adag reklámellenes oltóanyag érkezett a gyógyszertárakba, de  előreláthatólag nem lesz elég, ezért belépek a képbe, átvéve tanult  kollégámtól, Tóta W. Árpádtól, a neves hülyeségkutatótól a narrátor  szerepét, és megkísérlem a lehetetlent: eligazítani önöket a reklámok  között, felhívni a figyelmet egy-egy látványos hazugságra, illetve  megerősíteni egy-egy pozitív üzenetet, mert bizony, a reklámok között  is vannak remekművek, főleg, ha képesek vagyunk elkülönítve szemlélni  tárgyától, az eladásra szánt izétől, terméktől, szolgáltatástól, életformától.

Az esetek jelentős többségében valami szemetet akarnak ránk sózni, és  ehhez a feladathoz megtalálják a megfelelően színvonaltalan  ügynökséget, amely kiadja a feladatot a béna beszállítóknak, ők pedig  legyártják a filmet, csomagot, az emberek pedig néznek: ugyan miért is  vennék én Ugri-Bugri agysorvasztót, amikor egy rosszarcú tapló  kínálgatja nekem, aki úgy van bevilágítva, mintha meszesgödörbe esett  statiszta volna.

Ezek az alkotások teszik ki a reklámok kilencven százalékát.

A második kategóriába azok a reklámok tartoznak, ahol nem hiányzott a  pénz, tehetség és isteni szikra, volt ötlet, amit sikerült magas  színvonalon megvalósítani, és született egy önmagában (tehát a  körülmények és kor ismerete nélkül is) élvezhető film (szlogen,  figura, logó), amire csettint az önök legkevésbé sem alázatos  narrátora, hogy: wow! (mivel nem mentes az idegen befolyástól, és  mesteri szinten bírja a külföldi nyelv indulatszavait, hangutánzóit és  képregényekből is ismerhető nagyszerű betűtorlódásait).

Mindannyian emlékszünk ilyen művekre, elég csak a Müszit említenem,  ami beégett nemzedékem hardverébe anélkül, hogy bármi fogalmunk lenne  arról, mit is akart nekünk eladni a keménykalapos úriember. Valami  mezőgazdaság volt a történetben, és valami szolgáltatás, de  tökéletesen mindegy. Végezetül marad egy százalékokban kifejezhetetlen  mennyiség, azon reklámok köre, amelyek értelmes dolgokra próbálják  felhívni a figyelmünket, nem olyan igényeket próbálnak feléleszteni,  amelyek feleslegesek, esetleg károsak, hanem például arról szólnak,  hogy ne legyünk bunkók.

Mivel ez az írás egy sorozat első darabja, az az eretnek gondolat  fogant meg bennem, hogy pozitív kicsengéssel indítok, nem ekézek (arra  majd sor kerül hamarosan, elkerülhetetlenül és megérdemelten), hanem  egy olyan sorozatot ajánlok az önök figyelmébe, amitől nem lesznek  butábbak, nem halmoznak fel baromságokat lakásukban, és nem rombolják  tovább a világ amúgy is rettenetes elme- és közállapotát.

Megy az Animal Planeten egy kampány: animációs mukilények próbálják  felemelni szavukat (szavak nélkül) az általános emberi ostobaság  ellen, felhívják a figyelmet a környezetszennyezésre, a természetes  gázok használatára, a természetes körülmények között is belátható időn  belül lebomló anyagokra, a szemétre és a zajra. A célközönség  egyértelműen a gyermek: az a gyermek, akinek felnőttként valószínűleg  lesz pénze afrikai szafarira, de talán addig sem fog nejlonzacskókat  dobálni a tengerbe.

Látjuk a polipot, amint beleszeret a reklámszatyorba, a leopárdot,  ahogy elrontja a vadászatot, mert szemétre lép, és a többieket,  vesztes állatokat, amint szívnak az emberiség csodálatos  teljesítményének következtében, midőn legyőzte a természetet, és  létrehozta például Tatabányát, bár ezen utóbbi példa nincs külön  kihangsúlyozva, csak nekem jutott eszembe, mert gonosz vagyok.

Az üzenet tiszta és világos: ne legyél ekefejű csőrös, mert akkor  mindannyiunknak rosszabb lesz, méghozzá hamarosan. Egy rövid jelenet,  és a végén az összefoglalás, egyetlen mondat, gondolva azokra is, akik  nem tudják értelmezni a képeket. Az animáció pedig szerethető,  aranyos, vicces és egyértelmű, semmi túlzás, semmi apokalipszis.

Ha arra gondolok, hogy minden ezer emberből akad majd egy, aki  megfontolja ezt a kívánalmat, és eggyel kevesebb merényletet követ el  a bolygó ellen, nos, könnyed lebegéssel telik meg a lelkem, és  énekelni támad kedvem, amitől most megkímélem önöket, mert magam sem  kívánom tovább szennyezni a környezetet. De tényleg jó érzés!

A reklámfilmet itt letöltheti.