Akkoriban még nem én vezettem a budapesti irodát, de ez a történet nagyon érdekelt, és amióta itt vagyok, próbálom megérteni a részleteket. Minden DDB-st megkérdeztem, aki részt vett a tenderben, és más ügynökségek munkatársainál is érdeklődtem. Megkérdeztem hirdetőket és másokat, akik valamilyen kapcsolatban állnak a reklámpiaccal. Senki nem tudott egyértelmű választ adni arra, hogy valójában mi is történt.

Maradjunk ezért a tényeknél: a tendert a DDB hivatalosan megnyerte, majd két hónappal később elvesztette. Talán itt érdemes megjegyezni, hogy Siegelgale márkatanácsadó, az a cég, amely Gábornak New York-ban állást kínált, ebben az időben a Vodafone tanácsadója volt, és részt vett a kiválasztás folyamatában. A teljes bevezető kampány végül tendereztetés vagy más, annak megfelelő hivatalos eljárás nélkül került a RoA-hoz.

Továbbra is a tényeknél maradva, a Gábor által említettek között vannak olyan információk, amelyek javítást, pontosítást igényelnek.

A DDB nem kezelte a Vodafone európai kommunikációját, ezért nem volt abban a helyzetben, hogy európai szinten lobbizhatott volna a magyarországi üzletért. A londoni BMP DDB valóban dolgozott a Vodafone-nak az Egyesült Királyságban, a brit piacra alkalmazott kreatív azonban teljesen más volt, mint amit a budapesti DDB a magyarországi bevezetéshez javasolt.

Talán nem érdektelen, hogy a reklámfilm headline-ja, a „Vodafone. A te hangod” meglehetősen emlékeztet a DDB által javasolt eredetihez „Vodafone. Tiéd a szó”. A hosszabb változatban elhangzó szöveg és felirat pedig szó szerinti idézet az ügyfél (neve a cikkben helytelenül jelent meg, helyesen: Jeremy Forword) által átadott briefing dokumentumból. A képi elemek nagyon hasonlítanak egy Deutsche Bahn reklámfilm képi elemeire, amely korábban volt látható a televízióban.

A zenét, amely a RoA reklámfilm alapja lett (a képi elemek ehhez a zenéhez készültek) először a DDB mutatta meg az ügyfélnek, mint az eredeti DDB-kampányötletet támogató, hangulatában megfelelő zenét, de megvásárlását nem javasolta, mert egy másik reklámban korábban már (igaz, külföldön) felhasználták. Nyilvánvaló, hogy a RoA bevezető kampányában az „ötlet” a zenére épül. A DDB-nél ezzel szemben mindig az ötlet az első. A RoA-nak nem volt komoly tévéprodukciós tapasztalata, ezért az ügyfél kérésének engedve a reklámfilm készítéséhez a DDB a saját filmproducerét „adta kölcsön”.

Végül, szeretném megemlíteni, hogy az említett Cannes Media Lions díjnak mi is örültünk, mert a DDB médiacége, az OMD volt a díjazott.

Mindezek nem azt a benyomást keltik, mintha a szóban forgó reklámfilm eredeti alkotás volna. Ezért nem is akartuk, hogy ezzel a reklámfilmmel bármilyen összefüggésben a DDB neve megjelenjen. Most értettük csak meg, hogy az ügyfél Gábor kérésére ragaszkodott mégis ehhez a megoldáshoz.

Gáborral ellentétben nem gondolom, hogy a jó ügyfélkiszolgálás arról szól, hogy az ügyfél instrukcióit követjük anélkül, hogy szakmai álláspontunkat képviselnénk. Ez a gyakorlat hosszú távon nem használ egy márka fejlődésének.

Ha a tényeket tisztán lehet is látni, a valódi miértekre máig nincs válasz. A DDB-nek határozott elképzelése volt arról, hogyan kell bevezetni és a növekedésben segíteni a Vodafone-t, ez pedig nyilvánvalóan nem egyezett a Vodafone vezetésének elképzeléseivel. Hogy valójában mi is történt, nem tudhatjuk.