Nem vagyok büszke, nincs mire

2009. november 25. 09:25

Nyomtatás

Magyarországból idén nem jött ki nemzetközi mércével mérhető reklám, de nem ez a fájó, mert ez csak a következmény. A magyar reklámos vezetők minimum fele siker helyett csődbe viszi a cégét, tehát mennie kell. Román Balázs főszerkesztő írása.

Kedves látogatónk! Ez a tartalom csak a Kreatív Online előfizetői számára elérhető, kérünk, a megtekintéséhez lépj be!

Ha nincs kéznél a jelszó, érdemes előkeresni, mert a jövőben az archívum mellett az exkluzív tartalmaknál is sűrűbben találkozhatsz majd vele. Az elofizetes@pphmedia.hu címen segítünk, ha nem került elő.

Ha nincs élő előfizetésetek, itt választhatjátok ki a számotokra megfelelő csomagot.

E-mail cím:

Jelszó:

Bejelentkezés

Román Balázs
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)

a 'Reklám' rovat további cikkei

legfrissebb hírek

Show & Game kreatív igazgatójaként folytatja Németh Ádám, a TV2 egykori senior kreatív producere

Németh idén januárban távozott a TV2 senior kreatív produceri pozíciójából, és eddig kérdéses volt, hogy hol folytatja tovább a karrierjét.

A fiatal lányok önbecsülésének visszaállításáért forgatott kisfilmet a Dove

A Dove és Lizzo közösen lépnek fel a fiatal lányok mentális egészsége érdekében.

Szládovics Orsolya a D&AD zsűrijében

A Wavemaker társ-kreatívigazgatója a D&AD New Blood Awards Duolingo zsűrijében bírálja majd el a feltörekvő kreatív tehetségek pályázatait.

Az ACG Reklámügynökség lett a Samsung Magyarország új közösségi média ügynöksége

Influencer-menedzsmenttel, kampánykezeléssel és tartalomgyártással is megbízta a Samsung az ACG-t.

A vártnál kisebbet ütött a koronavírus a PR-piacra

A piac mérete tavaly 13,195 milliárd forint volt az MPRSZ adatai szerint, ami 9 százalékos csökkenést jelent a 2019-es 14,5 milliárd forinthoz képest.

Megosztom Facebookon Megosztom LinkedIn-en

Küldés e-mailben

Fileok

Nem kötelező kreatívigazgatónak lenni (32 Kb)

Hozzászólások (174 db)

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!

Szigeti Péter 2009. 12. 03., 18:10	#
@amath: 1, ebben alighanem igazad van. 2, én teljesen nyitott volnék egy ilyen típusú vitára, bármilyen fórumon, ez egy fontos kérdés, nekünk is elemi érdekünk ezt minél tisztábban látni. Lapértékelőre ezért is hívunk mindig külsős embereket, és hallgatunk végig egy csomó olyan dolgot, ami nem feltétlenül esik jól, és természetesen igyekszünk elmenni is minél több helyre, az is nagyon hasznos. Az indulatok engem is megdöbbentenek, még mindig.

amath 2009. 12. 03., 17:44	#
Végigolvastam mind a 172 hsz-t.Két dolog jött le nekem: 1, Miért nem volt ez annyira éles kérdés 1-2-5 évvel korábban? Feltehetően azért, mert volt elég pénz, bevétel minden szereplőnek ahhoz, hogy ne ennyire élesen nyilvánuljon meg, legyen az támadás vagy védekezés, sértettség vagy éppen jó szándékú megjegyzés. 2, Jó lenne egyszer valóban tisztázni, hogy mit jelent a szakújságírás, mit lehet és kell az ott dolgozóktól elvárni és mi az amit nem lehet. Esetleg hasznos lehet egyes kollégákat "üzemlátogatásra" elhívni - ahogy mi meg is tettük - éppen azért, mert észleltük: nem értik kellően az iparágunkat, ugyanakkor teljesen felesleges lenne a szemükre vetni ezt mindaddig amíg mi nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy a szakújságíróknak módjuk legyen ténylegesen látni a folyamatokat. És van még egy dolog. Döbbenetes számomra hogy milyen zsigeri indulatok jelennek meg még egy ilyen relatíve békés kérdésnél is a kommentek között. Tényleg szükség van erre? Tényleg az a mód, hogy egymásnak kell esni és sértegetésig hajszolni a másikat?

2009. 12. 03., 13:24	#
Pont ilyesmit akartam írni, kezd elmenni ez a vita abba az irányba, hogy egyvalaki mennyire okos, tehetséges, sikeres, stb és neki aztán senki ne mondja meg, hogy merre mennyi, csak az aki legalább olyan mint ô, de olyan meg nincs és különben se írjon kritikát az aki nem tud különbet csinálni, blablabla... Ez nem vezet sehova, ha elégszer körbenyalta magát akire gondolok, akkor leülhet és tán beszélhetnénk arról, ami a cikk igazi témája: -tényleg olyan szar a magyar reklám ahogy mi látjuk? -ha igen, kinek a sara ez és lehet-e változtatni rajta? -ha lehet, akkor hogyan? Oktatás, mentalitás, szorgalom, több pénz, bátorság...? -a díjaktól lesz-e jobb, vagy netán mástól? -lehet-e jobb a magyar reklám az egész struktúra (gazdaság, politika, idôjárás, tudomisén) ellenében, vagy épp azért? -stb. És igazán nem akarnám a se kreatívot, se az ujságíróit megvédeni (majd ôk maguk, ha kell) de akár a Kreatív izélgetését is abba lehetne fejezni, vagy arra nyissunk egy új topicot...

lebowsky 2009. 12. 03., 12:06	#
Csak egy kérdés: ha te 15 éve a toppon vagy a cégeddel, amit magad irányítasz, és a saját törvényeid szerint értékelsz mindent, akkor honnan tudhatod, mi folyik egy multinál mondjuk az utóbbi években? Az itt írogatók 99%-át nem ismered, vajon mennyit tudsz arról, mit csinál ez a 99%, és hol, és miért? A hogyant azért nem kérdezem, mert azt nyilván láthatod enélkül is. S ha ez így van, mennyivel relevánsabb a véleményed, mint mondjuk Román Balázsé, hm? Kicsit kezdek kételkedni azokban, amiket ide írtál, én is le tudom írni, hogy én vagyon Rasztputyin, és el is tudom mesélni, hogyan élek, pedig közben nem vagyok az. Ha fesztiválokon eszegeted a lazacot, akkor ismerned kell a többségét annak, aki itt van, ha meg mégsem, akkor tulajdonképpen mit tudsz te erről az egészről? A céged megy(?), úgy megy, ahogy akarod(?), de ettől fogalmad sincs szerintem, milyen a hangulat jelenleg máshol, ezt te sugalltad így, én csak összefoglalom. Szal akkor most ki is vagy igazából? Egy cégtulajdoos sikerember, vagy egy túltengő fantáziájú kreatív, hm? Kérdés, nem költői, és nem kötözködés, csak gyanakvó ember vagyok, és sokat olvasok, a te írásaid meg gyanúsak lettek, de ez teljesen szubjektív, ilyen vagyok, ez nem jelenti azt, hogy igazam, van.

Szigeti Péter 2009. 12. 03., 09:34	#
@aussie: ez fontos kérdés.

Szigeti Péter 2009. 12. 03., 09:15	#
@66-os: nem keserítesz el, de ebben akkor sem értünk egyet. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy de, én akkor is utatat akarok mutatni, és viszem a lángot. Szó sincs róla. De szerintem pont arról van szó, hogy nem kizárólag azért csinálunk valamit, mert flekkdíjat kapunk érte. Persze, hogy kapunk, természetesen pénzből élünk. De hogy azon belül miért ezt vagy azt csináljuk, az döntés kérdése, mint ahogy az is, hogy hogyan: szeerintem Balázs cikke is erről szól és nem másról. Én a Kreatívnál négy éve hívok minden hónapban, minden lapszám megjelenése után egy "külső" emberert - újságírót, kreatívigazgatót, szövegírót, marketingest stb - lapértékelni. Mindig arra kérem őket, hogy elemezzék, értékeljék, szedjék darabjaira a lapot. Egy-egy ilyen kritika önmagában semmit nem segít, az a kritikus véleménye. viszont sok ilyenből, ezek rendszeréből összeáll valami olyan, ami hasznos. És elhiheted, hogy nem azért hívom őket, mert énnekem nincsenek gondolataim arról, amit csinálok. De nekünk, nekem ez segít. Ettől persze lehet máshogy is csinálni.

aussie 2009. 12. 03., 08:50	#
Jóemberek! Mi lenne ha ez a vita nem egymás baszogatásáról és magunk mentegetéséről szólna hanem a lényegről. Mit kellene másképp csinálnunk ahhoz, hogy valami változás is legyen? Mert, hogy változásra igenis szükség volna ahhoz elég csak egy kicsit szétnézni a világban. És ne a rosszabbat vegyük példának, meg hogy ahhoz képest nem is csináljuk olyan rosszul és különben is válság van, stb. A magyarázkodástól még soha senki nem lett jobb vagy több (én sem pedig majdnem minden alkalommal megtudom magyarázni miért nem én vagyok a hibás hanem a körülmények...) Példaként tekintsünk inkább a nálunk jobbakra, ügyesebbekre vagy azokra akikkel kegyesebb volt a sors. ŐK MIT CSINÁLTAK, CSINÁLNAK MÁSKÉPP MINT MI? Nézzünk végre szembe azzal, hogy mit csinálunk rosszul, min kellene nekünk változtatni ahhoz, hogy mi is jobb eredményeket érhessünk el. Sokfelé jártam már a világban és nem gondolom, hogy máshol annyival több lenne a tehetséges ember viszont, hogy nagyon más a hozzáállásuk az biztos. Nem azt hallod lépten nyomon, hogy ez vagy az úgysem fog sikerülni és kár egyáltalán megpróbálni mert blah-blah-blah... Igen itthon kurva nehéz és megvannak a rossz adottságaink, de ha elkönyveljük, hogy nekünk ez jutott akkor soha nem lesz jobb. A pénz önmagában nem a főgonosz és semmi baj nincs azzal, hogy midenki szeretne valahogy, valamiből megélni, de amikor ez lesz életünk célja és minden cselekedetünknél az egyetlen mótiváció, hogy gyorsan minél többet a zsebünkbe rakjunk akkor utána ne álljunk bambán a következmények elött és ne csodálkozzunk azon, hogy pl. nincsenek kreatív reklámok. Mert nem csak a reklámból hiányzik a kreatívitás itthon hanem az egész életünkből. Az étkezésünkből, az öltözködésünkből, a házainkból, a városrendezésünkből, a termékeink csomagolásából, az iskoláinkból, a közterületeinkből, az üzleteink portáljából, a cégeink honlapjaiból, a lakásaink berendezéséből, a szórakozó helyeinkről, az utcatáblákról, a postaládáinkról, stb, stb,stb és első sorban a hozzáállásunkból. Tudom, hogy rohadt nehéz ezen változtani főleg akkor amikor 100 másik jön a helyedre ha te nem vállalsz el valamit mert színvonalon alúlinak érzed. De pont azért kell küzdeni és csakazért is jót csinálni, hogy előbb-utóbb a laikus is érezze a különbséget. Azért, hogy a mindennapokban is körülvegyen minket a kreatívitás és arra ösztönözzön, hogy mi magunk se érjük be kevesebbel. Mi lenne ha végre a lényegről beszélnénk? Miért nincs megfelelő művészeti oktatás? Miért nem a való életre képzik a diákokat itthon? Miért nem foglalkozik senki azzal, hogy legyen utánpótlás? Miért nem képezzük ki mi magunk a következő nemzedéket, hogy egyszer majd ne ez legyen? Miért vesszük fel a tehetségtelen, alulképzett grafikusokat, artdirectorokat, kreatívokat vagy ügyvezetőket akik majd maguk alá a még náluk is tehtségtelenebbeket választják ki nehogy a fejükre nőjenek?! Miért nem merünk kiállni a szakmánk mellett és nevelni a hozzánemértő ügyfeleket? Melyikőtök szokott úgy orvoshoz menni, hogy ő maga szabja meg szerinte mi volna a leghelyesebb gyógymód? Miféle idióta rendszer az ahol a laikus mondja meg a profinak hogyan végezze a munkáját? És miért hagyjuk ezt? Csak azért, nehogy elessünk egy kis pénztől? Aztán eljövünk egy ilyen fórumra, hogy panaszkodhassunk arról, hogy milyen szar a szakma helyzete és valaki tegyen már valamit! Holott mi magunk rontunk a saját helyzetünkön azzal, hogy csak a mai profitra gondolva újra meg újra beadjuk a derekunkat. De talán a legnagyobb kérdés: VALÓBAN AKARUNK E EZEN A HELYZETEN VÁLTOZTATNI?

66os 2009. 12. 03., 06:52	#
@batorfyattila lehet, hogy az Orion csillagködben Te ezt olvastad ki a monitorodból, de itt nálunk a Földön pedig ez volt leírva: Szigeti Péter kritikája nekem NEM VOLT TÁMPONT, NEM VOLT ÚTMUTATÁS ÉS NEM VOLT VIZIÓ. NEKEM. Semmi olyat nem írt, amit ne tudtam volna, viszont mindent úgy írt, hogy sok mindennel nem volt tisztában. Mint ahogyan a produktumot használók sem. De megvették. De nem azt mondtam, hogy máglyára Péterrel,, hanem azt, hogy ez is egy megélhetési forma. amit lehet egyre jobban és jobban csinálni. Ez szégyelni való? Ezt leírni kabalisztikus halanzsa? Xenu bezár érte a Hubbard hajó mélyére Tomkrúzzal? De a kritikus = szakember? Minden esetben? Biztos? Ha valami akkor az nem szakújságírás, de még újságírás sem, hogy Te torgyáni furfanggal lassan patakvért kiáltasz és lassan holokausztot vizionálsz oda, ahová inkább rénszarvasokkal mulatozó Télapókat kellene. Úgy hogy azzal, amit írtál majdnem azt mondod ki, hogy veled nem kell interjúzni, mert úgy is mást adsz az ember szájába, mint amit mondod. A krályt megölnöd nem kell félned jó lesz.

2009. 12. 02., 22:51	#
Szia Compadre, Készíthetek veled egy interjút? Válaszolsz is a kérdéseimre? És ugye utána nem húzatod ki a háromnegyedét annak, amit diktafonba nyilatkozatként elmondtál, és nem fenegyetsz perrel, ha mégis leközlöm? Ezerszer megbeszéltük, hogy a hirdetéseink java nem jó. Írásba foglaltuk, dolgozunk rajta, hogy jobbak, szebbek legyenek. Talán fel is kérünk téged.

2009. 12. 02., 22:45	#
Szia, Ezzel majdnem azt mondod ki, hogy szakújságírásra - reklám, gazdasági, művészeti, agrár, stb. - semmi szükség nincsen. Érdekes felvetés. Azért azt elfogadod, hogy kritika és kritika között óriási különbségek vannak?

66os 2009. 12. 02., 22:29	#
Péter. Nem akarlak elkeseríteni, de se nem mutattál utat, se nem segítettél megérteni senkinek semmit. És ezt most nem kritikaként, hanem reflexióként írom. Neked leginkább azért kellett írnod, mert ezért kaptál flekk-díjat. De ez egy természetes dolog.Ne tegyünk úgy, mintha nem így lett volna vagy lenne. Hogyne, hogyne. A segítő szándék, meg az útmutatás. De utatmutatni az tud, aki már egyszer végigment rajta. Te nem mentél. Balázs sem. Ízlésem, véleményem nekem is van. Épp ezért tartom fontosnak körbeírni azt, hogy egy teremtő, alkotó ember szempontjai között a kritikus az nem szerepel. Ugyanis nem a kritikus mércéje a mérce. Ha már az a mérce, akkor baj van. Lsd. Parker a borbizniszben, a WineSpectator, stb. Ha a háttér, a körülmények adottak a létrehozáshoz a fontos - szerintem - hogy olyan kultúrális tőkére, olyan mentorra támaszkodjon, olyan tapasztalatból fakadjon a produktum, amikor is az úgynevezett belső 'JÓ' működik és igen, a minőséggel. ŐŐŐ. De azt ki is mondja meg és ki mutatja meg hogy hogyan kell? Ti?

Szigeti Péter 2009. 12. 02., 17:38	#
@66-os: azért örülök. :) A kritikusnak nem is az a dolga szerintem, hogy minden részletében ismerje a kritika tárgyát, ez nem is lehetséges. De ha jól (alázattal, odafigyeléssel stb.) végzi a dolgát, akkor azért igenis is segíthet abban, hogy akár a kritzáltnak, akár másoknak utat mutasson vagy segítsen megérteni valamit, akár olyat, amit ő maga pontosan nem is ért.

66os 2009. 12. 02., 17:23	#
évekkel ezelőtt, talán 4-5 éve, Szigeti Péter írt egy kritikát, az egyik produktumunkról. Teljesen mindegy mi volt az. Leírta a véleményét. Egyetértettem vele, holott 2-est vagy 3-ast kaptam az 5-ből. Eltelt egy kis idő és felhoztam a terméket 4esre. De nem a kritikus miatt. Ugyanis az Ő véleménye lényegtelen. A kritikus nem tudja, hogy hogyan, mennyi idő alatt, mennyi energiával jött létre a produktum. Nem tudja, hogy piacra engedés előtt milyen okból kellett a már megkötött szerződéseket módosítanunk, a korrekt kereskedői ultimátum miatt és, hogy ez hogyan befolyásolta a terméket összeségében. Egy kritikában pont ez a lesúljó, hogy mikor satuba kerülsz, még odajönnek bazogatni. Viszont volt és van igényem. Viszont magamtól szerettem volna jobbat. És igen is, alapjaiban olyat hozam létre, amit a piac addig nem tudott, a piacon olyan nem volt és lassan beindult és működött. Nem kivettem, hanem visszatettem a pénzt, pedig lehetett volna tanyám, nem egy. De nem SZP volt a hajtómotorja. Hanem a józan paraszti eszem, hogy a jobbat, többért lehet eladni (Kaszás Gyuri igazad van). TUDOM. TUDTAM. Azonban egy ilyen mocskos válságos helyzetben igen is a pénz jobban számít mint a minőség. De akit a szülei, az iskolája, az élet "rendesen" nevelt, az tudja merre van a jó út. CSak ezt rossz félretenni. Rossz beleszeretni a slamposságba és abból többletmunkával újra kihúzódni. Ehhez kellenek fogódzkodók. Ehhez kell egy közeg, amire támaszkodhatsz. NA ENNEK a motornak KELLENE lennie a KOnak és KMnek. szerintem. Kérlek azt vegyétek észre, hogy a sok fals hang mellett azért csak megszólal a kreatív szimfónia egy-egy szólama helyesen is. Igaz, hogy nem minden hangszeres játszik jól, de legalább akarja. Igaz, hogy bszott nagy a darab, de ha nem lenézed, hanem felemeled a kezdő zenészt, akár még szólista is lehet belőle. Lehet, hogy nem hegedűn, hanem tubán, de az utóbbi még érdekesen egyedi is. Ezen kellene agyalni, nem egymás urogatásán. Ehhez jó lenne egy objektív alap. Egy médiafelület. Ami összefogja ezt. Önszántából, pénz nélkül fog menni? NEM. Mert ez egy üzleti vállalkozás. Ha pedig az, akkor csuklyát neki és üssétek ameddig mozog. Nem szégyen a pénzről beszélni, de arról sem, hogy hogyan lehet holnap egy kicsivel jobban tenni azt, amit ma már megcsináltál egyszer. És arról sem szégyen beszélni, hogy: srácok kicsit túltoltam, rosszul fogtam meg a szavakat, nem mindenki anyját akartam szídni, de szerintem jó lenne tenni valamit. Just do it. Next step?

