Hát ezért például jó reklámosnak, pontosabban kreatívnak lenni. Tudom, miről beszélek, mert voltam egy ki ideig a sales marketing oldalon. A fizetésemből is engedtem volna, hogy ne kelljen inget viselnem, de csak a nyakkendőt tudtam lealkudni. Egykori gyűlölt öltönyömet – bosszú! – most ülőpárna-tölteléknek használom.

Persze a 9-es buszon is láttam már rongyos, szőrös, furcsa embert, aki Mahart-sapkában szidta a komcsikat. Ettől még nem lesz valaki kreatív. (Remélem, nem egy öreg szövegíró volt.) Mindenesetre nagyon jó, hogy nem kell öltönyöznünk, és ezt ki is használjuk.

Azután jó kreatívnak lenni másért is. Banális dolgokra gondolok: már egy-két hónap után konkrét, kézzel fogható, szemmel látható, füllel hallható eredménye van a munkánknak. Olyan, amilyen. De van. Az igazi eredmény persze korrekt – bruhaha –, utólagos hatásvizsgálatból derülne csak ki. De az nincs.

Azután jó az is, hogy nem kell mindig állásinterjún piacozni magunkkal, miközben mégis mindig más cégnél dolgozunk. A jó kreatív egy kicsit itt is, ott is marketinges.

És persze ott van az alkotás öröme. Ezt csak a hipokriták és a tehetségtelenek tagadják. Az evés, ivás, koitusz, kakilás négy testőre mellé – jó társaságba – felvenném az alkotást is. Az összes valaminek a testbe bejutásához vagy onnan kijutásához kapcsolódó érzet, jutalom. Input-output. Az alkotásnál is pontosan ez történik, csak szellemi síkon.

Végül pedig – hátha a jövő kreatívjai is olvassák – ott vannak Belzebub szagtalan papírfecnijei, ha esetleg új pulcsit akarnál venni.