Persze vakíthatnék, hogy nem ezért, ááá, dehogy, csupán szerelemből, mint Kutor papa cukrászdája a Mészáros utcában. Az öreg hajdanán majdnem olyan üzletpolitikát folytatott, mint manapság a hiperek, csak ő tényleg mindent pofátlanul olcsón adott, két kilométeres körzetben nem volt érdemes cukrászdát nyitni. Sőt nem csak beker áron adta a finom sütiket, hanem aki ott helyben tömte magába a krémeseket, még műsort is kapott, ugyanis majdnem minden vevőnek beszólt nagy hangon valami csípőset, amitől órákig, napokig gurultunk a röhögéstől. Valahogy az volt az érzésünk, valójában ezért tartja fenn ezt a kis cukrászdát: hogy műsorozhasson. Ha élne, akkor ma ő lenne a Fábry Showder konkurenciája. Később az akkori Ötödik sebességben faggatta egy riporter a Mestert, hogy a fenébe tudja harmadáron kínálni a portékát? Az öreg minden kertelés nélkül rávágta, hogy az a drága felesége finanszírozza, és egy fillért sem keres az üzletével, nem is akar, így boldog.

Na, jó. Ott van a szakmai elismerés is. No, nem a szakmai díjakra gondolok. A mi Arany Pengénk és Arany Oroszlánunk más természetű. Abban a piaci szegmensben, ahol elindultunk, egyedülálló eredményeket értünk el. Nem volt ebben semmi célzatosság, nem furakodtunk, nem furkálódtunk, nem könyököltünk. Egyszerűen a munkáink, a kommunikációnk eredményessége hozta be az ügyfeleket, és alapozta meg a hírünket. Azért, amikor a piaci szereplők egymástól kérik el a számainkat (és meg is adják!), az bőven felér bármilyen szakmai díjjal. És amiért sokan irigyelhetnek: sosem kötötték meg a kezünket, mindig szabadon alakíthattuk a kreatívanyagokat, legjobb belátásunk szerint.

Na, ezért éri meg.