Szigeti Péter 2009. 12. 02., 16:14	#
@compadre: csak egy technikai jellegű, de őszinte kérés, nem a vita tárgyával, hanem a Kreatív tartalmi kritikájával kapcsolatos: a "Kreatív általában" rossz, "minden interjúalanynak benyaltok", "még a véleményeteket is képtelenek vagytok vállalni" típusú panaszokkal nehéz mit kezdeni. Ha nem csak a mérgedet akarod ránk önteni - azt is lehet nyugodtan - hanem szeretnéd, hogy jobb is legyen, akkor konkrét példákat mondj kérlek, amivel bajod van. köszi előre is!

compadre 2009. 12. 02., 15:45	#
Kedves Attila, attól, hogy megpróbálod a beszólást elegánsan előadni, attól az még beszólás marad. Ez a finomkodás, meg a negatív vélemény cukormázban történő feloldása (egészen a teljes szublimációig), az legyen inkább a Kreatív sajátja, mint mindig. Valamint az interjúalany iránti csodálattól terhelt írások, és a többi. Én maradok olyan proli, amilyen. De azért örülök, hogy ilyen szép, hosszú bekezdéseket szentelsz nekem - pedig már majdnem kivonultam a vitából. Erősíti a sértett egómat. Nos, ha BÁRMI fogalmad lenne arról, hogy hogyan születnek azok a kampányok, amelyek miatt elküldtetek mindenkit a búsba, akkor szépen inkább csöndben maradnál. Adod a kiegyensúlyozottat és visszafogottat, de mire fel? Amikor olyan figurákat tituláltok példamutató, bevállalós marketingesnek, akik ezt nyilatkozzák: "A magyar reklámok közül nagyon tetszik most a Zwack Unicum új szpotja. A sajátok közül a Baba-Papa bevezetést és a Baba deo filmjét szeretem, amiben mindenki ölelkezik. " Két hete éppen ti gyaláztátok sárba az említett Zwackot. Tetszik neki, mert jól néz ki, csak éppen azt nem veszi észre, hogy semmi értelme. És mindenki ölelkezik? Bravó. Akkor milyen az, aki nem bevállalós? Erről beszélek. A lime-os példa meg leginkább nektek kellett volna, hogy tanulságul szolgáljon - ezek szerint olyan miatt szóltam be, amihez nektek csak érintőleges közötök van. Érted, mire utalok ezzel? Pont annyira címezte Balázs is jó helyre az írását, mint én a lime-os kommenteket. Vagy replikázzam talán én is azt, hogy ne hárítsd másra a felelősséget? Te kábé ennyivel intézted el, amit én írtam arról, hogy hol van az alkotói folyamat elcseszve. Ja, és hadd legyek már sértődött, ha mondjuk az elmúlt évben kábé három nemzetközi színvonalú kampányomat vitte le kutyába, vagy dobta ki ügyfél, kutató és ÖRT, és helyette ostobaságokat kellett pont ugyanannyi (vagy több) energiabefektetéssel megvalósítanom... nem egy nyomorult printről, bannerről, vagy bármiről beszélek, hanem full kampányokról, amikről tudom, vagyis tudjuk sokan, akik dolgoztunk rajtuk, hogy például neked sem lenne egy rossz szavad miattuk. Mi ebbe tettük az energiát, nem scamekbe - az igaz, hogy hiába. De akkor inkább menjünk az egyszerűbben járható út, a díjasdi irányába? Nem múlott sem a kreatívigazgatónkon, sem az ügyvezetőnkön a koncepciók bukása. A rendszer ölte meg őket. És akkor jöttök ti ezzel a mondjon le az izé, meg az izével? Áhh, persze. Sértődöttség, az. Szerencsére tőletek távol állnak az ilyen gyarlóságok. Nyilván az sem a sértődöttségből fakad, hogy ekkora terjedelemben részletezted személyiségem árnyoldalait, mert magatokra ismertél a kerítés fölött ugató szomszéd analógiájában. Kár, hogy ilyen szemforgatóan és szenteskedve csinálod, hiszen lehet ezt a flame-elést igazán szórakoztatóan is űzni. Amúgy úgy látom, az arcvonalak megmerevedtek. Én tudom, hogy nektek fingotok nincs a lényegről, ti tudjátok, hogy én egy frusztrált reklámproli vagyok, akinél önteltebb nincs is. Semmi értelme annak, hogy egymáshoz szólunk. Úgyhogy én átadom a terepet, elég időt elbazstam már így is ezekkel a hülyeségekkel. Enjoy the silence. Pá-pá.

Lomola 2009. 12. 02., 14:34	#
Reklám = marketingkommunikáció, tudom, hogy szakmaiatlan, de rövidebb. A többi meg ezek szerint tényleg nem is rám tartozik. Meg hát végülis a tiétek, csináljátok, ahogy jólesik. Jó munkát és sok sikert!

romanb 2009. 12. 02., 14:12	#
A kreatív nemcsak a reklámot készítő szakembereknek és a reklámot megrendelő szakembereknek szól, hanem a pr, a média-, az onlne-, a btl-, a promóciós-, az optimalizáló- stb. ügynökségeknek. Plusz a produkcióban érintett szakértőknek, a médiacégeknél dolgozó sokszáz döntéshozónak, meg azoknak akik még nem dolgoznak ebben a nagyon szélesen értelemezett szakmában, de valami ilyen területre készülnek a tanulmányok után. Aztán pedig annak a sokezer embernek, akiket valamiért érdekel ez az egész, de nem ez a szakmája. Ebben a nagyon széles olvasói klubban igen, benne vannak a nem fásult, meg a fásult kreatívok is, meg a szorgos és a megúszós marketinges is. Meg az ügyvezető. Nem egy homogén masszáról beszülnk, amit beborít a igénytelenség, sok pozitív sziget van, de vannak irányok, folyamatok, amire időről időre fel kell hívni a figyelmet. Ha az fáj bárkinek, hogy nem kizárólag altatódalokat és tündérmeséket olvashat itt, és fáj, hogy fontos, szakmai kérdésekben párbeszédet kezdeményezünk, ne adj isten vitát indítunk, akkor azzal nem igazán tudunk mit kezdeni. Akkor ő egy másik médiumot szeretne fogyasztani, másik koncepcióval. Hajrá. Bárkivel, bármikor, bármeddig beszélgetünk a reklámokról, a médiáról, a pr-ról, a online mindenről és általában olyan dologról, amiről van véleményünk. Személyesen, levelében, nyilvőnosan, bárhogyan. Legfeljebb kiderül, h másképp gondolkodunk valamiről.

Lomola 2009. 12. 02., 13:40	#
Helló. Érdekes vita. Senki nem dolgozik? De ami tényleg érdekes: kinek is áruljátok a lapotokat? Gondolom, nagyjából azoknak, akik csinálják, meg azoknak, akik megveszik a reklámot. Az egyik fele (ügynökség) szerinted béna, színvonaltalan, ciki, tehát kopjon le, a másik meg ötig dolgozó középszerű gyáva begyepesedett fajankókból áll (ügyfél). És te vagy a főszerkesztő. Meg kell adni, ez valóban újszerű eladási taktika. Az iránymutatás megvan:) (Az "olvasd el figyelmesen, én nem ezt írtam" kezdetű válaszokra sajnos az a viszontválasz, hogy de bizony, ezt.) Szerintem kár volt!

compadre 2009. 12. 02., 13:39	#
"A „Nem vagyok büszke” nem azért jött ki, mert a lazac meg a sajt leszedált, hanem azért, mert amikor a felvevői piac ennyire igénytelen, akkor sem szerencsés végleg lemondani arról, hogy alapvetően alkotási céllal együtt dolgozó közösségek létrehozzanak valami olyat, amire ők büszkék. " Az a sok komment meg azért jött, mert azt feltételezed, hogy ez a szándék nincs meg. De, de, de. "Tudom, hogy az átlagmarketinges tudomást sem vesz egy díjról, mert nem is érdekli ez az egész, de azért a reklámcsinálóknak nem árt néha, ha van mire büszkének lenni. " Nekem az a büszkeség, ha az utcán/tévében látom viszont valamilyen jó melómat (nem feltétlenül díjnyerteset, hanem olyat, amitől a közönség nem hány fel). A díjakban már nem hiszek. Túl sok valós feladatokon impotens díjnyertessel találkoztam. (igen, nekem is vannak díjaim, idei is, nemzetközi csak shortlist, úgyhogy lehet savanyúszőlőzni bátran) "Hosszú távon a kreatíverő elmegy az ilyen cégtől, vagy elmegy erről a pályáról is." Nos, ez van. Vagy céget alapít, mint Szénássy.

2009. 12. 02., 13:30	#
A kritikusnak nem feltétlenül kell tudnia azt, hogy is kéne kevésbbé hamisan énekelni, vagy jobban komponált képet festeni - elég, ha rámutat a problémára. És én se tudok focizni, de azért azt látom, hogy a magyaroktór méterekre pattan alabda, a Barca játékosaitól meg nem...

2009. 12. 02., 13:13	#
Kedves Compadre, valóban könnyebb észrevenni, ahogy neked is sikerült fogalmazásaid alatt kb. hatszor észrevenned, hogy dehát a lime-os hirdetés, és akkor a szomszéd ne ugasson a kerítés túloldaláról. Felhívom a figyelmedet, hogy a hirdetéseinket nem Balázs készíti, Balázs foglalkozása újságíró. Az persze bánthat, hogy ez az ország tízmillió reklámértő országa is egyben (miért is ne lehetne az?), de ahogy Szigeti Peti is leírta már korábban néhány helyen - és védelmünkre amúgy semmi szüksége nincsen -, Balázs tíz éve foglalkozik szakújságíróként a reklámszakmával. Épp annyi ideje, amióta te a reklámszakmában dolgozol. Nem tudom, észrevetted-e, ha nem, hát akkor most szólok: nézd meg, hogy mi a minket ért kritikákra hogyan reagálunk. Olvasd el például Peti hozzászólásait. Nem sértett dúvadként kezd el vagdalkozni, nem próbálja a felelősséget a főnökeire, a rendszerre, a magyar médiaállapotokra és oktatási színvonalra áthárítani, hanem kérdez. Titeket. Arról, hogy szerintetek hogyan lehetne jobban csinálni, mi az, ami tetszik, mi az ami nagyon nem. Holott ti nem vagytok újságírók, ti a Kreatív potenciális olvasói vagytok. Az a borzasztó nagy különbség, hogy minket érdekelnek a kritikáitok, és soha nem állítottuk, hogy ezt nem is lehetne sokkal jobban is csinálni. Te viszont egyből ugrasz, ha valaki odapiszkál. Ez pedig csakis az önhitt zsenikre, vagy azokra jellemző, akik nagyon is tudják, hogy a kritika jogos, de képtelenek saját felelősségük mértékét reálisan megállapítani az adott helyzetben. Ha mindezt sikerült megértened, akkor tán itt lenne a remek alkalom, hogy elgondolkozz a saját szerepeden is, ahelyett, hogy ujjal mutogatsz a muskátlitól kezdve a fazékig mindenre, de te, bezzeg te minden tőled telhetőt megteszel, csak hát saját hazádban nem lehetsz próféta, régen minden sokkal jobb volt, satöbbi. Nem Balázsnak vagy a Kreatívnak kell reklámot csinálnod, ó, dehogy! Kreatívnak lenned sem a szűk szakmai közösség elvárásai miatt érdemes, ezt sem állítottuk soha. Viszont hozzászólásaid alapján nem lehetsz valami boldog ember, nem nagyon szeretheted, amit csinálsz, a benned fortyogó kreatív energiákat nem is tudom, hol vezeted le. Olvastad a Hewitt felmérését a reklámszakma általános munkaközérzetéről? És azt, amit tavasszal az Ipsos-szal közösen készítettünk rólatok? A szakma fele lépne, a munkájához nem kötődik, nem ragaszkodik, nyűg. Két dolgot emelnék ki: a szakma saját magával szembeni elvárásai között a szakmai maximum nyújtása az értékek rangsorában az utolsók között kullogott elég rossz pontszámmal. A másik pedig itt található végig: http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=24015 Nem hiszem, hogy nem értetted volna meg, amit Balázs vagy a névtelen kreatív írt volna - és ezt a többiekről sem feltételezem. Egyszerűen a sértődés, a kényszeredettség és az önkritika hiánya szólal meg. üdv, ba

romanb 2009. 12. 02., 12:09	#
Nincs tizenöt éves cégvezetői tapasztalatom, nem hoztam létre és nem vezetek saját tulajdonú vállalkozást, nem adok kenyeret a dolgozók szájába, és csak egészen ritkán kerülök abba a helyzetbe, hogy valamit, valakinek el kell adnom. Ettől még pontosan tudom, hogy tetszőleges kommunikációs cégtípust ügyvezetni nem kis felelősség, meg munka, ahogy másféle területen is elismerést érdemel, aki a semmiből létrehoz egy pénztermelő egységet. Ezért max respect. Azt is pontosan tudom, hogy milyen lehet a rettenetes színvonalú döntéshozóknak prezentálni, miközben megállás nélkül mobiloznak, amikor a kész leadott filmet hisztisen csapják vissza, mert kitalálták, hogy a háttér legyen inkább piros, vagy amikor 16-dik döntésképtelen döntéshozónál módosítódik a soha ki nem talált brief. Bankok, gyógyszercégek, fmcg-termékek tömegét lehetne felsorolni, ahol totálisan egyértelmű, hogy nem a kreatívfeladatokra felkért ügynökség tehet arról, az ostobaságról, ami a világ felé látszik. Teljesen világos, hogy a pénzcsapok mellett a sok esetben közepesen tehetséges, tapasztalatlan, szakmájuk iránt teljesen érdektelen, ugyanakkor arrogáns lények ülnek. Ők azok, akik a lehető legkisebb kockázattal, legkevesebb munkával szeretik túlélni a napot, öt óra nulláig, és felháborodnak, ha a Szigeten összefutáskor véletlenül szóbahozódik a munka. A színvonalat ezek az emberek határozzák meg, ők a keresleti oldal, logikus, ha a kínálat is ehhez igazodik. A „Nem vagyok büszke” nem azért jött ki, mert a lazac meg a sajt leszedált, hanem azért, mert amikor a felvevői piac ennyire igénytelen, akkor sem szerencsés végleg lemondani arról, hogy alapvetően alkotási céllal együtt dolgozó közösségek létrehozzanak valami olyat, amire ők büszkék. Ha nem lehet elérni, hogy a pénzeszsák megegye a színvonalat, akkor egy ügyvezetőnek feladata - a táblázatok kitöltése után -, hogy a cégnél dolgozó kreatív erőforrást hagyja valahogy érvényesülni, sőt ösztönözzön is valamennyire. Meg az is feladata, hogy addig járjon az üzlet után, míg talál egy olyan ügyfelet, akinek értelmes a marketinges lénye. Meg feladata harcolni a jó kreatívokért, vagy adott esetben visszautasítania azt, ami már vállalhatatlan. Ezeket a feladatokat szerintem sok ügyvezető nem végzi el. Lehet a fesztiválokat és versenyeket cikizni a sok scam/proaktív reklám miatt, de mégis csak húz valamilyen vonalat, ami fölé jó kerülni. Tudom, hogy az átlagmarketinges tudomást sem vesz egy díjról, mert nem is érdekli ez az egész, de azért a reklámcsinálóknak nem árt néha, ha van mire büszkének lenni. Belenyugodni abba, hogy a különböző szintek minden értékelhetőt lesorjáznak a munkáról és csak a középgyenge jöhet ki, az felelőtlen vezetői hozzáállás. Hosszú távon a kreatíverő elmegy az ilyen cégtől, vagy elmegy erről a pályáról is.

2009. 12. 02., 12:03	#
Vajon mi lehet az az önös érdek, amire gondolsz?

lebowsky 2009. 12. 02., 11:40	#
Én jelenleg egy ilyen helyen dolgozom, amit ajánlasz nekem: kemény elvárások mind üzletileg, mind kreatív szempontból, és pontosan egy olyan helyről jöttem ide, amiről beszélünk amúgy, de ezt talán kicsit túlragoztuk. Mert nem a tanya meg a többi a lényeg, ha jól megy a szekér, hadd menjen. De ha attól megy jól, mert lemegy a tulaj kutyába, csak jöjjön a pénz, azaz "Pénzért? Szopok, nyalok, gombot varrok!" (Hofi), az nem okés, szerintem (nem rád célzok, hiszen nem is ismerlek, csak a véleményemet mondom). A kínai piacon éppúgy meg lehet gazdagodni, mint egy belvárosi divatszalonban, ahol minőséget kap a vásáráló, mert mindkettőre van igény, és végeredményben mindkettő ruhaárus, nem? Ha azonban csak annyi a lényeg, hogy mennyi a pénz a végén, és ha sok, akkor mindenki fogja be, akinek kevesebb, az szerintem nem jó rendezési elv. Egyáltalán nem jó. Na, és zárásképpen(?) annyit, hogy a kapitány igenis felelős a hajóért, hogy maradjunk a hasonlatnál, ezért ő a kapitány. Az is az ő felelőssége, hogy kiket vesz fel, és kiket rúg ki, és neki van joga is ahhoz, hogy beleszóljon a folyamatokba, ha szükség van rá, ezáltal javíthat az egészen. Meg el is kúrhatja teljesen. Szerintem az sem igaz, hogy a csak a pénz a lényeg. Nagyon fontos, és lényeges, de nem ez az egyedüli motiváció, legalábbis nekem biztosan nem. Ha csak a pénzre utaznék, nem reklámügynökségem lenne, hanem a gyáli piacon árulnám az ukrán alkoholt kamionszámra, mint tettem is, amikor pénz kellett szimplán. Rengeteget kerestem vele. Meg más is. És? De ha ebben a szakmában akar valaki jó lenni üzletileg is, és szakmailag is (mert nem feltétlenül jár együtt a kettő) akkor véleményem szerint kötelessége tenni azért, hogy ez a szakma jobb legyen, és ne csak nyereségesebb. Én értem, hogy neked ez a rendezési elv, de nekem egyáltalán nem. Mindemellett még egyszer: nem scameket gyártok, hanem eladható ötleteket, amik miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznem. Mennybe mennem sem, de szégyenkeznem semmiképpen. Négyszemközt szívesen megmutatom, eldöntheted, hogy jelen piacon ez most nagyon kínosan szar, vagy van benne valami. Ezzel válaszoltam a kérdésedre: ÉS "TE APUKÁM? TE MIT TETTÉL MA AZÉRT, HOGY EZ NE ÍGY LEGYEN?" Én azt, hogy próbálom nem a legkönnyebben eladhatót eladni, hanem azt, amit szeretnék. Én erről beszéltem eddig is, talán nem pont ugyanarról, amiről te, de nem is ez volt a célom. Arról beszélj te, érted. Én azt mondom, hogy nem feltétlenül a kapitány a hibás, ha szarul mennek a dolgok, de ha meg sem próbál rajta változtatni, akkor ő lesz az a végén. Nem a sátán, csak hibás valamiért, amit te esetleg nem is értékelsz hibának. De nemcsak az ügynökségeknél vannak kapitányok, hanem a másik oldalon is, ezt azért ne felejtsük el.

compadre 2009. 12. 02., 10:49	#
ja, azt egyszerű, észerevenni, hogy büdös de hogy miért, azt 100x nehezebb pl. hogy a tyúknak kell-e lemondania, vagy az őt gondozó gazdának, akinek a megélhetése függ attól, hogy a tyúk szart tojik-e vagy aranyat vagy esetleg a szomszédnak, aki sosem tartott állatokat, de azért beleugat a dologba a kerítésen túlról na mindegy, asszem ez az allegória túlnőtt kicsit magán, úgyhogy nem ragozom

66os 2009. 12. 02., 10:37	#
...the specialist who knows more and more, about less and less. Receipt? A bit of learning, thirst after knowledge, a quantity of first hand experience and many-sided practice....one unit talent. It's complex, as the human body...." Mayo remélem jól emlékszem, régen volt. de a lazac és a sajt a konferencián biztos jó volt.

