Reklámarcok 8.
Nem akarják jobbá tenni a világot
A kutatás vége felé közeledve az előző részben arra voltunk kíváncsiak, hogy a szakma mit gondol saját magáról, a reklám funkciójáról és a szakma körülményeiről. Arra jutottunk, hogy számukra a reklám se nem önkifejezési mód, se nem művészet, viszont a magyar reklámokat igenis ötletesnek tartják. Az akadályt rendre az ügyfélben látják, a szakmájukat belterjesnek ítélik. Összességében viszont nem jelent büszkeséget nekik a szakmában dolgozni. Az utolsó előtti részben azt tárgyaljuk, hogy a szakemberek milyen értékeket tekintenek fontosnak, és mit csinálnak a szabadidejükben.
Család, munkaöröm, szabadidő
A válaszadók számára legfontosabb értéket a boldog családi élet jelenti. Ezt követi a munka öröme, a biztonságos, kiegyensúlyozott élet, és ezzel némiképp kontrasztban a színes, változatos élet.
Ugyanakkor a legkevésbé sem jellemző rájuk, hogy a világ dolgainak javítását vallanák követendő értéknek. De ugyanígy nem ért el túl előkelő helyet az értékek rangsorában a sikeresség, és a szakmai életben a maximum nyújtása.
A család fontosságát az is jelzi, hogy a válaszadók szabadidejük 45 százalékát családtagjaikkal töltik.
Legjellemzőbb szabadidős, kulturális tevékenységek a zenehallgatás (nem élőzene), az olvasás, a sportolás, a kávézók, kocsmák, pubok látogatása (barátokkal való találkozás szórakozóhelyen), barátokkal való találkozás otthon, a partizás, bulizás. A többi szabadidős, kulturális tevékenység nem jellemző rájuk.
| A kutatásról |
| A Szonda Ipsos 2009 márciusában készítette a kutatást a Kreatív megbízásából a magyarországi reklámügynökségek (atl és online) dolgozóinak körében. A kutatás alanyai azok voltak, akik az adott ügynökségen belül valamilyen formában részt vesznek a kreatívfolyamatban, tehát a kreatívcsapatok munkatársai, az accountok, a menedzsmenttagok és a stratégiai tervezésért felelős emberek. Az adminisztratív és egyéb munkakörben dolgozók nem vettek részt a kutatásban. A Kreatív előzetes címgyűjtése után megkezdett kutatásban az összesen 1100 munkatársat foglalkoztató 87 hazai (85 százalék atl/15 százalék online,) ügynökség közül 58 cég vett részt a kutatásban. A 600 címre kiküldött online kérdőívet 303-an töltötték ki; a 27 százalékos elérési, és a több mint ötvenszázalékos válaszadási arány önkitöltős módszertan mellett nagyon jó aránynak tekinthető. Mivel a válaszadók és az alapsokaság (a 87 ügynökségnél dolgozók) között nincs lényeges eltérés az ügynökség típusa, az ügynökség mérete, tulajdoni háttere és a munkavégzés jellege szerint, ezért a kutatás e szempontok szerint reprezentatív. A mintavételi hiba +/-5 százalék. Fontos megjegyezni, hogy a kutatás sem hazai, sem pedig nemzetközi előképekre nem támaszkodhatott (a nemzetközi kutatások rendszerint a komplett kreatívipart vizsgálják, amelybe a reklámszakma mellett ugyanúgy beletartoznak a képzőművészek, zenészek, építészek, divattervezők, dizájnerek is). A kérdések típusainak összeállításakor hasznos kiindulópontként szolgáltak a hazai és nemzetközi újságíró kutatások (lásd pl.: Vásárhelyi Mária Foglalkozása: újságíró, MÚOSZ/MTA-ELTE 2007, és Pew Research Center for the People & The Press: How journalists see journalists?, 2004). A kutatás szakmai támogatói a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége és a Magyar Reklámszövetség voltak. |
a szerző cikkei
Bátorfy Attila
a szerző cikkei
Nagy Réka, Szonda Ipsos, kutatásvezető
a szerző cikkei
Szerényi Szabolcs, főszerkesztő-helyettes
a szerző cikkei