2009. 12. 02., 10:14	#
"...mert a saját 15 éves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy engem az minősítsen vagy értékeljen, aki ugyanezt végig tudta csinálni...." "Attól, hogy nem tudok tojást tojni, még meg tudom állapítani, ha büdös a tojás." G. B. Shaw

66os 2009. 12. 02., 10:07	#
@artember szerintem valami ilyesmi. visszautalnék az előzőekre és nem személyes sértésnek szánom, jeleztem, hogy nem ismerem a hosszászólók 99%-t. Ha RB olyan srác, aki 5-10-15 éve saját pénzből menedzsel, hoz létre, teremt, működtet, jég hátán koordinál, és tudatosan kimarad, kimaradt a visszadobó partiból - akkor odafigyelek arra, amit mond. Ha nem, akár a felsoroltakból egy sem, akkor nem tudom elfogadni, mert a saját 15 éves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy engem az minősítsen vagy értékeljen, aki ugyanezt végig tudta csinálni. Ha a kritika gondolatindító és vitaalap a, akkor szerintem lehet máshogy kezdeményezni, de a hivatkozás a hungaricusra, akár még egy jólfejlett hekk is lehet. DE. A posványból akkor van igazi kiút, ha hajlandóak vagyunk tenni a érte. S ennek legfőbb eleme a következő, akár helyünkre kerülő kreatívok mentorálása, nevelése, terelgetése. És kérlek ne vegzáljatok olyan hozzászólással, hogy a hülye csak hülyét teremt, mert ha valaki hülye, csak az nem veszi észre, hogy aki terelgeti, az a vagy az is hülye. Szerintem a KO és KM inkább erre kellene gyúrjon. Útatmutatni., segíteni, hátteret adni ÖNÖS ÉRDEK NÉLKÜL. Hát ez a nehéz. Egy jó ismerősöm, aki tőlünk keleti országból költözött, tőlünk nagyon nyugati országba nagyon kevés dollárral a zsebében, úgy vágott neki, hogy ha minden nap, csak egy kicsit jobban csinálja ugyanazt, egyszer talán már jól is tudja csinálni. És mondjuk nem a Fordhoz ment a szalag mellé. Jó alany + tiszta szív + tehetséggondozás, oktatás, nevelés = ultra világszínvonalú CD a köbön.

2009. 12. 02., 09:30	#
Szerintem egy nagyon fontos részletrôl eddig nemigen esett szó: mitôl illetve kitôl is várnánk el kreatív teljesítményt? Nekem az a benyomásom, hogy ez az egész ország az alapfokú oktatástól kezdve inkább elnyomja mint bátorítja a kreatív teljesítményeket (és most nem csak a reklámról beszélek) és inkább a véletlennek köszönhetô, hogy mindennek ellenére néha azért mégis történik valami. Az általános iskolában a tananyag bebiflázása a feladat, falaveleket rajzoltatnak szegény gyerekekkel meg festményeket elemeztetnek velük, tökéletesen megutáltatva a tárgyat. Gimnáziumban a rajztanár presztizse rögtön a takarítónô után található, leckeírásra használja majd mindenki ezeket az órákat. Meg is látszik az eredmény a felnôtt lakosság vizuális kultúráján... De a többi tárgyban is hasonló a helyzet: nem az információk összegyûjtésére, azok feldolgozására, értelmezésére tanítják a gyerekeket, hanem kész ismereteket adnak át, amit ha jól vissza tud büfizni, akkor ötös. Az egyetemi marketing-oktatást nem ismerem, de az igen, hogy a mûvészeti fôiskolákon olyan - amúgy tehetséges - emberek tanítják a jövô art directorait, akik életükben nem dolgoztak reklámügynökségen, ebbôl adódóan nem is tudják felkészíteni ôket a feladatra. Jól-rosszul felkészített "mûvészek" kerülnek ki az akadémiákról, tökéletes tudatlansággal a kommunikáció egyéb területeirôl, egy brief értelmezése óriási gondokat jelent, mert nem ismerik az alapfogalmakat sem. Szövegíró meg hogy lesz valakibôl? Hát izé, tud fogalmazni... Tudatos képzés, gyakorlatilag nem létezik (tudom, van néhány elszórt próbálkozás). Azt gondolom, hogy amíg az oktatásban nem történik lényegi változás, addig tényleg csak véletlenül, a redszer ellenére születnek kreatív teljesítmények (bármiben, nemcsak a reklámban). Egy kicsit olyan ez mint a foci: a nagyokkal már sose nyerünk VB-t, de a gyerekeket még tán megtaníthatjuk focizni...

xx yy 2009. 12. 01., 14:51	#
bocs, látott már valaki tudatos ügynökségépítést? HR egy ügynökségen belül? még a mekkenben sem volt, amikor 200-an voltak... semmi tudatosság... ennyit a kapitányokról és a legénységről... semmi tudatosság...

Award 2009. 12. 01., 14:39	#
Engedd meg, hogy egy alapdologra ráirányítsam a figyelmedet! A legénységet mindig a kapitányok veszik/vették fel. A jelenlegi CD-ket is. Tehát a legénység hajózótudása - vagyis a mostani magyar kreatívigazgatói kar alkalmassáága - is a kapitányok döntésének, hozzáértésének eredménye. És a jelenlegi kapitányok között van olyan is, ugye, aki félévente-évente próbálkozik újabb és újabb alkalmatlan kreatívigazgatókkal, börleszkké változtatva az ügynöksége a személyzeti mnkáját. Mert saját bevallása szerint végzetesen nem ért hozzá. (Bár ezt anélkül is látjuk.) És ez csak egy példa, a sor folytatható lenne. Tudod, a tulajdonos egy-két esettől eltekintve nem szól bele abba, hogy a kapitány kiket vesz fel.

66os 2009. 12. 01., 14:13	#
nem kell diplomatikusnak lenned, senki nem igényli. Konkrétan nem egészen arról írsz, amiről én, de nem kell homokba dugott fejjel nagyot álmodva hisztizni, akkor ha valaki meg meri említeni a pénzt, amivel te is elmész vagy elfogsz menni kenyeret venni a gyerekednek. Biztos rossz tapasztalatod van. Elhiszem. De azt nem látom, hogy a nagy ameriker/europer/magyar individualizmusban ne vennénk észre, hogy sajnos a gonosz világ a pénz körül forog, a kérdés csak, hogy vagy-e olyan helyzetben, hogy a sorrended: 1. kvalítás 2. pénz 3. más vagy abban a helyzetben vagy, hogy 1. pénz 2. pénz ........... minőség Ha ez a viszonyrendszer neked = rohadt tulaj nagy tanyával, az anyját, akkor az nem jó. De neked meg van a lehetőséged, hogy azt mond: bájbáj. És románbalázsosan elmész olyan helyre, ahol 1. minőség. 2. pénz. 3. más. De én már dolgoztam olyan helyen, ahol 1. minőség 2. minőség....ja pénz nem maradt, sorry. Én azt vetem fel, hogy hülye dolog úgy tenni, mintha a CD lenne a sátán és a jó kreatív, akit nem hagynak érvényesülni az angyal. Túl sok minden összefügg mindennel, ami nem változtat azon a tényen, hogy LEHETNE JOBB IS. Ennek az egyik és legfontosabb, ha nem a legfontosabb szelete az utánpótlás. De esetetekben félig kívülállóként és bor-ügyileg bennfentesként a két terület problémája ugyanaz. Ha van szerintünk jó minőség, akkor az ki tud-e jutni a világpiacra és ott valóban értékként díjazzák VAGY csak azt gondoljuk, hogy van világszintünk (tokaji) és közben belerohadunk a saját cinizmusunkba, mert ahelyett, hogy dolgoznánk, az okokat keressük, és szétkritizáljuk, hogy ki, miért nem jó. ÉS TE APUKÁM? TE MIT TETTÉL MA AZÉRT, HOGY EZ NE ÍGY LEGYEN? - kérdezhetné magától szerintem mindenki. És ha van rá válasz, hogy ezt és ezt, és a válasz eredményes cselekvést írt le, akkor hurrá. De ha a válasz az, hogy a kapitány a hibás, mindenki nagyon rendes gyerek volt, de csak az a barom nem látta, bezzeg én mindig mondtam - hallod. Akkor inkább legyen valaki, akinek akkora a tanyája, hogy az összes megfejtő, de soha eredményeset, értékeset, előremutatót nem cselekvő elférjen rajta. De kint az ólban, a barmok közt. Lehalászni ma már csak azt lehet, ahol van mit. Te úgy látod, hogy itt van mit? Évek óta nincs mit. A dealt nem Te és nem én kötöm, hanem valahol, valakik. Te és én a morzsákat csipegeted. Itt ugyanis újra kell telepíteni. Azt őrizni kell. Vigyázni. Képezni, hogy majd 5 év múlva legyen hova kihajózni. De ha ebbe nem te teszed bele a pénzed, hanem én, akkor engedd meg, hogy én legyek az első, aki itt halászik. Te viszont addig sződd a hálót, fényezd a bicskád, tervezd az arculatot, a halászcégem stratégiáját és ne hidd, hogy miattad megy minden, ha megy és ne gondold, hogy csak miattam nem megy, ha nem megy. Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül. Ha mindeközben tudsz minőséget teremteni, mert meg van rá az igényed, az akaratod és a lehetőséged tedd azt, mert ha nem a KO szétszed, mint popey a spenótkonzervet.

compadre 2009. 12. 01., 13:49	#
de ez csak azt az egy tulajt minősíti, akiről konkrétan írsz. szerintem 66os valami teljesen másról írt, de lehet, hogy nekem vannak gondjaim a szövegértéssel. én nem érzem azt a cinizmust, amit te - úgy tűnik - feltételezel.

lebowsky 2009. 12. 01., 13:18	#
66-os ez a véleméyn, amiket itt írsz, ez az egyik oka nnak, hogy belesüpped a szakma a "ha kifizetik, fasza" álláspontba. nem akarlak megbántani, de életem legelslegrosszabb tapasztalata egy olyan ügynökségtől való, ahol a tulajdonos és az elnök-vezérigazgató ugyanaz a személy. rémálom volt. mindig éreztette, hogy nem kreatívkodni kell, hanem eladni, és miközben egyre nagyobb tanyát vásárolt, és egyre nagyob autóval jét, egyre szarabb reklámok kerültek ki az ügynökségtől, és egyre kínosabb hangulat uralkodott épületszerte. én maximálisan nem értek egyet a véleményeddel, és elég ritka, hogy még diplomatikus sem akarok lenni, de most még az sem akarok lenni. az ilyen "lehalásszuk a reklámvizeket" hozzáállást soha nem tudtam megérteni, és nem is akarom, bevallom. "az én pénzem, én döntük". igazi lealázós ügyfélkomment, mindenki ismeri.

compadre 2009. 12. 01., 11:28	#
nehéz, de érdemes

romanb 2009. 12. 01., 11:06	#
@66-os, Téged nem könnyű olvasni.

66os 2009. 12. 01., 10:46	#
Egyetértek. A színvonalas melón nagyobb lehet a profit. Lehet, hogy nem rövid, hanem közép- vagy hosszútávon. Én ugyanis már nyertem Cannes-ban. Nem reklám-díjat. De mint említettem ez esetben majdnem outsider-nak tartom magam, mégha tevékenységünk egy része a reklám is. Tudomásom szerint a kapitány általában nem a hajó tulajdonosa. Az én esetemben igen. Ezért gondolom, hogy átérzem azt a paradoxont, ami a tulajdonosi és az ügyvezetői létet átszövi. Nekem ügyvezetőnek egyszerű a saját tulajdonosi zsebem ellen dönteni. Az én pénzem. Csak ügyvezetőnek nehéz. Sokkal nehezebb, s aki volt csak ügyvezető az tudja ezt. Nem csak a kapitánytól döglik a legénység, hanem a hajótársaságtól is dögölhet. És döglik is. Épp ezért méltánytalannak tartom azt a fajta kinyilatkozást, hogy ezért és azért ŐK a felelősek. Jaj. jaj. Jaj. Ilyet már láttunk. Sajnos nem is egyet. A valódi tehetséget sem én, sem te, sem más nem fogja tudni elnyomni. Az úgyis megjelenik. Előbújik. Úgy hogy szerintem a vitát inkább arról kellene, lehetne folytatni, hogy a tehetséggondozást ki, hogyan segíti, miként ad, miképpen tud teret engedni ennek és közben alkalmassá tenni a 100 változót a nagy nemzetközi szint elérésére, mint kapitány. Lássuk be. Ez kurva nagy meló. De persze beszéljünk róla, de olyannal és úgy, hogy mindenki, minden részletével tisztában van és nem partvonalra kirendelt segédbíróként akarja befolyásolni a meccset, csak azért, mert neki van a legnagyobb sárga lapja, most vette a teszkóban, ahogy a dizájn is mutatja.

66os 2009. 12. 01., 10:26	#
szétröhögöm az agyam azon, ahogyan a habot veritek. mintha csakis ez az egy dolog lenne a világ közepe, miközben igazából arról értekeztek, hogy a kreatív teremtés vagy a darwini evolúció volt-e a teremtés lehetséges útja. igen tök jó, ha világszínvonalú munkát tudsz csinálni. HA MEGVESZIK. HA annak előállítása nem rontja a céged termelékenységét vagyis ugyanannyiért tudsz jót, mint rosszat és ennek a választása VALÓBAN rajtad múlik és nem máson. Ez a választás minősít igazán téged. De a te választásod nem 1 hanem 100 szempont alapján születik és vedd észre TE is CSAK egy vagy az ügyfél 100 szempontja közül. Ameddig ennek felfogása nehézséget okoz, marad a pannon puma wirtschaft, ami viszont olyan büdős, hogy a görények is sírva könyörögnek a receptért. Igen a többség azért küzd. Igen egy jó szakember ezért küzd. De ehhez nem kell CD-nek lenni. Van még millió szakma a viláon, amire ugyan ez igaz. És Londonból jelentették, de megerősítettem: MINDENHOL MÁSHOL IS UGYAN EZ VAN, NINCS MIÉRT SZÉGYENKEZNÜNK AKKOR, HA azok közé tartozunk, akik a választáskor (jól-rosszul) a JÓL gombot nyomják. MERT MEGTEHETIK, 100 OK MIATT. Csak jelezném, hogy erre a döntésemre viszont olyan embertől fogadnék el kritikát aki már létrehozott legalább valami olyat, mint az amit én létrehoztam. DE NEM ISMEREM a szereplők nagyrészét és a véleményem sem változott meg, viszont a saját hiszek a saját munkám teremtő erejében és ha tudom - megveszik - akkor azt tőlem tellő legmagasabb szinten adom elő.

Award 2009. 12. 01., 10:00	#
Hááát, tudod... Furának tartom azt olvasni, hogy hazugság az, hogy a "kapitánytól döglik a legénység", ahogy írod. Korábban már leírtam: több ügyvezető szájából is hallhattuk konferenciákon - tehát nyilvánosan - a beismerést, hogy bizony az ügynökségvezetők sok éves tevékenysége (is) vezetett oda, ahol most tart a szakma. És higgyünk nekik: náluk jobban ezt senki nem tudhatja. És - ha ez számít egyáltalán valamit - én is maximálisan egyetértek velük. (Fórumon kívül szívesen megbneszélem veled, konkrétumok, példák sorának említésével.) Szerintem elfogadhatatlan az az ideológia, hogy a hajó elsüllyedéséért nem a kapitány a felelős, hanem a jéghegy meg a gravitáció. Továbbá fogadjunk el valamit axiómaként: a színvonalas, profi melón magasabb a profit. Egy dologban egyetértek veled: a külföldi konferenciákon folytatott hivatásszerű sajt-és lazacevésben valóban nem kell szégyenkeznie a szakmánk képviselőinek. MInden másban viszont ... Kaszás György

2009. 12. 01., 09:57	#
szerintem te nem értetted meg, hogy miről szól ez a polémia. természetes, hogy egy üzleti vállalkozás életében alapvetés a profit. csak azt nem látod, hogy az itt jelenlévők döntő többsége azért küzd, hogy ezt a profitot olyan munkákkal érjék el, amelyek szakmai szempontból értékelhetőek. a te hozzáállásod olyan, mintha az asztalos akit megbízol, hogy csinálja meg a konyhádat, csak az elvárható higiéniai minimumot hozná, hogy utána szépen tarthassa a markát. én soha nem szertnék lyen asztalossal dolgoztatni. egy asztalos ismerje a bútoripari trendeket, legyen olyan referenciaanyaga, ami alapján elhiszem, hogy jobb konyhabútort fog csinálni nekem, mint amilyen nagyanyáméknál volt harminc évvel ezelőtt, és ha valami elképesztő baromságot veszek a fejembe, akkor tudjon arról lebeszélni. de lehet, hogy csak én vagyok ilyen kukacos, és ebben az országban tényleg mindenki annyira igénytelen és szűklátókörű, hogy csak és kizárólag az azonnal aprópénzre váltható kisszerűség mozgatja.

66os 2009. 12. 01., 08:18	#
Gondolkodtam azon, hogy vajon az jó szó, 133 hozzászólás után, hogy: ÉRDEKES. Érdekes az, hogy RB által hivatkozáként bekopizott értekezés: készpénz. Érdekes az, hogy RB véleménye: kinyilatkozás. Érdekes az, hogy a próféciát véleményezők, mind, mind részei ennek a valóságsónak és szereplőként, bennfentesként másként látják a saját helyzetüket. Én nem vagyok ennek a szerves része, bár nagyjából tudom a működési mechanizmusokat. Vicceskedem a magam cégével, de nem csak ebben a szakágban, hanem mellette még 4 másikkal (tv, event, developing, strategy) Én nem tudom ki Román Balázs. Sőt a kommentelők 99%-t sem ismerem. Nem vagyok elfogult. De azt gondolom, hogy az a kulurális tőke, amit ki-ki magáénak mondhat, nagyjából kirajzolja a valódi képet: Román Balázs sem jobb a deákné vásznánál (értsd: limeparti nem menő) és mindannyian tudjuk, hogy egy bemutató műtét során butaság kimetszeni a betegből a fél tüdőt és azt kiabálni, hogy "na megmondtam, hogy nem működik rendesen". Teljesen mindegy milyen szakterületről beszélünk, a leírtak mindenhová jók. Mezőgazdaság, kereskedelem, IT, blablabla. Elképesztő arrogancia azt hazudni, hogy a kapitánytól döglik a hajó legénysége. Aki ezt állítja, az az életében nem küzdött igazán megbízásért, soha nem volt saját pénzének kovácsa, soha nem kellett motiválnia 10-30 embert úgy, hogy közben neki magának még 3-6 másik területen is 100%-ot kellett volna nyújtania és ha ebből egy nem megy igazán a többi garantáltan bedől és ez elsüllyeszti a hajót. Ebben a konstellációban egy díj, mint olyan, a nemzetközi mezőny, mint olyan szerintem lényegtelen igazodási pont. Ugyanis a jelenlegi helyzet nekem ennél feszesebbnek tűnik. Én nem vagyok hálózat tagja. Hozzám nem jön kötelező munka. Én nem ismerem ezt a megoldási kényszert. Mi minden forintért megküzdünk és minden ügyfélért élünk-halunk. Akivel lehetett, azzal tudtunk nemzetközi mércével mérhetőt alkotni (nem reklám!! egyéb terület). Meg is becsülnek érte. De nem ez dönt egy pályázatnál. Sokszor eszem lazacot és sajtot külföldi konferenciákon. Én nem hiszem, hogy nagyon szégyenkeznünk kell. Ha mindenkiben benne van az a a mérce, hogy nem akar szart csinálni és a mércéje hitelesített, jó mérce az már jó. Ostorozhatjátok, ostrozhatjuk egymást,, de Balázsnak felhívnám a figyelmét egy nagyon fontos tényre - teszem ezt, mint tulajdonos. A tényt pedig kedves ismerősöm RT médiamogul szokta mondogatni: - De mennyi ezen a profit? Mert persze legyen szép és legyen nemzetközi és nagyon díjas, de akinek ebben pénze van, azt az érinti meg, hogy mennyi a profit!! A többi - kvalitás, díj, igazán kreatív munka lehetősége - már-már szerencse kérdése. Szóval lehet karcolgatni a falat, meg odamondogatni, de ehhez legyen tényleges hitel, legyen igazi tapasztalat és legyen valós eredmény. A többi jön magától.

aussie 2009. 12. 01., 07:12	#
Érdekes ezt a topicot olvasgatni. A cikk felvetése abszolút jogos (bár én mint az Amnesty "raise your voice" egyik alkotója egy kicsit nehezményeztem, hogy pont a cikk ihletét nyújtó Epicán később díjazott munkát még utólag sem említettétek meg mint "nemzetközi mércével mérhető reklámot" :). Na, de a lényeg. Ideje, hogy végre szembenézzen nem csak ez a szakma, de az egész ország a középszerü alkotások teljes társadalomra kiható negatív következményeivel. Nagyon súlyos probléma ha valaki aki reklámok készítésével foglalkozik csak a saját problémájaként fogja fel (ha felfogja), hogy szar az amit csinál (függetlenül attól, hogy ki vagy mi miatt szar a munka). Az, hogy mi vesz minket körül a mindennapjainkban befolyásolja az életkedvünket, hozzáállásunkat, termelékenységünket és kreatívitásunkat. Gondolok itt a koszos utcákra, épületekre, mogorva vagy éppen agresszív emberekre és bár hosszan sorolhatnám még nem utolsó sorban a néha csak szimplán középszerü, de többnyire inkább silány reklámokra. Ebben nőnek fel az emberek, ezt tekintik mércének és többek között ez alapján ítélik meg a mi munkánkat a köztünk élő ügyfelek is. Senki se gondolja, hogy ha valaki egy tömegeknek szóló munkát szarul végez el az csak az ő napi teljesítményét rontja mert azt utána lehet, hogy milliók fogják hónapokon keresztül életük részeként maguk körül látni. Egy kreatív szakembernek nem csak azért lenne dolga jó ötleteket kitalálnia és munkatársaival közösen igényesen kiviteleznie, hogy az ügyfél vagy főnöke elött tetszelegjen hanem mert többek között népnevelő hatása is van annak amit kiad a kezéből. Ha ötletes és jól kivitelezett reklámok vennék körül az embereket akkor esetleg az ő mércéjük is megemelkedne. Mást várnának el az átlagemberek és ez alapján mást várnának el az ügyfelek is akiket oly sokszor teszünk felelőssé (sokszor valóban jogosan). Nem azért van szükség díjakra, mert az ügyfél majd az alapján fog minket kiválasztani hanem azért mert jobb esetben egy díjnak rangja van és ha kiérdemeljük akkor valami átlagon felüli teljesítményt nyújtottunk amihez mérhetjük (és mérheti minden ügynökségnél dolgozó) az összes további munkánkat. Aki képes díjakat nyerni az azt is tudja, hogy mikor teljesít a saját színvonala alatt és ha nem akarja magát minden este szemenköpni a tükör elött akkor a mindennapi munkáját is eszerint a mérce szerint próbálja végezni. Nálam ez bejött. Mióta néhány éve elkezdtünk díjakat nyerni megváltozott a hozzáállásom és amikor csak tehetem többet hozok ki egy munkából mint amit elvárnak vagy megfizetnek. Nem azért, hogy az ügyfél seggét nyaljam hanem sajátmagamért! Lehet, hogy az átlag reklámok 95% sohasem lesz díjnyertes, de attól még lehet ízléses, érdekes színfoltja a minket körlüvevő környezetnek (és ez még csak a hatékonyságot sem zárja ki). Ha tetszik ha nem a környezetünk alakít minket, de nekünk lehetőségünk van arra is, hogy mi alakítsuk a környezetünket. Egy díjnyertes alkotás lehet, hogy csak egy szűk körnek mond elsőre valamit és ezért sokan elvetik mint öncélú és hatástalan reklámeszközt, de az is lehet, hogy csak azért van ez így mert az átlag ember nincs hozzászokva, hogy elgondolkozzon egy reklámon. Aki pedig azt gondolja, hogy az átlagembernek átlagos reklámokra van szüksége az néhány éven belül nagyon pofára fog esni (bár ennek hatásai már most is kezdenek érződni hazánkba is). Én sem vagyok büszke, de nagyon szeretnék az lenni! Jó volna végre nem csak külföldre tekintgetni ha inspirációra van szüksége az embernek.

gameman 2009. 11. 30., 19:01	#
Teljesen normális dolog, hogy az ügyfeleket nem a díj érdekli, hanem hogy az ő brandjüknek mivel állunk elő. Ebben hasonlóan gondolkodunk. Még abban is, hogy gyakran a network elvárásait kell teljesíteni a fesztiválokon. A különbség köztünk, hogy szerinted ennek semi értelme, szerintem viszont minimum a kreatívok, de inkább az egész reklámügynökség kultúrájára jó hatással van, ami idővel közvetve kihat a mindennapi munkára is. A brazil, de még a román átlag reklám is sokkal magasabb színvonalú, mint a hazai. Van nyúl az agarak előtt, mégha nem is mindíg érik el. Ez tény, és egyik oka az előbbiekben keresendő. Ha akarod érdekes sztorikat tudok mesélni az ottani mentalitásról. Ők is ugyanúgy csinálják a mindennapi melót, de nem süppednek bele. Ha a hazai nevezett munkák médiatámogatottságát, brand relevanciáját piszkálgatnánk, sok ügynökségnek fel lehetne tenni kényes kérdéseket. Ha nem hiszed, nézd meg a goldendrumra nevezett munkákat évekre visszamenően.

2009. 11. 30., 18:06	#
válaszoltam

2009. 11. 30., 16:42	#
mail ment

compadre 2009. 11. 30., 16:08	#
no, szövegértelmezés. miről írtam? íme: networköknek kellenek a pontok a Gunn listán --> kötelező nevezni --> ehhez esélyes kreatívokat kell kitalálni --> scameken ötletelés valós munka helyett amúgy mi a superscam? nem akartam olyan ízléstelen lenni, hogy gábor tavalyi GP-jére utalok. de most már késő.

compadre 2009. 11. 30., 15:57	#
No, akkor erről leszálltam. Kösz a választ, csak azt akartam mindvégig érzékeltetni, hogy a jót követelni egyszerű, de létrehozni nehéz. A hazai reklám szerintem mindig silány volt, úgyhogy ami van, azt inkább szinten maradásnak mondanám. Nem azért, hogy szépítsem, hanem mert egyszerűen mindig gyenge volt. És igen, a pályám elején tökre azt gondoltam, hogy ez a tehetségtelen kreatívok miatt van így. Már nem gondolom így. Jól summáztad korábbi hozzászólásodban a mostani véleményemet. A fő felelősök, a minőségre való hatás sorrendjében: 1. ügyfél 2. nonszensz tesztek 3. sóhivatalok ... ... ... X. ügynökség

2009. 11. 30., 15:47	#
batorfya kukac kreativ pont hu

2009. 11. 30., 15:45	#
Csak privátban...

2009. 11. 30., 15:41	#
Off: Ki volt az, aki csatlakozott az új szenzibilitáshoz? ez engem nagyon érdekel.

lebowsky 2009. 11. 30., 15:13	#
oks, ezen nem fogunk összeveszni, akkor jöjjenek a szuper scamek...amelyek megölik a rendes munkát. még mindig nem kötözködni akarok, csak kíváncsi lettem. sőt, egyre kíváncsibb, mik lehetnek ezek.

compadre 2009. 11. 30., 15:07	#
helló, az szuper scam volt, nem superscam. szuper helyett lehettett volna menő is a jelző. mást jelent külön, mint együtt. és amiről a mondat szólt: a scamekkel való kötelező pöcsölés a valós munka kárára megy. azzal semmi bajom, ha egy valódi munkát kell jól megcsinálni, ajkár díjnyertes minőségben. ez lenne a normális.

romanb 2009. 11. 30., 14:54	#
Jól .érzetem magam az eseményen, tudod, írtam is a lazacot meg mindent. A folyamatos silányodás nem a sajtok felett jutott eszembe, látszik az régóta akárhonnan nézem. Szted nincs silányodás? És most akkor reagálok a zöld citromokat érő igazságtalan felháborító és outsider kritikákra is. A Kreatívnál a tartalomgyártó emberek, alapvetően a tartalom előállításán dolgoznak cikkeket írnak, rendezvényeket, kiadványokat találnak ki, online fejlesztéseken dolgoznak. Én is ezt teszem elsősorban. A rendezvények és projektek lebonyolítása, a kommunikációja nem megy át rajtunk. Sokszor minket is meglep egy-egy hirdetés, de mi pontosan tudjuk az okokat, így nyilván egészen más szemmel nézzük. Teljesen jogos kritika, ezen változtatni kell és fogunk is. Nem mondom, hogy elegáns és előremutató húzás volt a részedről ezt most elővenni, de legalább beszélhettem erről is.

lebowsky 2009. 11. 30., 14:38	#
compadre be tudnál esetleg linkelni pár "superscamet" Magyarországról? én most nem annyira tudom felidézni azt a rengeteg scamet, amit említesz, és kíváncsi lettem, nem kötözködésből, valóban érdekel. Az Amnesty az nem scam, ezt konkrétan tudom... Másrészt az, hogy a díjak netto értéke 0, szerintem nem igaz. Én magam is rengetegszer prezentálok új ügyfeleknek, és hidd el, nekik is ad egyfajta támpontot, ha az ügynökség munkáját nem csak ő maga és az ügyfél értékeli. Az igaz, hogy egy pitchet nem lehet megnyerni csak azzal, hogy vannak díjaink, de a munkához és gondolkozásmódhoz is ad egyfajta magabiztosságot, ha tudod, nem is olyan gáz amit csinálsz.

compadre 2009. 11. 30., 14:09	#
"ne várd, főleg ne magyarországon, hogy egy díj megnyerése után egy nappal már ügyfelek tömkelege áll reggel kilenckor az ajtód előtt." Dehát én is pont ezt mondom. Csak úgy gondolom, hogy ez sem másnap, sem azután, sem semmikor nem fog megtörténni. És ennek annyi az oka, hogy a díjak értéke 0, leginkább a scamek miatt. Sajnos ez nem is fog változni, mivel network policy a legtöbb multinál a kötelező nevezés X mennyiségben minden évben (a Gunn Report ranglistája végett, amelyet globális tendereknél vesznek figyelembe), az időt a valós munkák jobb megoldása helyett szuper scamek kiagyalására kell fordítani. Ettől miért lenne jobb az ügynökségnek az a produktuma, amit az utcán látsz? Pont rosszabb lesz. Ez nem magyar probléma, ez globális ostobaság, amelyben a példaként említett brazilok és angolok olyannyira élenjárnak.

gameman 2009. 11. 30., 14:08	#
Úgyúgy. Én is kb. ugyanezt írtam, mert nem láttam még a kommentedet, de te jobban kifejtetted.

gameman 2009. 11. 30., 14:05	#
Régi probléma, hogy rövidtávon tudunk csak gondolkodni. Ott még igazad is lehet, de nem véletlenül írtam a középtávot, ami 2-3 év. Az Amnesty is scam szerinted? Vagy ha nem, akkor az a baj, hogy tcr? Vagy csak az a baj, hogy nyert Londonban? Ha szerinted minden ok kishazánkban, akkor nem is próbálok érvelni. Good luck és majd linkeld be amire büszke vagy. Tényleg kiváncsi lennék.

2009. 11. 30., 13:54	#
Tedd, ahogy jónak látod

compadre 2009. 11. 30., 13:41	#
mindaddig, amíg releváns nem az?

2009. 11. 30., 13:36	#
nagyon rövidtávú gondolkodásmódra utal ez a hozzászólás. ne várd, főleg ne magyarországon, hogy egy díj megnyerése után egy nappal már ügyfelek tömkelege áll reggel kilenckor az ajtód előtt. jónéhány év következetes munkája, és az ebből következő díjak helyezik el az adott ügynökséget a leendő ügyfelek fejébe, és emiatt inkább őket hívják meg a soron következő tenderükre, mint az xy ügynökséget. ez éppen ugyanaz az elv, amit az ügyfelek akarnak elérni a márkáikkal: hogy egy esetleges vásárlás esetén a vásárló fejében legyen az adott márka. elvileg ennek az eléréséhez segítik az ügynökségek az ügyfeleket, miközben nem veszik észre, hogy a saját márkájukkal nem képesek ugyanezt megtenni.

2009. 11. 30., 13:32	#
Szia, szerinted meddig érdemes még a Kreatív hirdetésein rugóznod?

compadre 2009. 11. 30., 13:27	#
én hiszek a kreatív reklám erejében. a kreatív fesztiválokban viszont nem hiszek, és a belőlük levont tanulságokban sem, hogy az alaptémánkra utaljak vissza. sajnálom RB-t, hogy ilyen kellemetlenül érezte magát azon a fontos eseményen, de mindebből levezetni egy gondolatmenetet, amelynek a magyar valósághoz semmi köze nincsen? saját hirdetéseiket látta vajon? akkor miről beszél?

compadre 2009. 11. 30., 13:14	#
Én abban nem hiszek, hogy X dolgozó díja bármilyen hatással van az ügynökségre, különösen ha az egy nyilvánvaló scamért járt (igen, tudom, mit jelent a scam kifejezés). A díjnak egyedül X dolgozóra van hatása. Ezt taglaltam az előbb. De ha valaki tud jó példákat mondani arra itthonról, hogy a díjak ügyfeleket hoztak be, kíváncsian hallgatom. Én inkább arra tudok példát, hogy a díjak egy jobban "díjazott" állást jelentenek.

2009. 11. 30., 13:03	#
true. ha valaki nem hisz a kreatív reklám erejében, akkor az húzzon el ebből a szakmából a vérbe. a kreatív megoldások pedig - jó esteben - díjakat is eredményeznek. szerintem itt az alapvető félreértés. alapvetően nem a díjak érdeklik a kreatívokat (persze azok is, hiszen bennük is van egó), hanem az, hogy olyan cuccokat csinálhassanak amelyek eredetiek, figyelemfelkeltőek, máshol még nem látottak. a "díj" csak egy egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy az adott reklám megfelelt-e ennek az egyébként alapvető elvárásnak.

gameman 2009. 11. 30., 12:34	#
Hát pont ez az. Ha nem hiszel abban, hogy a díjak húzóerőt jelenthetnek az újszerű, eredetibb megoldásokkal, amik középtávon kihatnak az egész ügynökség mindennapi gondolkodására, akkor minden marad majd szépen a régiben. Ezt nemhogy mi nem kéne, hogy megtegyük, de még Angliában, vagy Brazíliában is hülyén néznének.

gameman 2009. 11. 30., 12:26	#
Jaja. Teljesen jól látod, más megoldást én sem látok, mint negligálni a fikázókat, és tolni tovább. És persze a fesztiválok ennek csak egy része, mert a rutin briefeket is amikor van rá idő és sansz érdemes jobban “kimunkálni”.

compadre 2009. 11. 30., 12:12	#
a csillagok helyén: jó

compadre 2009. 11. 30., 12:12	#
de miért kéne a kreatívigazgatónak arra bíztatnia az embereit, hogy díjakat nyerjenek? itt van az egész eltolva. arra kéne bíztatnia őket, hogy fasza napi munkát tegyenek le az asztalra. és ha az megvan, akkor majd jönnek a díjak - de csak mint melléktermék. nem mint a létezésük értelme. súlyos baja a szakmának a díjfetisizmus. én magam többnyire azt tapsztaltam, hogy a díjnyertes kreatívok általában nem uigyanazok, mint akik képesek pitcheket nyerni... néha konkrétan le is tiltja őket az ügyfél a brandjeiről. én nem hiszem el azt a mítoszt (pláne itthon nem), hogy az ügyfelek a díjak miatt választanak ügynökséget. az én tíz évem alatt egyszer sem történt így. a díjak csak a fesztiválok szervezőinek hoznak valós pénzt, áttételesen meg azoknak, akik a megnyert Ólom Varjúik impresszív listájával töltik fel a CV-jüket egy kellemes, napi briefek megoldását nem igénylő, vezető pozíció reményében, hogy legyen idejük - hetek, hónapok - a következő, díjnyerési célzattal készülő munkák kiötlésére, amelyek ugye majd a belépőt jelentik egy még kellemesebb és jobban fizetett pozíció felé, mondjuk már egy regionális központban. tehát a fesztiválnevezésekkel, különösen a scamekkel, amelyeket a timesheetbe csak az overheadre lehet beírni, igazából személyes ambícióik elégülnek ki a cég büdzséjéből támogatva. a cég fizet, a CV bearanyozódik. aztán, amikor kiderül, hogy az ügyfelek csak nem állnak sorban az ajtóban, akkor ezek az sokba kerülő, de kevéssé produktív emberek mennek először, de már a tuningolt CV-vel. és minden kezdődik újra egy új helyen. így megy ez. sajnálom, ha valakit kiábrándítottam.

lebowsky 2009. 11. 30., 11:56	#
gábor Igen, én is egyetértek veled, mindössze az a kérdés, hogy elég-e egy kreatív igazgatótól, ha nagyon kreatív, vagy azért van más feladata is, amit a titulusának "igazgató" része takar. Másrész tök igazad van, napok óta beszélünk a fostologatásról, de arról alig esik szó, hogy az Amnesty pl bronzot nyert Londonban. Vagy egy magyar ügynökség (DDB) kreatívjai épp megnyerték a Cristal Awards (régebben Meribel) Viral Film versenyét. Tavaly pl. voltak nyertesek Portorozban, ha jól emlékszem mindenki herótozni kezdte őket (riszpekt a kivételnek) hogy scam, hogyan lenne ez magyarul, meg egyáltalán, mekkora pofátlanság ez ebben a formában, ilyennel nevezni. Pedig nem az, főleg, ha közben sokan azt sem tudják megfogalmazni, mi az a scam, de azért mindent leszkemeznek. Sokat gondolkoztam ezen a cikken mióta megjelent, meg olvasom a kommenteket is, és egy dolog egyértelmű: van, aki szeretne változtatni, és akár a nevét is adja ehhez, meg van, aki csak herótozni akar, de az úgyis leherótoz mindent, tehát nem hiteles a herót. És a legdurvább az, hogy ha valaki változtatni akar, és küzd is érte, lásd Amnesty - London, azt egyből tolják vissza a víz alá, hogy nem annyira jó, meg hogy került ez ide, meg erre kellene büszkének lenni? Igen. Erre, meg arra, ami még jön. Kicsit túl sokat beszélünk arról, mi a gáz, és beáldozzuk ezért azokat is, akik meg akarnak valamit.

gameman 2009. 11. 30., 11:36	#
lebowski: Jó részével egyetértek, és a kreatív igazgatónak tényleg az embereit kell arra bíztatnia, hogy díjat nyerjenek. Ezt önkritikának is veheted, de közben a világon mindenhol azok lesznek kreatív igazgatók, akik már nyertek, és meg tudják ítélni minek van esélye nyerni egy fesztiválon. Ismerek olyan kreatívot, aki ha az ügynöksége nem nevezte be a munkáját, mert pl. a kreatív igazgató nem találta elég jónak, akkor saját maga kicsengette a nevezési díjat, és ha nyert, visszakapta azt. Aki elég magabiztos, és úgy érzi nem kap sanszot, annak javaslom ezt. balázs: Nem akartam selfpromozni, de itt egy friss példa. Azt, hogy a London Internationals-en bronzot nyertünk az Amnestyval – amit sajna nehéz lenne scammelni – az szerintem pár sornál többet megért volna. Közép-Kelet Európából csak mi nyertünk díjat, és a LIA az 5 legnevesebb díjak egyike. Ezek: Cannes, Clio, London Int., Oneshow, DandAD Érdemes lenne pl. utána néznetek a nevezések számának, mert az egy kb. viszonyítási alapot adhat. Epica 4-5000, a top5 15-20000

romanb 2009. 11. 30., 11:25	#
Aki úgy értette ezt az írást, hogy leszaroztam a kreatívokat, az olvassa el újra és próbáljon túllépni egy kicsit a belső feszültségeken stb. Én azt mondtam, van egy folyamatos visszaesés a reklámok kreatív színvonalában. Ez rossz. Publicis Hungaricus, névetelen publicista a kreatívigazgatókat nevezte meg valamennyire felelősnek ezért az eséséért, én pedig azt mondtam, hogy a főmenedzser a hibás, ha éveken keresztül semmi jó nem jön ki. Ennyi. Nem a "ki a hülye" kérdést szerettem volna lezárni azzal, hogy a kijelentem az ügynökség, a reklámcsináló a hülye. Ezt nem gondolom, nem is írtam soha. @londonbóljelentjuk: Londonban sem jobb az átlagreklám, persze hogy nem. A tömegreklám sehol nem jó. Nem az fáj, hogy a BK szünetében, írás- és beszédképtelen emberek által megírt szövegeket mondanak el színészként eladott statiszták. Ez se jó, sőt egyre rosszabb, de ezzel lehet együtt élni. Az viszont ciki, hogy évek telnek el úgy, hogy nem születik igazán átütő reklámmunka. A MEH-kampány, a mi idei büszkeségünk, és ezt nem ironikusan írom. Tényleg örültünk neki, amikor kijött és hozott is az ACG-nek számos díjat. Az Epica fesztiválon nem azért nem ment át, mert a nemzetközi sokaság nem érti mi a túrórudi és kiköpi az édes bort (a tokai kategóriatársai a desszertborok, amik általában édesek, nem ez a tokai baja). A MEH-film erős és jó, de abban a kategóriában másképp kell nevezni. Tömegigény vs. elitigény. Nagy tévedés azt hinni, hogy a nép a szart is megeszi én, meg mi, meg az akinek gondoljátok, hogy hisszük magunkat, szóval az értelmiség finnyás és mindenképp valami művészien elvont kommunikációtól élvez el. És azt meg főleg nem gondolom, hogy ezért ezt az ízlést kellene szem előtt tartani bárkinek. Egyszerűen jól kell megfogalmazni az üzenetet és akkor jó eséllyel működik. Az elmúlt egy hét alatt szépen leírtátok az okokat, amelyeket mindannyian korábban is ismertünk, de persze helyes, hogy ez elhangzott ismét. Mostantól sztem inkább azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy a lassú, de biztos színvonalesés valóban van-e vagy a "ki a hülye" kérdésre egyszerűen az a válasz, hogy a románabalázs a hülye, egyébként meg minden ok. Vagy a románbalázs és az ügyfelek együtt hülyék stb. Kell-e egyáltalán ezzel foglalkozni? Jó így, ahogy van? Ha nem jó így, akkor, hogyan lehetne ezen változtatni? Kiknek kellene megtenni az első lépéseket?

Lara Croft 2009. 11. 30., 11:15	#
Először is gratulálok Román Balázsnak (és a Kreatív szerkesztőségének)! Kihívó stílusával és "outsider"-hez méltó probléma leegyszerűtésével sikerült egy olyan beszélgetést generálnia, amiben úgy tűnik az egész szakma apraja-nagyja részt vesz. Az életben sok igazság létezik, ahogy itt sem közelednek az álláspontok. Mindazonáltal a 2 pont szerintem Spielmannál van. Legyen az scam, proaktív vagy bármi más, az aki képes nemzetközi porondra kilépni (és nem csak a hazai "egymásnakadogatjukadíjakat" fesztiválokon felmutatni valamit), annak nagyobb az esélye, hogy az ügyfélnek is képes - minden megkötés ellenére - jót letenni az asztalára. És a végcél ez lenne, nem? Fórumozás helyett pedig inkább menjünk dolgozni!

compadre 2009. 11. 30., 11:03	#
ja, és igen, nekem nem tetszenek például most láttam, hogy ez a citromos banner egész kis integrált kampánnyá nőtte ki magát... van belőle print is, nem is akármilyen. teniszlabda+lime. pont, mint a banner, csak állóképen. öööö... integrált? igazából csak arra akartam a legelején felhívni a figyelmet, hogy klasszikus stílusban vizet prédikáltok, és bort isztok. miért szar a magyar reklám? azért, mert ilyen hirdetések kerülnek ki hátsó borítókra, és 7. oldalakra. ezt ti választottátok, ti hagytátok jóvá, feltételezem ti is briefeltétek az alkotókat. nevezni is fogjátok? tegyétek meg a magatok részéről, amit tudtok, és respektálni foglak benneteket, de addig nem. pá-pá.

compadre 2009. 11. 30., 10:53	#
tényleg az haha

2009. 11. 30., 10:16	#
Balazs, A reklamok nagyobbik fele pont annyira nem kreativ es nem ujszeru errefele sem, mint Mo-on. Van egy szuk reteg, amiben valoban van valami extra - ezekhez kellenek tokos marketingesek, akiknek van batorsaguk es budgejuk is, plusz van egy olyan reteg a fogyasztoik koreben, akiket mashogyan nem lehet elerni es ez nem par ezer embert jelent! Emlitetted, hogy kulfoldon nem utnek meg a jonak tuno magyar reklamok sem. Az a gond, hogy te erted a ny-europai jelrendszert, mert nezel brit, nemet, francia es USA filmeket, olvasol regenyeket. Ok viszont alig tudnak rolunk valamit, ennek koszonhetoen a mienket nem igazan ertik: a turorudit ugy kopik ki, mint minden rendes 2 eves a spenotot es a tokajibol koszonik nem kernek, mert rendes bor nem lehet, ami edes. Szuper kis sztereotipiak elnek rolunk a pusztarol, meg a szurkemarharol, amit nemileg arnyalnak az utobbi evek keteshiru legenybucsujai es persze a porno fovarosa is lettunk. Szinten figyelembe kellene venni, hogy van egy oriasi szakadek a budapesti ertelmiseg (es gondolok itt foleg a mediaban dolgozokra ) es az atlag magyar kozott - en ezt athidalhatatlannak latom. Miert kellene a marketingeseknek azt a par tizezer embert kiszolgalni akik kozze te is, en is tartozom, amikor az orszag nagyobbik fele a Sztory magazinbol ertesul az elet fontos dolgairol? Harmadreszt szamon lehet kerni a kreativokon a tokos ugyfeleket, de mielott ezt megtennenk erdemes lenne elolvasni a cimlapotokon levo interjut. En abbol azt olvasom ki, amit compadre is leirt. Nem hulyezte az ugyfelet, de tudomasul kell venni, hogy a reklamnak az eladast kell osztonoznie elsosorban.

lebowsky 2009. 11. 30., 10:01	#
Akkor egy másik irányból: elképzelhető-e, hogy valakinek iszonyatosan kreatív ötletei vannak, olyan dolgokat talál ki, hogy megnyeri az összes kreatív vizek fesztiváljait, amiken indul, és közben mégis tökéletesen alkalmatlan arra, hogy kreatív igazgató legyen? Mert még egyszer: egy kreatív igazgató csak akkor one man show, ha pont arra van szükség, máskülönben vezető, aki a más munkájában is meg tudja látni a lehetőséget, nemcsak a sajátjában. Aki embereket irányít, és nem átveszi a szerepüket. Egy kreatív igazgató nem feltétlenül a "legkreatívabb", legalábbis ez nem egy verseny közte meg az emberei között. Sajnos ez a ritkább hozzállás. Szal egyrészt hiányzik a vezetői hozzáállás, mésrlészt egy CD olyan is kell legyen, mint egy rocksztár egy együttesben, a frontember (a one man show helyett). Ahhoz meg kell egy olyan karizmatikus egyéniség, amit követni lehet, amit jó követni, és aki irányt mutat Azoknak meg, akik onnan ismerik a külföldi reklémokat, hogy nézegetik a külföldi fesztiválok összefoglalóit, ajánlom, hogy kapcsoljanak mondjuk egy német adóra, és lepődjenek meg, mennyi híg fos van ott. Nem úgy néz ki egy reklámblokk, mint egy caness-i shortlist, a reklámok mondjiuk 95%-a ott is vállalhatatlan (onnan szoktuk adaptálini a fincsi mosópor, tisztítószer és egyéb szar reklámok nagyobb részét) ez azért feltűnt valakinek?

2009. 11. 30., 10:00	#
Tökéletesen egyetértek, én is valami hasonlót írtam az elôzôekben, bár nem ennyire szofisztikáltan... Rengeteg "itthon világhírû" termékünk, alkotásunk és alkotónk van, akikrôl/amikrôl a határaink túloldalán a kutya se (vagy max egy nagyon szûk kör) tud. Ilyen a Tokaji aszútól kezdve a hazai irodalmunk legjaván át rengeteg dolog, egyedül talán a klasszikus zenében tudunk felmutatni néhány, ha nem is világsztárt, de legalább (el)ismert zenészt énekest, stb. Magyarország - bár ezt sokaknak nyilván nehezére esik elismerni - sosem volt trendalakító, legjobb esetben trendkövetô (többnyire sokéves késéssel) Koromból adódóan emlékszem azokra a hetvenes évekre, amiket mostanában a magyar reklám egyik "aranykorának" szoktak nevezni némelyek, hogy bezzeg akkor még voltak eredeti ötletek a plakátokon... Azt sajna többnyire elfelejtik, hogy ezek a plakátok a nemzeközi mezônyben pl. a lengyel plakátok mellett labdába se bírtak rúgni. És még valami a trendekrôl: fôiskolás koromban tanuja voltam annak (szomszédos mûteremben dolgoztunk), egy párizsi turistaútról hazahozott néhány kiállítási katalógus hatására hogy lett kb. egy hónap alatt egy ügyes, posztimpresszionista képeket festô srácból a korabeli divatos "újszenzibilitás" ünnepelt alkotója - úgy, hogy hónapokig másolgatta a látott képeket. Aztán gyártódott hozzá ideológia, meg nagy mellény...

romanb 2009. 11. 30., 01:10	#
@tuttle, válaszotam. @spielmann: mondd meg léci, melyik fesztiválról írtunk jelentőségén túl! @compadre: Te vagy ugye, akinek nem tetszenek a kreatív reklámjai. Ebben a témában nem tudok Veled vitatkozni. A másik ügy viszont elmondásod szerint a következő: 1., készülnek jó dolgok, csak az ügyfél, a készítés folyamata egyszerűen megöl mindent ami jó. Ezt már sokszor sokan elmondták és még végigolvasni is borzasztóan szomorú. Általánosságban igazad van, tényleg óriási az űr az ügyféloldali döntéshozók oldalán. Rettenetes ízlés, végtelen kompetenciahiány, kockázatkerülés, erőszakosság, idegbetegség, stb. Minden egyes sziklával tisztában vagyok, amit említettél. De ez nem ok arra, hogy évente ne legyen egyetlen egy olyan reklám sem, amire büszkék vagyunk mindeannyian. Ha az egész folyamatot ennyire keserűen látod, hogyan tudod lelkesíteni a kollegáidat? 2., A versenyszereplés totál mindegy, a márkákat a marketingesek gyilkolják le. Első állításod igaz, második is részben. Sztem viszont a versenyeken nem csak azért kell indulni, hogy aztán a prezentációba be lehessen tenni, hogy hány oroszlán van, meg penge meg ilyesmi. Csak jó érzés az a kreatívnak, ha csinálhat valami olyat, amit nemzetközi szinten elismernek. A scamgyártás valóban devalválja versenyeken elért eredményeket. Nem tartom sokra a proaktívkodást, ráadásul az utóbbi években még azok is borzasztón gyengék voltak, amik ilyen címkével nyertek itt-ott. Ettől függtlenül, ha ennyire veszedelmes az ügyfélkör és ennyire nincs kibontakozási lehetőség, akkor sztem meg kell adni a lehetőséget az ügynökségen dolgozóknak, hogy valamibe beletöltsék a máshova nem férő kreatív erőt. Csináljatok TCR-t, sok alapítvány biztosan örülne. 3. Ügyfél a hülye ismét. Compadre, háromszor végigolvastam a gondolataidat. Borzasztó lehet ilyen alapállásból nekikezdeni egy újabb hétnek.

compadre 2009. 11. 29., 22:53	#
Helló, Akkor sorjában. Valóban nem vagyok nagyvonalú, sosem voltam. Tényleg én vagyok Gollam, ahogy lefestettél. Az önbecsülésem is valóban mérhetetlen. De. Az állítások és érvrendszerek semmit sem érnek, ha ellentmond nekik a valóság. Például tény, hogy tré hirdetéseitek vannak, hagyományosan, emlékezzünk csak arra a legyes kreatív könyre vissza. Reklámtorzszülöttek. Tény, hogy ugyanakkor kialakult véleménnyel bírtok arról, hogy mi a jó. Kérdés, de csak amolyan költői: akkor miért nem csináljátok? Amúgy tökmindegy, nem akarok teljesen ad hominem menni. Visszatérek a "nagy" témára. Balázs így foglalta össze gondolatait: 1., nem készül nemzetközi színvonalú kommunikáció, 2. ez hosszú távon elgyengíti az ügynökségeket és a gondozott márkákat is, 3. a leépülésért pedig minden esetben a kapitány a felelős. Én meg ezt gondolom, olyan tíz év után, és nem menedzsment tagként: 1. Készül. Sajnos, amit az utcán láttok, nem reprezentatív ebből a szempontból. Bármilyen kampány, amiben van valami merőben újszerű, érdekes, nem egymilliószor elcsépelt gondolat, megoldás, az eleve nullához közeli esélyekkel indul neki annak a hegymenetnek, amelynek során először az ügyfelek hierarchiájának szintjein kell átvergődnie a kiscsicskáktól a nagyvezérekig, majd, hogy dönteni tudjanak, és egyszersmind levédődjenek a pihe-puha marketinges seggek, a fogalmatlan kutatók által levezényelt, nonszensz teszteken, és végül mindennek megkoronázásaként a sóhivatalok leghatalmasabbikán, az ÖRT-n. Ez egy olyan procedúra, amelynek minden állomásából leginkább a józan ész, a felelősségvállalás és a döntésképesség hiányzik. És minden egyes ponton kurvul, kommentálódik, satnyul a koncepció. Aztán teljesen érthetően eljut arra a szintre, amikor a legjobb helye a kukában lenne. Na, akkor azt úgy elfogadják. Nem néha van így, hanem szinte mindig. Ennek ellenére minden egyes alkalommal megpróbáljuk, hátha most majd... igen, ennyire gyökerek vagyunk. Ugyanazt a poént 200-szor is el lehet a kárunkra sütni, és még mindig jó képet vágunk hozzá. Láttam én már brazil sztárkreatívokat, és nemzetközileg respektált CD-ket is befalcolni attól, ami itt folyik. Ezt el kell neked hinnem bemondásra, mert proofként nyilván senki nem fog utcára nem került kreatív anyagokat megosztani veletek, számos okból kifolyólag. 2. Magyarországon szinte semmi összefüggés nincsen az X ügynökség által fesztiválokon mutatott színvonal és az üzleti eredményesség között, se rövid, se hosszú távon. Egyáltalán sehogy. Például GP portorozban, és aztán maxi ügyfélvesztések. Az ügyfelek tojnak a díjakra, megjegyzem, teljesen érthetően, hiszen a díjak értékét durván levitte az, hogy jobbára scamek versenyeznek egymással. Lehet a terminológiával (proaktív,stb) finomkodni, de a valós meló ritka állatfajta a versenyeken (de riszpekt SMS Bandi és hasonlóak). Ezzel az ügyfelek pont annyira tisztában vannak, mint mi, és többnyire herótjuk is van a magukat díjnyertesként pozícionáló kreatívoktól és ügynökségeiktől. Sokkal fontosabb ennél, hogy egy tenderre elő tudjon állni az ügynökség egy koherens, ütős, és szórakoztató koncepcióval – Magyarországon a legtöbb fontos, nagy ügyfél sorsa tendereken dől el. Meg az utána következő, partneri szakaszban. Ami a brandek gyengülését illeti, az meg egyenes következménye annak, hogy egyre több brand próbálkozik minden piacon, de a marketingszakosztályok által elvárt márkapozíciók ehhez képest vajmi kevés változatosságot mutatnak. Mindenki ugyanazt mondja, nincs semmi sajátosság, minden brief rohadtul egyformán semmitmondó és hiteltelenül öntömjénező. Emberi fejben megfogant insight-nak nyomát sem lelni bennük, hangvételük göbbelst és a sztálinizmust idézi. És aki ilyen briefet ír, az ilyen végeredményre is vágyik. Ez a tetszőlegesen variálható, kábé 10 propozíció az egyik helyről másikra vándorló ügyfekkel együtt körbejárja az egész magyar marketinguniverzumot, zombivá változtatva mindenkit, aki csak egyszer behódol nekik. Nem könnyű manapság a stratégák élete. 3. Nos, csak a végkövetkeztetéssel értek félig-meddig egyet. Tényleg jó lenne, ha néhányan lepattanának. De ez sem változtatna azon, hogy milyen reklámokat láttok az utcán, meg a tévében, meg a neten. A legfőbb kreatívigazgatók ugyanis a marketing- és kommunikációs igazgatóságokon ülnek, és olyan olümposzi magaslatokba nemigen hallatszik fel ez a gyerekes picsogás.

gameman 2009. 11. 29., 18:01	#
A nagy dicső kreatív fellendülés valóban sehol sincsen, ahogy azt a cikk írja, bár a maksz ostroma, és a managementre váró guillotine sem túl életszerű, sem jó megoldás nem lenne, hiszen az okok megmaradnának. Inkább fokozatos, tudatos átalakulásra lenne szükség, ami – és ez is igaz – eddíg nem történt meg. Lássuk az eddíg felmerült felelősöket: Ügyfél. Lehet őket szídni, de teljesen felesleges, mert nekünk kéne legjobban tudnunk, hogy ha el akarunk valamit adni – ez esetben a kreativitást- és nincs rá szükséglet, akkor a szükségletet meg kell teremtenünk. Nekünk. Meg kell próbálni őket meggyőzni, hogy megéri pl. a tisztább layout-ot választania. Ha 20-ból egyszer sikerül, akkor már megérte. Ez nyilván lassú, és frusztráló, de hát ez van, ezt jelenti a fokozatosság. Ügyvezető. Addíg fektet csak a kreativitásba, ameddíg érdekét látja, ha az extra publicitást, és ezáltal szélesebb excel cellát eredményez. Erre eddíg jók voltak a hazai fesztiválok, ahol mindenki meglengethetett ezt-azt, de közben ezek a hazai díjak felhigultak, és leértékelődtek, így ma már ez kevés az ingyen pr-hez. Ráadásul a nemzetközi hálózatok is egyre inkább követelik a nemzetközi díjakat, ezért aztán a status quo hosszabb távon nem vezet sehova. Persze létezhet sikeres reklámügynökség zero kreativitással, de az egy másik model… Kreatív igazgató. Közvetlen felelős, és ha a felvetett témában bármi változik, akkor az leginkább rajta múlik. Attól, hogy valaki nem nyer nemzetközi díjakat lehet még jó kreatív igazgató, manager, vagy salesman, vagy csapatépítő, vagy viccesember. Sőt olyan jó kreatívigazgató is van, akinek a gondolkodásmódja itthon jól működik, de külföldiek számára érthetetlen. Mégis, ha azt várjuk, hogy a reklámkultúránk fejlődjön, pár dolgot be kell látni, még ha az az egonkba már nehezen tuszkolható is bele. Kevés magyar szövegíró és art director követi azt, hogy mi történik a világban. Javaslom az import kreatívot, mert tőle a nyitott, még nem kiégett kreatívok sokat tanulhatnak. Ez történt a lengyeleknél és a románoknál is, eredménnyel. Ne fikázzunk, hanem versenyezzünk. Ha tcr, akkor tcr, ha proaktív, akkor proaktív, ha one-off, akkor one-off. Ha az ügyfelednek készül, akkor nem scam, még akkor sem, ha nem feltétlenül a salesboost volt a cél. Aki képben van, az pontosan tudja, hogy a világon mindenhol így történik. Így egy idő után több olyan kreatív nevelődik ki, akik képesek nemzetközi szintű eredményekre is, és a nagy kampányoknál is jobbak lesznek az esélyek valami átütőt készíteni és eladni. A díjnyertes reklámok hatékonyságáról: Tudjuk, hogy vannak borzasztó kampányok, amik működnek, és hiperkreatívak amik nem, de arányaiban azért mégiscsak igaz, hogy a kreatív reklám nagyobb célzott hatást ér el, mert figyelemfelkeltő és érdekes. (Donald Gunn kutatás) A sok éve működő, sok száz országban jelenlévő ügynökségek ezért hajtanak a díjakra, mert megtapasztalták az összefüggést. Leegyszerűsítve: Aki - még ha csak a zsűri számára is - képes figyelemfelkeltőbben, eredetibben kommunikálni, az képes lesz a mindennapokban a piacon is ezt tenni. Média pl. Kreatív felelőssége: Jobban kellene ismernie a fesztiválokat, azok jellegét, jelentőségét, vagy jelentéktelenségét és annak megfelelően írni róluk. Spielmann Gábor

2009. 11. 29., 12:09	#
Szia, Erre a kérdésedre nem én fogok válaszolni, erre vannak nálam illetékesebbek is a Kreatív Csoportnál. Amúgy igazad van: saját hirdetéseink zöme ronda. Viszont. Engedd meg, hogy ne tartsam valami nagyvonalú reflexiónak a részedről, hogy egy felvetett problámakörre adott válaszod/felvetésed semmi egyéb, mint a szar visszalapátolása a másik térfélre. Ez így nem megy, ez nem párbeszéd, ez okoskodás. El tudlak képzelni: biztosan most görnyedt háttal, tenyereidet összedörzsölve büszke vagy magadra, milyen faszán visszavágtál Balázsnak és a Kreatívnak. Azt kéne felfognod, hogy csak az számít, hogy valami le lett írva, és nem az, hogy ki milyen alapon gyalogolt bele a te fenenagy önbecsülésedbe. Magyarán: az állítások és az érvrendszerek érnek bármit is. Sokkal többet segítettél volna, ha te is leíord, hogy egy kreatív folyamat hogyan működik nálatok, miért lesz olyan a végeredmény, amilyen, és mondjuk válaszolsz a korábbi felvetésemre, és elküldesz nekem néhány olyan munkát, ami nálatok a fiókban maradt. Ez lenne a fontos, és ez mutatná, hogy a problémát te is meg szeretnéd oldani. üdv, ba

compadre 2009. 11. 29., 10:35	#
De kínos, hogy kénytelen vagyok magamra reflektálni, de amint látom, más kérdésekre képesek vagytok válaszolni, míg erre az egyszerűre nem. Talán túl konkrét, vagy mi? Nem lehet érteni, mire akarok vele utalni? Ugye, arról szólt a kérdés, hogy ez a "kreatív csoport" brandinggel ellátott béna banner hogyan juthatott át az oly magasra emelt szakmai mércéteken? Ez egy másik "kreatív csoport", nem az, amelyikhez az K online tartozik? Más képzavarral élve: vajon azt a klasszikus ügyfélattitűdöt látjuk-e a dörgedelmes, elméleti kioktatás–ugatás és a megvalósított, infernális kreatív ordító kontrasztjából kirajzolódni, amelytől részben ez a szakma olyan posványos itthon? Érthetőbben: ha ennyire értetek hozzá, miért nem csináljátok jobban? Miért raktok ki egy sz-r bannert, miért van tele a magazinotok hasonló színvonalú saját hirdetésekkel? Briefet kapott, akit ezzel megbíztatok? Ha igen, mi volt benne? Én ilyesmire tippelek: "Bazmeg, Tibi, össze kéne baszni valamit a konferenciára gyorsan, benne van a statusban, de szarul nyomtatták ki ezt a tetű excelt. Hétfőn leadás. Józsi kicsinál, ha csúszunk. Legyen ilyen egészséges, alma, körte, labda, vágod." Nincs ezzel bajom, csak annyira hazai, hogy 2000 karakter terjedelmben, elméletileg rohadtul ott vagytok, van róla biztos MBA-tek is, de amikor élesben kéne megmutatni, hogy mit gondoltok a reklámról, akkor ez lesz a vége. tényleg nincs mire büszkének lennetek. ps: itt az emlegetett banner linkje, ha valaki adblockkolna, talán működik: http://ad.kreativ.hu/adimage.php?filename=330x247egeszseg.swf&contenttype=swf&clickTAG=http://ad.kreativ.hu/adclick.php%3Fbannerid=1100%26zoneid=85%26source=%26dest=http%3A%2F%2F www.kreativ.hu%2Fkreativ_csoport%2Fegeszsegmarketing%2Findex.php

2009. 11. 28., 22:59	#
Balázs problémája nem az, hogy a magyar reklámok nem nyernek nemzetközi díjakat. Ez az írásából világosan kiderül.

H.Tuttle 2009. 11. 28., 21:22	#
Balázs, Csalódást okoztál a válasszal, pontosabban azzal, hogy nem válaszoltál, pedig neked még tétje sincsen. ha ennyire veszed komolyan amit elindított ez a nyílt levél, akkor felesleges volt. 15 év alatt nem dolgoztattam és nem dolgoztam egyetlen emberrel sem együtt aki a középszert célozta volna és csak a profitelvárásokat tartotta volna szem előtt. Ez borzasztó pongyola butaság így nézni a piacra. Vedd egy kicsit komolyabban magad! Lehet tőlem kell most megtudnod de egy 40-50 fős cég vezetésénél kicsit több szempontot kell szem előtt tartani mint hogy nyer-e valamit a kreatív és picivel árnyaltabban kell dolgozni mint hogy kirúgom mert nem nyer vagy felmondok mert nem tudunk valami nemzetközit nyerni. Én persze csak gyakorló reklámosokkal, megrendelőkkel és network emberkékkel találkozom. És soha nem hánytorgatta fel senki, hogy na mi afranc van veletek, miért nem nyertek? Lehet azért, mert tudják mennyire nehéz.

marcom107 2009. 11. 28., 12:11	#
@idensenyertemkannban a szakmai összefogás szerintem akkor lenne valóban működő, ha valódi lenne és nem keresnének a benne résztvevők folyamatosan kibúvókat arra, hogy miért is nem tartsák be az adott szavukat. ismerjük el, hogy a maksz nem sokat tett hozzá a szakma helyes útra való tereléséhez. minden, ami ilyen témában megvalósult az maximum egy halvány utánérzése annak, aminek már rég itt lenne a helye és az ideje. ez számomra nem más, mint a professzionális hozzáállás. az, amikor egy ügynökség megtanul nemet is mondani még a legjobban fizető ügyfelének is (és nem beszari módon a fülét+farkát behúzva bólogatni és végrehajtani), ha szükséges. továbbá valós stratégiai alapokra helyezett, valódi kreatív (nem lenyúlt) anyagokat készíteni, akár ha szükséges a médiafoglalások/kampányok eltolásával (a szűk határidő nem lehet korlátozó tényező). a gyors bevételek, a nagy bevételek nem vakíthatják el az ügynökségi gondolkodást. ráadásul az ügyfelek is éhesek a valódi gondolatokra, ötletekre és folyamatosan csalódottak a számtalan kipukkant lufi után, amik szépen nagyra lettek fújva, végül kiderült, hogy nincs valós tartalmuk. mindenki ugatja a stratégiát és csilli-villi megvezetésekkel él ahelyett, hogy igazi gondolkodást követne. lehet fikázni a szabadúszó, 6 hónapos tanfolyamot végzett, magát grafikusnak tituláló ügyeskedőket, de nem szabad megfeledkezni, hogy valahonnan és valahogyan hozzájutnak megbízásokhoz, nem? a sok "apróságot" lehetne még sorolni jó hosszan, meg persze gyakran előkerülnek a fórum különböző beszélgetéseibe és mindig oda jutunk, hogy minden szar, miért nincs változás, stb. arról rendszerint megfeledkezünk, hogy ez nem mindig volt így. az ügynökségi vezetők a legtöbb helyen erőteljesen gazdasági oldalról közelítették meg a munkájukat/működésüket, ami érthető is rövid távon, de hosszabb távon, ha a szakmai oldalát erősítették volna ügynökségüknek, akkor az egészen biztos, hogy a számokban is jelenkezett volna. újra visszatérő probléma, hogy egy profibb szakembert, tisztességesen bejelentve nagyon nehéz eltartani, mert az ügyfelek nem fizetnek eleget. ez valahogy most egy ördögi körnek tűnik. persze itt is megvan a múlt hozadéka: az egymás alá ígérgetések a kényelmes "számlázós" időszakban meghozták a gyümölcsüket. addig, amíg mindenkinek jól ment a nem teljesen egyenes úton, addig nem volt ennyi elégedetlenkedő beszólás, hanem struccpolitikát folytatva, a jövőre nem gondolva, addig mentek le az árakkal, amíg még éppen hogy megérte. biztos, hogy ugyanaz az összeg most már kevés, mert szűkültek a lehetőségek. mi lenne, ha a szakmaiság - még összefogást sem igénylő módon - lenne végre az első. hiszek abban, hogy a profitabilitás erős korrelációban van vele. ha mindig csak 1-2 hónapra max 1 évre előre tervezünk, akkor valószínűleg a legtöbb dolog változatlan marad a szakmában, maximum az új médiumok megjelenése, új eszközöket és formátumokat hoz, de a stratégia és az ötlet oda is kelleni fog.

2009. 11. 28., 09:58	#
sziasztok, többen felvetették, hogy ne hasonlítson össze Balázs magyar és nemzetközi reklámokat, mert más ügyfelek, más piaci környezet, más vizuális kultúra, stb - vagyis a kreativitást ezen az alapon nem lehet számon kérni. Nézzünk akkor olyan munkákat, amiknél az ügyfél maga az ügynökség. Vagy hasonlítsunk össze scameket. Vagy én például szeretnék látni néhány olyan munkát, amik a fiókban maradtak, vagy az ügyfél kiselejtezte. Meg is mondom, miért lennék erre kíváncsi. Az ELTE-n művészettörténetet hallgatok hatodik éve, ennyi idő alatt nagyjából szereztem annyi ismeretet, hogy képes legyek kiigazodni ezer év művészettörténetében. A rendszerváltáskor a magyar kulturális elit meg volt győződve arról, hogy a '70-es '80-as évek, Magyarországon alternatívnak/undergroundnak számító képzőművészeti teljesítménye előtt a nyugat le fog térdelni, addig elfelejtett és tiltott életművek diadalmenetben vonulnak végig Londontól Párizson át Berlinig, elindul a nagymonográfiák tömkelegének kiadása és ilyen-olyan rendekkel lesznek ezek az urak kitüntetve. Elmondom: mindez elmaradt. Egy-két okot szeretnék kiemelni, ami ehhez a beszélgetéshez talán tanulságos lehet. 1. kiderült, hogy a nyugat nem kíváncsi a magyar kortárs képzőművészetre a kulturális elit által elképzelt módon, 2. a kulcsművek, kulcséletművek a nyugat számára többnyire értelmezhetetlen volt, 3. a poszt-szocialista országok képzőművészeti termésével összevetve egyáltalán nem számítottak kiemelkedőnek. Mondanom kell talán, hogy a magyar képzőművészet a rendszerváltás óta sem tudott felmutatni olyan kortárs teljesítményt (egy-két kivételtől eltekintve), ami nemzetközi összehasonlításban kiállta volna a határátlépés próbáját. Ezen a ponton ez a történet kapcsolódik Publicis Hungaricus írásának néhány állításával. 1. a magyar képzőművészeti teljesítmény itthon bizony erősen túlértékelt, 2. a magyar képzőművészek - és művészettörténészek, kritikusok - jelentős hányada sajnos tájékozatlan, 3. ez a színtér - ha lehet színtérnek nevezni - sajnos nem trendérzékeny, hanem trendkövető, ami nem ugyanaz, 4. alapvetően ez a közeg kommunikációképtelen, médiaidegen, 5. és ami a legfontosabb talán: hiányzik - művészettörténeti fogalommal élve - az invenció; ötlet. Ami mindebből levonható: a magyar képzőművészet a rendszerváltás után egyenlő, sőt, meg merem kockáztatni, hogy az állami szubvenciókkal, ösztöndíjakkal jobb anyagi feltételekkel rendelkezett, mint a nyugat, vagy a többi posztszocialista ország, és mindemellett ugye a képzőművésznek - céges, polgári és köz- megrendeléseken kívül - nincs ügyfele. Ilyen feltételek mellett sem volt képes a magyar kortárs képzőművészet kiharcolni magának számottevő nemzetközi figyelmet, sajnos nem csillant fel az általunk minduntalan hangoztatott magyar kreativitás és alkotói szellem sem. Szóval kíváncsi vagyok, mik maradtak a fiókokban.

2009. 11. 27., 22:36	#
alapvetően igaza van a cikk írójának, de csak annyira, mint a lelkes amatőrnek, aki éppen a fent említett mivoltából eredendően szűz szemmel látja a helyzetet. a probléma ennél sokkalta árnyaltabb. én legalább is így gondolom. ugyanúgy hozzátartozik az ország alapvető vizuális kultúrálatlansága, mint az ügyfelek inkompetenciája, és mint az ügynökségek töketlensége. annak is igaza van, aki fejeket követel, és annak is, aki azt írta, hogy a reklám alapvetően eladások generálására hivatott. sőt, szinte minden hozzászólásban van némi igazság. az alapvető probélma az, hogy senki nem állt még elő (mert gyaníthatóan nem tud előállni) semmilyen megoldással. én sem fogok. mégis valószínűsítem, hogy egy jól szervezett, átgondolt ügynökségek közötti összefogás sokat segítene a dolgon. meg kellene határozni egy szintet, ami alá senki sem lenne hajlandó menni. sem nagyon sok pénzért, sem hírnévért, sem vállveregetésért. mindemellett ki kellene szorítani a piacról azokat a kontárokat, akik reklámügynöknek adják ki magukat, miközben semmi közük ehhez a szakmához. tudjuk, hogy vannak ilyenek bőven. minderre azért lenne szükség, hogy az ügyfelek ne választhassanak rosszat (vagy nagyon rosszat). mert legyünk őszinték, az ügyfél csak akkor fog bátran viselkedni, ha nincs módja mást tenni. amíg van, addig szart fog lapátolni mindenki.

romanb 2009. 11. 27., 19:33	#
Tuttle, Nem javasoltam a CD-k kirúgását. A cikk arról szólt, hogy 1., nem készül nemzetközi színvonalú kommunikáció, 2. ez hosszú távon elgyengíti az ügynökségeket és a gondozott márkákat is, 3. a leépülésért pedig minden esetben a kapitány a felelős. Maximálisan elfogadható modell, ha a középszerű kreatívvezetővel, a középszerre vevő ügyfélkörrel, középszerű munkákkal még a hálózat elvéárásainak is megfeleltek és közben munkát biztosítasz sok embernek. Tetszőleges piacon többféle minőségű és áron dolgozó szolgáltató/eladó ténykedik. Az, hogy Te hova pozicionálod a cégedet nyilván rajtad és a tulajdonosokon múlik. Igen, lehet aprókat lépni, képzés/tréning stb, lehet belülről megkeresni a tehteségeket, lehet kezdődket bevonni, stb. Nem vitatom, hogy a Ti cégetek termel értéket, de ettől még hiányozik az a cégtípus, ahol nem az igénytelen ügyfelek középszerű kiszolgálása és a profitelvárások rendezése a maximum.

chimie 2009. 11. 27., 19:17	#
Sajnos egyet kell értenem a cikk íróval, hogy nincs mire büszkének lennünk. Ugyanakkor nem gondolom, hogy csak (vagy akár főleg) a kreatív igazgatók lennének a felelősek. Legalább ennyire fontos, hogy a megrendelők teljesen kockázatkerülőek, márpedig ők választanak a koncepciókból. Persze őket is meg lehet érteni valahol: ha nincs egy őrült kreatív kampányod termékmenedzserként, abba nem lehet belebukni, de ha valami, amit lenyomatsz, csípi majd a vezetőség szemét, akkor lőttek a karriernek. Az esetek 95 százalékában a legbombabiztosabb megoldást választják - ezek után az sem meglepő, ha az ügynökségek nem erőlködnek, hogy izgibb anyagok szülessenek, ismerve az esélyeket. És persze az accountok élete is akkor a legkönnyebb, ha az ügyfeleknek nincs semmi aggódnivalójuk - ez is a jó középszer felé tereli a dolgokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kreatív oldalon nincs baj, elvégre a megrendelő abból választ, amit kap (kivéve ha elkezdi át"javítani", de ez más történet), de egészében kéne nézni a problémát. És végül: NEM, a középszerű reklámok nem szoktak hatékonyak lenni! Az emberek nem emlékeznek rájuk, nem beszélnek róluk... vagy csak nagyobb médiaköltés árán. Szóval ott kellene kezdeni, hogy legalább ezt tudatosítja magában mindenki, aki döntéseket hoz a témában. kockázat nélkül nincs siker...

H.Tuttle 2009. 11. 27., 18:33	#
Kedves Balázs! Dilemma - van egy kreatív igazgatód aki nem képes nemzetközi sőt akár a magyar mezőnyből kiemelkedő színvonalat sem produkálni a csapatával (együtt). Az ügynökség működik, ügyfeleket kezel, némelyiket már több mint 10 éve, bevételének 50%-át lokális accountokon realizálja, az ott dolgozóknak van állásuk és ez várhatóan így marad. A céggel elégedett a network mert hozza többé-kevésbé a számokat. Mit csinálsz? Megpróbálod egy új vezetővel felrázni a csapatot úgy, hogy közben igyekszel megvédeni a bizniszt a tenderektől (ne feledjük a CD a legfontosabb ember az ügynökségnél, egy ilyen váltás nagyon kemény dolog) vagy vezetői eszközökkel (coaching, csapatépítés, szakmai képzés, motivációs eszközök bevetése, stbstb) igyekszel javítani a színvonalon? El tudod képzelni, hogy gyakorló ügyvezetők ilyen dilemákkal kerülnek szembe? Szerinted nem próbált meg senki változtatni a fenti helyzetben hozott ilyen vagy olyan döntésével a kreatív színvonalon ez elmúlt pár évben? Számold össze, hány CD és ügyvezető cserélődött le 2 év alatt nálunk. Lehet, hogy sokan próbálkoznak? Amúgy "kirúgni" egy embert a munkahelyéről nagyon nehéz döntés. Kamaszos hevülettel javasolni sokkal egyszerűbb. Ezzel kattintást és kommenteket generálni szintén.

Newtom 2009. 11. 27., 16:19	#
Szia Anna! Sajnálom, hogy nem érkezett reakció a kommentedre, pedig van benne egy szó, mely a kulcsa mindennek: hatékonyság. Igazad van, mindegy, hogy milyen színvonalú a reklám. Csak az számít, eléri-e a célját. A cipésznek az utcában nincs szüksége többre, mint egy cégérre. Az ügynökségek feladata, hogy megállapítsák, mire van szükség egy konkrét terméknél vagy egy konkrét cél elérésénél. A 60-as években Angliában egy malom felkereste a JWT-t, hogy segítsen értékesíteni a nyakán maradt irtózatos lisztfelesleget. Az ügynökség megvizsgálva a telített piacot rájött, hogy nem egy reklámot kell készíteniük, hanem okosan fel kell használniuk az eladhatatlan lisztet. Rávették a malom tulajdonosát készítsen kekszet belőle, melyhez megalkották a Mr. Kipling márkát. Mára Anglia egyik vezető kekszterméke lett, melynek értéke 2 milliárd font. Balázs cikke kesereg a negatív reklámtermés láttán, de ez csak szelete annak a rengeteg jó ötletnek, mely kommunikációs ügynökségeken keresztül valósul meg.

compadre 2009. 11. 27., 14:23	#
szép írás arról, hogy miért szar a minden, meg mongyon le a döntéshozó de mondjátok már, ezt a bannert nem ti fogadtátok el, ezt a citromot, ami itt a fórum közepén egy teniszlabdán pattog? ahol fekete alapra van kitipózva fehérrel az varázslatos Egészségmarketing konferencia headline. biztos hekkel titeket a konkurencia, az a izé magazin, a tudjátokmelyik. vagy a kreatívigazgató.

lebowsky 2009. 11. 26., 18:03	#
Szerintem a hiperszuper díjnyertes munka és a középszerű között azért van egy elég vastag határvonal. A középszerűség az egyik legnagyobb istenátka, ez a személyes véleményem.

000 2009. 11. 26., 17:41	#
Bocsánat, ha külsősként azt mondom: szerintem nem kell hiper-szuper versenyeket nyerni, elég ha simán hatékony és működik. Miért baj, ha valami középszerű? Anna

memo 2009. 11. 26., 15:49	#
Kedves Román Balázs! Az írást véleményeztem elsősorban, de fenntartom, hogy az indulat kevés, cikkhez is, megoldáshoz is. A dühös kreatív kollégáknak egyébiránt azt javaslom, hogy vegyék a kezükbe a saját pályájuk és a saját sorsuk irányítását. Megéri. Legfeljebb majd azt hiszed róluk is, hogy nem dolgoznak, de annyi baj legyen. Mióta nem jelenik meg egy-egy munka alatt a nevem, könnyebb dolgom van. Nem kell félnem, hogy csúnyán néznek rám, nem aláz meg senki, se okkal, se ok nélkül. Ha szar, én úgyis tudom. De nagyon nem lehet szar, mert azon a pályán, ahol most játszom, a tehetségtelenséget és a rossz munkát nem csúnya nézéssel, hanem éhenhalasztással büntetik. Gellért Emese

romanb 2009. 11. 26., 15:23	#
Emese, Nyilván nem a kicsit nyomasztó, kellemetlen néhány perc miatt írtam le ezt a szöveget, hanem azért, mert azt gondoltam, hogy van értelme. Megnyilvánult itt egy csomó ember, akinek a véleménye fontos. Nem az írásról alkott vélemény, mert az elsősorban engem érdekel. Hanem a problémáról. Nem gondolom, hogy egy okkereső, probléma- és felelősségfirtató nyamnyogás többet használt volna a dolognak, mint ez, az indulatosabb picsogás, ami műfajából adódóan sarkít, leegyszerűsít és biztosan sokakat sért is. Elképesztően sok beszélgetésen vettem részt az elmúlt néhány évben, amikor kollegáid elkeseredetten/csalódottan/cinikusan/mérgesenen/stb. elmondták ugyanazt, amit én most. Csomó olyan dolog adott a magyar piacon, amin nem lehet változtatni, ami méretből, földrajzból, nyelvből, stb adódik. Az utóbbi 2-3 év viszont sztem baj. Kár, hogy sokan, akik tudtak minőséget produkálni már nem dolgoznak (pld Te), kár, hogy akik tudnának és még dolgoznak, nem csinálnak minőséget. A süppedés nem jó irány. Nézhetjük ezt rideg, távolságtartó, közgazdászi nyugalommal: ameddig erre a szolgáltatási színvonalra van szükség és nincs kirívóan jobb szolgáltató, addig ez lesz, ha majd nő a kereslet a jobb szolgáltatásra, akkor majd javul a színvonal is. Sztem nekünk néha feladatunk a rideg távolságtartás, néha az okkeresés és néha pedig a pallos(2tukan) is. Az alapproblémával senki nem vitatkozik, az okok és a következtetések megtárgyalása pedig jó és hasznos. Egyébként szeretném felhívni a figyelmet a cikkben linkelt írásra, amit nem én jegyzek hanem valaki közületek. Az is egyfajta pallos, amit a szerzők azért vettek elő, mert felgyülemlett valami.

memo 2009. 11. 26., 14:47	#
Kedves Román Balázs! Valóban nem lehet jó, ha az újságíró kényelmetlenül érzi magát, pláne nemzetközi zsűriben. Remélem, túlélted. Úgy vettem észre, hogy úgy a cikked második felénél csitultak az indulatok. Na de: A büszkeségről, a nemvagyokbüszkeségről és a szomorú, kényelmetlen, égő érzésről szeretnék neked írni, és arról, hogy miért kellene azonnal elfelejtened ezeket mind. Egy időben én is sokat foglalkoztam hasonló érzésekkel. Ha hiszed, ha nem, nyilvános nemzetközi megaláztatásért nem kell újságírónak lenni, elég, ha kreatívigazgató vagy valamelyik hálózati ügynökségben. Ennek a részletes tárgyalásába most nem mennék bele, legyen annyi elég, hogy egy fél novelláskötetnyi anyagban sikerült szétütött középkorú nők lelkiállapotait rögzítenem, és ebben nagy segítségemre volt a sajátélmény. Én arra bíztatnálak, hogy a kiküldetéseken szerzett kellemetlen élményeidet szakmai patológiák helyett próbáld meg te is valamilyen más formában feldolgozni. Nincs ugyanis értelme a hazai reklámterméssel és a túlfizetett vezérkarral kapcsolatos picsogásnak, akkor se, ha te csinálod, akkor se, ha más. Nem is használ. Ártani meg azért nem árt, mert lerágott csont. Az pedig, hogy most már minden annyira szar, hogy még te is szégyelled a bagázst, mint a szülő a taknyos hülye kölykét, nos, ez nem hat meg senkit. A szakmai fejlődés, vagy egy szakma fejlődése nem arról szól, hogy kit rúgunk ki, vagy hogy ki nyírja ki magát a nemes ügy érdekében. Sokkal higgadtabban, sokkal távolabbról, na és sokkal kevesebb bennfentes információmorzsával (pl.: autó, visszpénz, hülyeügyfél) jobb cikket írhattál volna. Na egyelőre ennyit. Izgatottan várom a többi hozzászólást. Gellért Emese

Szigeti Péter 2009. 11. 26., 14:12	#
@lebowsky: ez némi kiindulást adhat a mi a dolga a kreatívigazgatónak kérédéshez, ami szerintem is nagyon fontos: http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=24894

Newtom 2009. 11. 26., 14:11	#
Kár szidni a magyar reklám színvonalát! Nem hiszek abban, hogy nálunk rosszabbak lennének az ügyféloldalon dolgozó marketingesek vagy az ügynökségi oldalon dolgozó kollégák. Nem hiszek abban, hogy kis országokban kis büdzsékkel sokkal jobb anyagok születnek. Ugyanez látható Svájcban, a cseheknél, Szlovéniában, etc. Ez a „kisország” szindróma, melynek jellegzetessége, hogy nem a hazai marketinges kollégák a döntéshozók, hanem vagy a kintiek, vagy olyan felsővezetők, akik nem rendelkeznek szakirányú végzettséggel. Nemá véleményével értek egyet, miszerint egy szimpla szolgáltatásról van szó, melyben egy cég egy egységnyi ráfordításból több egységnyi bevételt szerezne, és ha úgy érzi ebben a reklám a legjobb megoldás, akkor igénybe veszi. Magyarországon talán a legnagyobb probléma, hogy a cégek vezetői nem látják, nem tudják, nem érzik, nem lett nekik kellőképpen alátámasztva, hogy a kreatív reklám segíti az eladásokat. Amíg ezt felső szinten nem tudjuk elfogadtatni, addig hiába beszélünk bármiről.

Omikron 2009. 11. 26., 12:57	#
Bocsánat, kicsit off, de nem bírom ki, ha már konkrétan a kreatívigazgatókról van szó: http://www.cstadvertising.com/blog/2009/11/build-your-own-creative-director/ Pl az is jót tenne a magyar reklámszakmának, ha mindenki olvasna David Trottot.

lebowsky 2009. 11. 26., 12:11	#
Nem is rád értettem, hogy hibaaaaa!, hanem ha a CD versenytársnak érzi a beosztottait. És hidd el, van ember a második vonalban, aki alkalmas. Nem sok, de nem is kell sok, szerintem.

2009. 11. 26., 11:44	#
Hol írtam én olyat, hogy a kreatívigazgatónak kell lennie a legnagyobb mûvésznek? Én ezt írtam: "...leendô kreatívigazgatók, akik kiváló diplomaták, és hihetetlenül motivált csapatuk élén..." Szerintem ugyanazt montuk, ergo ezügyben nincs vita közöttünk. A másikban van, illetve inkább csak a kétségeim vannak, hogy hol állnak sorban? Tehetséges kreatívokat ismerek, de pont a fent leírtak miatt, nem biztos, hogy ôk alkalmasabbak lennének, mint bárki más. És ki az a bárki más? Félreértés ne essék: nem védem a most regnáló fôembereket, én (sajna) nem is tartozom közéjük, csak annak a kételyemnek adtam hangot, hogy pusztán attól, hogy leváltjuk a mostani gárdát és jön egy újabb "elit" (akikrôl momentán én legalábbis nem tudom, hogy mitôl jobbak mint a mostaniak) megváltozna-e minden. Eltünne-e az urambátyám, a mutyi, a levajazott tenderek, elôkerülnének-e azok a mostanáig szigorú titokban ôrzött zseniális gondolatok, tényleg mi diktálnánk-e a trendeket...

lebowsky 2009. 11. 26., 11:30	#
Egy kreatív igazgató nem feltétlenül a legnagyobb művész a csapatban. Sőt. Neki nem ez lenne a feladata jobb esetben, már ahol csapat is van. Ahol meg nincs, ott okafogyott a titulus. Egy jó fociedző nem feltétlenül a legjobb csatárból lesz, aki kicsit önző mindig, és szeretne a legnagyobb gólokban ő lenni az utolsó láb. Hattttalmas hibaaaa! (Nyilván ha egyéb érdemei melett még kiváló művész is, az jó, de nem ez a legfontosabb rendezési elv szerintem) És el is érkeztünk az egyik legfontosabb problémához: mi a dolga igazából egy kreatívigazgatónak? És hidd el, vannak, akik tudják ezt, hogy a kérdésedre válaszoljak, és igen, sorban állnak, csak a buli megtelt, aki meg bent van, az nem jön ki, mert jól érzi magát, vagy mert fél, hogy nehéz lesz visszamenni..

2009. 11. 26., 10:16	#
Nekem tetszik az ötlet, csináljunk egy jó kis autodafét, máglyára minden kreatívigazgatóval meg ügyvezetôvel. De azt azért csendesen szeretném megkérdezni, másnap, ha kihunytak a tüzek, akkor mi lesz? Kik fogják megkapni az irigyelt cégautók ulcsait? Hol van az a rengeteg jól képzett, tiszta kezû, mutyit, megalkuvást nem ismerô cégvezetô-utánpótlás, akik bátran szembeszállnak - akár a network ellenében is - az ügyfél vállalhatatlan igényeivel? Hol vannak azok a képzett, mûvelt, "valódi tehetségû" leendô kreatívigazgatók, akik kiváló diplomaták, és hihetetlenül motivált csapatuk élén tûzön vizen át megvalósítják a legjobb gondolatokat, és nem fekszenek majd le az ügyfél kéréseinek? Hol képezik ezeket az embereket? Azokon az egyetemeken, mûvészeti akadémiákon, ahol az oktatók jelentôs része sose járt még látogatóban se reklámügynökségen? És hol vannak most? Már dolgoznak közöttünk, csak még nem mutatták meg igazi tehetségüket egyetlen akár kamu reklámmal se, egy design kiállításra se adták be korszakalkotó mûveiket, csak majd akkor, ha már megvan a céges Audi? Azt hiszem kicsit bonyolultabb dolog ez és sokkal mélyebb a probléma, minthogy néhány (amúgy néha tényleg alkalmatlan) ember nakába toljuk az egész sarat. És még valami: nézzünk túl a reklámon, tud valaki hosszasan sorolni tényleg világhírû, elismert, tényleg a legjobbak között számon tartott magyar grafikust, festôt, szobrászt, rockzenészt, írót, focistát, közgazdászt, mérnököt, tudomisén... (csak az ér, aki itthonról lett az) Nézzük meg a Nagy Kreatív könyvet és tegyük mellé mondjuk a Lürzer's bármelyik számát...

nemá 2009. 11. 26., 10:02	#
Azt tessék észrevenni, hogy ez a szakma arról szól, hogy egy cég (Ügyfél) egy egységnyi ráfordításból több egységnyi bevételt szerezzen, és ha ebben úgy érzi, hogy segít neki a reklám, akkor felhasználja. Szóval az egész egy vállalat nyereségét növelendő tevékenység, amelyet szintén profitorientált vállalatok (Ügynökségek) végeznek. Ezen kívül majd az összes reklámverseny jólmenő vállalkozás, ami szintén profit alapú, és egyfajta gumicsontot biztosít az iparág dolgozóinak, hogy figyelmüket eltereljék arról, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak, nap, mint nap. Azt tehát, hogy milyen produktum készül elsősorban a piaci helyzet, az Ügyfél anyagi helyzete és hozzáállása, az Ügynökség piaci helyzete stb. határozzák meg, a kreativitás valahol ezek után következik a sorban. Ez persze több országban elvileg nem zárja ki azt, hogy élvezetes legyen az Ügyfél és az Ügynökségek profitszerző tevékenységét jól fizetett munkánkkal támogatni és közben remek reklámtermékeket létrehozni, amikre még büszke is lehet az ember. De a lényeg itt mégiscsak a profit és a megszerzése érdekében vállalt kockázatvállalás minimalizálása:)

Omikron 2009. 11. 26., 08:16	#
A Magyarországon egyelőre nem létező tervezők képviseletében csak annyit tennék hozzá a "vannak nálunk jó kreatívok, csak nem tudjuk eladni az ötletet" témához, hogy a kevés nemzetközileg is díjazott munka között egyetlen sincs, ami eredeti és releváns kampánysorra épült volna. Jó dolog metrófoganytúkért meg one-off karítatív sajtókért díjakat kapni, de a reklám minőségének első fokmérője a hosszú távon működőképes, mindig újra megfogható következetes márkagondolat. Az elmúlt 20 évben a hazai reklámipar még elhalt kísérlet jelleggel is csak igen kevés ilyet tudott produkálni (tehát ami legalább egy kampány erejéig kikerült az utcára, hogy aztán az inkompetens ügyfél lecserélje). Majd ha meglesz az első Reassuringly expensive vagy There's more fast out there ami már harmadik éve fut, elkezdhetünk reménykedni, hogy a reklámszakma egészséges irányba fejlődik. Szerintem sokkal üdvösebb volna, ha a siker első fokmérője az oroszlánok helyett az lenne, hogy ki tudja az első igazi márkagondolatot eladni és évekig életben tartani - maradjon bár nemzetközi szinten díjazatlan.

Bery 2009. 11. 25., 20:51	#
Hol lehetnek ilyen kreatív produktumok? egyszer a Kaszás György azt nyilatkozta, hogy anno a McCann-ben ki voltak függesztve azok a munkák, amelyek nem mentek át az ügyfél sajátos szempontrendszerén: "Másfél évvel a távozásom előtt valóban kiakasztottam a kreatívrészleg folyosóira vagy hatvan olyan munkát, amelyek véleményem szerint megütötték az akkori nemzetközi mércét, de a nyakunkon maradtak." Szóval itt biztos vannak ilyen megoldások. Lássuk a medvét!

Award 2009. 11. 25., 19:57	#
Sziasztok, van egy javaslatom. Nézzétek végig a KO jelenlegi vezető anyagát: Kampányjelentés 2009/14 A koszbrigád emberes kakaóbabbal köszön a Pannonnak Na, erről van szó. Kaszás György

szerenyisz 2009. 11. 25., 19:10	#
2tukán, érdemes azt megfontolnod, amit magad is észleltél: rajtad kívül kevesekben verte ki a biztosítékot Balázs írása, sokan pedig – szakmabeliek, teszem hozzá - egyetértettek vele. Tehát tekintsünk el attól, hogy hány százalékban igaz, jogos, túlzó vagy engedékeny ez a publicisztika, azt hiszem, az mindenképp lejött, hogy van miről beszélni. A stílusod pedig illusztrációként szerintem beférne egy fórumozási szokásokat vizsgáló szociálpszichológiai tanulmányba.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 18:49	#
:)

2tukán 2009. 11. 25., 18:32	#
Bocs, az nem Neked szólt, hanem inkább néhány szakmabeli hozzászólónak. Örülök, hogy Te legalább megértesz, olyan magányosnak érzem magam, és senki sem szeret. És még haza se mentem, pedig már elköszöntem. Mondjuk, minek is, otthon se vár senki, csak tisztességben megőszült őseim vádlón rám meredő portréi a hideg, penészes falakon.

2tukán 2009. 11. 25., 18:08	#
Igen, ez tényleg vicces volt, még mindig kacagok. Lehet, hogy épp ez a friss, üde, eredeti és felnőtt szellemesség hiányzik belőlem is?

xx yy 2009. 11. 25., 18:08	#
Klassz volt olvasni ezt a 60 hozzászólást. A baj csak az, hogy nem közeledtek az álláspontok. Szerintem nagyon jó kreatívok (is) vannak a szakmában, több jó kreát ismerek, mint ökántot. De valahogy a folyamat olyan nehézkes, nem őszinte, nyakatekert, agyonkutatott, amatőr, tudálékos... nem beszélve arról, ha jön valami új, azt azonnal el kell nyomni vagy tönkremegy magától. Ismeritek az amerikai iskolabusz esetét, ahol a feka és a fehér srácok összeverekednek? Na, szerintem mi is legyünk mától mindannyian KÉKEK!

2009. 11. 25., 18:04	#
Befejeztem. Nyertél.

2tukán 2009. 11. 25., 18:02	#
Tényleg nem ártana a marginálisnál némileg mélyrehatóbb ügynökségi tapasztalatot szerezned, ha mint szakújságíró azt gondolod: a) az év legfontosabb kreatívtenderén tiszta maradhat az a lap b) egy frissiben megszerzett gigaügyfél a legjobb alany a vagánykodáshoz c) a Pannon a régi ügynökséggel együtt régi önmagát is leváltotta Én gratulálok a Y&R-nek a győzelemhez, szeretem ezt a számot, és igen valószínűnek tartom, hogy senkinek sem kell majd szégyenkeznie miatta semmilyen fesztiválon. (Ha mégis, nem hinném, hogy a Young fogja önszántából benevezni).

lebowsky 2009. 11. 25., 18:00	#
na, ez vicces volt :)

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 17:58	#
@2tukán: Azt hiszem, hogy értem az álláspontodat. Ugyanakkor a "dumcsizzunk inkább a motorizékről", na az megint egy icicpicit övönaluli. Egész nap a cikkről dumáltam/-tunk, például veled, és bármeddig hajlandó vagyok folytatni bármilyen csatornán.

romanb 2009. 11. 25., 17:56	#
2tukan, vége a munkaidőnek?

2tukán 2009. 11. 25., 17:49	#
Jó, utoljára: ezzel semmi baj nem lenne, végül is ez a dolgotok. A baj azzal van - nálam legalábbis az verte ki a biztosítékot - hogy RB fogta magát és nem csak kitalált, de minősíthetetlen stílusban közzé is tett egy meglehetősen légből kapott, mindamellett eléggé fasisztoid megoldást. Azt azonban érdekesnek találom, hogy ezen rajtam kívül senki nem akadt fenn, és kellemesen elcsevegünk arról, hogy milyen nehéz eladni egy jó ötletet. A főszerkesztő állításai, miszerint a hazai reklám színvonala en bloc vállalhatatlan, hogy egyetlen ügynökség sem tud felmutatni nemzetközi színvonalú anyagot, illetve hogy az ügyvezető igazgatók minimum felének mennie kell, merthogy csődbe viszik a cégeiket, otromba és vérlázító, nem is értem, honnan veszi magának ehhez az ostobaságot (mert ez nem bátorság, kedves gratulálók, csak szimpla szerepzavar). Persze nem úgy értettük, meg mi csak jót akarunk és ne személyeskedjünk, és dumcsizzunk inkább a motorizékről. Sziasztok!

homoscepticus 2009. 11. 25., 17:34	#
no, ez jó hír :-)

2009. 11. 25., 17:34	#
A Young & Rubicam új megbízójának a szpotja, lásd lentebb Aczél Laci hozzászólásait. Új ügyfél, tiszta lappal lehet nekivágni.

dorokorn 2009. 11. 25., 17:31	#
félreértés ne essék, nem azt mondom, h a magyar kreatív szakma minden létező kreatív szakmák legjobbika, csak azt, h van egy csomó potenciál benne, ami ezért vagy azért nincs kiaknázva sztem érdemes lenne körüljárni az ezért és az azért oldalt is

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 17:29	#
@dorokorn: dehát ezt senki az égvilágon nem vitatta. mi is pontosan tudjuk. továbbra is fenntartom, hogy a cél az lenne, hogy kitalálódjon majd előbb utóbb, hogy ez hogyan változzon meg. Perzse, hogy biztos, hogy nem csak az ügynökségeknek kell változnia.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 17:27	#
@homoscepticus: nagyon hamarosan lecseréljük, nem csak a fórummotort, de az egész Kreatív Online mögötti motort. tényleg nem a legjobb, öreg, beteg, toldottfoldott, dolgozni se alegjobb rajta. hamarosan újjászületik, most már tényleg nem kell túl sokat aludni.

dorokorn 2009. 11. 25., 17:23	#
már a fészbúkon elmondtam a magamét, lebowsky gondolatához és a saját lelki üdvöm mentegetéséhez annyit, h számos olyan ötletem/tünk ment már a levesbe, amikkel a Lajtán túli hiperkreatívok díjakat zsebeltek be, pl. évek óta próbáltam/tuk eladni a táncolós/koncertes flashmob ötletét, nem kellett senkinek, megcsinálták kint vagy évek óta szerettem/tünk volna tilt+shiftes szpotot készíteni ólomkatonáknak látszó emberekkel, nem kellett senkinek, megcsinálták kint és még jó pár ilyen ötletet tudnék mondani (de nem teszem, mert hátha lesz belőlük vmi), ami landolt a meg nem valósult anyagok mappában és én csak egy vagyok a sokszínű szürkeállományból, egy csomó, nálam sokkal tehetségesebb kreatívot ismerek, szívesen adok hozzájuk kontaktot...

homoscepticus 2009. 11. 25., 17:22	#
1. Csak ezen akadt meg a szemem: "Ha a magyar olvasók/nézők mernek majd kritikát megfogalmazni és NEM vásárolnak meg olyasmit, aminek szar a reklámja" Én már mindent hallottam iparágak képviselőtől,mire buzdítják a fogyasztókat a vásárlói döntésnél (magyar termék, free trade, csr), de ilyen mértékű aránytévesztést még soha. 2. Hogyan lehetne jobb a Kreatív? Elsőként ezt a gáz fórummotort cseréljétek le.

palzsombor 2009. 11. 25., 17:17	#
még a tavalyi reklámhétre egy prezihez próbáltam ilyen "ennek indult/ez lett" példákat begyűjteni négy ismerős network ügynökségnél (nem tudom, köztük voltatok-e), egy helyről sem kaptam. (van egy kevés marginális ügynökségi tapasztalatom, úgyhogy nagy buta-ötletgyilkos-ügyfél svunggal érkeztem be a Kreatívba, és az az előadásféle is erről szólt, visszatekintve elég bután és egyoldalúan egyébként.) emiatt nem lett ebből cikk sem, mert már 50 debreceni egyetemista előtt sem vállalta be senki, mondván hátha megtudja és megmorcul az ügyfél, nem hogy a Kreatív-olvasók előtt. szóval ha tudsz és van kedv ilyet mutatni, nagyon szívesen venném. elképzelhető, h Balázs cikke nem ásott le mély empátiával egy összetett probléma mélyrétegeiig, de legfőbb ideje nekilátni mindenféle oldalról, ahogy a többiek is írták lentebb.

2tukán 2009. 11. 25., 17:15	#
Jó lenne pedig, mert valószínűleg tényleg nem fogom a linkelés miértjét. Azt hittem, egy ilyen "na tessék, erről a magyar színvonalról beszélünk mi, szakértők" célzatú akcióval szembesültem, de lehet, hogy megint csak túl rosszindulatú vagyok? Van benne valami, amit nem vettem észre? Vagy botrányos háttere van, mindenféle zaftos részlettel, amit csak én nem ismerek?

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 17:11	#
@lebowsky: én se itt gondoltam. dobj egy mailt pls: szigetip-kukac-kreativ. köszi.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 17:10	#
kezdem elveszteni a fonalat. :)

lebowsky 2009. 11. 25., 17:09	#
Beszéljünk, de ne itt. Már régóta gondolkozom ezen egyébként, lehetne akár remek PR a reklámvilágnak. Amit értesz, meg mögélátsz picit, az közelebb kerül hozzád. Így az emberek nem csak azt látnák, hogy a köcsög, túlfizetett kreatív annyit talált ki, hogy "Ezt vegye!", hanem kicsit megérti a folyamatot is talán, amitől szerethetőbb lesz az egész (naív vélemlényem szerint)

2009. 11. 25., 17:09	#
hadd ne magyarázzam a pannon spotot

2tukán 2009. 11. 25., 17:04	#
http://www.youtube.com/watch?v=hT5inRTZ0kA Keressek egy libanonit is?

2tukán 2009. 11. 25., 17:00	#
Nem, de nem vagyok rá büszke. Jó, hogy a fontos dolgokat végül megbeszéltük.

2009. 11. 25., 17:00	#
http://www.youtube.com/watch?v=zoa-Autc05A

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 16:54	#
@lebowsky: beszéljünk róla. komolyan.

romanb 2009. 11. 25., 16:51	#
2tukan, Te nem szereted a kaviárt?

lebowsky 2009. 11. 25., 16:50	#
És igen, tele van hibákkal.

lebowsky 2009. 11. 25., 16:49	#
Még annyit ehhez, hogy mint kreatív nem érzem magam hülyébbnek bármelyik jóléti társadalom kreatívjánál - amíg a brífet olvasom 4 külföldi emberemmel, és próbálunk olyat kitalálni, ami tényleg fazsa. Hülyének akkor érzem magam, amikor elviszem az ügyfélhez, és próbálom elmagyarázni neki, hogy ez miért jobb annál, mint amit ő akar, megtámogatva munkahelye összes elemével, és aztán jönnek a "senki nem értette nálunk", "senkinek nem tetszett", "tetszett, de ezt senki nem fogja érteni" kommentek. Ezt követi a fókuszcsoport, mint egyetlen rendezési elv, aztán a halvány harmatos vér legyártésa, és egyből utána a mindenkinél kreatívabb herótozók. Ha valakit érdekel, és megtámogatja, szívesen kiadok egy könyvet arról, hogy melyik brífre milyen ötleteket vittünk, azok hogyan változtak, és mi lett végül a megvalósult hirdetés. Érdekes köny lenne...lehet, hogy meg is írom., nem lesz nehéz, a gépem tele van alapanyaggal, csak össze kell rendezni és mehet a nyomdéba. Aztán utána nézzük meg, mennyire a kreatívok hibája a nem kreatív reklám errefelé.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 16:47	#
2tukán: szinte felesleges is mondanom, de azért leirom: természetesn nem az volt cél, hogy lehúzzuk az egész szakmát a vécén. épp ellenkezőleg.

2tukán 2009. 11. 25., 16:37	#
Elnézést, ha bárkit megsértettem volna. Tulajdonképpen meg akartam köszönni, hogy igen professzionális módon, a témát jól körbejárva, személyes indulatoktól mentesen le tetszettek húzni a vécén az egész szakmát, csak nem bírom magam rendesen kifejezni. Majd legközelebb megkérek egy szlovák vagy egy üzbég kollegát a hálózatból, akinek már van Arany Jojója, hogy segítsen.

2009. 11. 25., 16:28	#
nem is igazán értem ezt a beszélgetést. a magyarországon készült (és publicitást is kapó) reklámok nagyon rosszak. aki ezt kétésgbe vonja az vagy vak, vagy elmebeteg. erről teljességgel felesleges vitázni. igen, ha átlagolunk, akkor van minden évben kb. egy olyan hirdetés ami megüt valamilyen nemzetközi mércét. ez nem sok. olyannyira nem, hogy kurvára kevés. egy kreatív osztályon dolgozótól pedig senki ne várja el, hogy beletörődjön a szarba. ugyanis, nem azért választotta ezt a pályát (biztos, hogy van ellenpélda is), mert szart szeretne gyártani évszámra. persze lehet, hogy az ő baja, hogy számára a vezető nezetközi trendek a trendek, hogy egy lépéssel a magyar átlag előtt jár, és hogy nem feltétlenül szeretne a hetvenkettedik lenni abban a sorban, amelyben előtt hetvenegyen már leforgatták a henkelnek ugyanazt a fost.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 16:18	#
2tukán-2tukán, csak nem bírod ki sértegetés nélkül, pedig már majdnem azt hittem. :)

2tukán 2009. 11. 25., 16:14	#
Totálisan egyetértek azzal, akivel Aczél egyetért. Balázs, körül kellene tényleg nézned egy ügynökségnél: hogyan működik, kik dolgoznak ott, hogyan, mennyit, mennyiért, miért. Ja, meg a rossz, mer aszontam, hogy rossz, meg a pedig de, az homokozóba való. Vagy esetleg játszóblogra. Ja, és ha a vállalhatatlanul monoton süppedésről értekezel, engem speciel jobban érdekelne (ha már ott voltál), mit láttál a párizsi utcán az óriásplakátokon, vagy ha kinyitottál egy újságot, vagy ha bekapcsoltad a tévét esetleg két "bájcsevely" között, úgyis, mint reklámvalóság? És az a rengeteg fantáziátlan szemét, amit adaptálunk éjjel-nappal, vajon honnan érkezik? És azok a külföldi ügyvezetők/marketingvezetők/tanácsadók, akiket ide száműznek, mert egy ilyen zsebkendőnyi piacon úgysem tudnak (és mernek) nagyobb bajt csinálni, vajon honnan ejtőernyőzik hozzánk? Szerintem ne szégyelld, hogy magyar vagy, de ha mindenáron szemlesütve akarsz járni, találsz rá ezer jobb indokot. Az egyik ez a kis fogalmazvány, amely ezt a méltatlan vitát generálta - bár az is tény, hogy minimum ez kell ahhoz, hogy összejöjjön huszonakárhány hozzászólás a témáitokhoz, mert annyira érdekesek vagytok.

fatass 2009. 11. 25., 16:00	#
szerintem pedig ezzel a hozzaalassal meg a jelenlegi szintnel is lehet lejjebb menni. vannak igaz tenyeid, de valamennyi kovetkezteteseddel egyeterteni a tesco ujsag kreativ szintjet vetiti elore. ha nezokent figyelem az osszes engem ero reklamot (marpedig ha szakmabeli is vagyok, de miert figyeljem maskepp, hiszen nincs kulon szakmanak es kulon nagykozonsegnek szolo reklam), akkor sirnom kell. de tudom, jogomban all elkapcsolni, becsukni a szemem, fulem, vagy mast dolgozni.

romanb 2009. 11. 25., 15:54	#
Az alapállítás: magyarország reklámügynökségeitől évek óta nem jött ki nemzetközi sznívonalat megütő reklámmunka. Ezzel lehet vitatkozni, de én így látom. Mutassátok fel a magasba büszkén a munkadarabokat. Lehet hogy van kivétel, de általánosságban ez a jellemző. Szolgáltatóipar? Meg originating...? Mi ez a totális félreértés? Egyetlen szóval nem vittatam az idézőjeles tag állításait.

lugosib 2009. 11. 25., 15:52	#
Meg kellene kérdezni azokat az ügynökségeket, amelyek készítenek jó anyagokat, mégsem nevezik azokat, hogy miért nem. Meg kellene tudni, van-e kapacitás arra, amire néhány éve azért még akadt, hogy direkt "fesztiválosdira játsszuk" valami cuccal? Egyrészt még megjelenés előtt, másrészt nevezés előtt. Mert úgy látszik, a fesztiválok és a piac elvárásai nagyon különböznek egymástól. Erről viszont nem az ügynökségi vezető tehet - szerintem. Hanem ki? (Nem lehet, hogy a fesztiválok, ill. azok zsűrijei?) És miért pont itt, Magyarországon ilyen nagy gond ez (a környező országokban miért nem, és tényleg nem)? Mennyiben függ ez attól, hogy jól fizetett munkatársak-e a kreatívok, és miért nem? :-) Tovább is van, mondjam még? :-)

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 15:42	#
Laci, nem gondolom, hogy meg kéne védenem Balázst, de nem hinném, hogy féleértené ezt a piacot. Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy a reklám szolgáltatás, arra van, hogy pénzt termeljen a megbízóknak. Mint ahogy azzal is, hogy ez egy kis piac, a mozgásterünk szűk, ezek evidenciák. Azonban ettől még a Balázs által felvázolt problémák, szerintem, léteznek, legalább vitaalapként. Természetesen csinálhatunk úgy, hogy vállat vonunk és vérmérsékletünknek megfelelően cinikusan vagy szimplán keserűen azt mondjuk, hogy dehát mi nem tudunk semmit tenni, meg a megbízó elégedett, szóval akkor minden okés, ennek az iparágnak ez a természete. De lehet, hogy van más megoldás is.

aczel 2009. 11. 25., 15:39	#
balázs - sms bandi tíz-tizenegy év után nyert először cannes-ban ha jól emlékszem múlt évben. hol itt a süppedés? ki fogja megállapítani, hogy mi a vállalható? te? én? az ügyfél? a fogyasztó? a kutatócég? a fesztiválzsűri? a kreatív igazgató? lehet hogy szar a termés, de rossz helyen keresed a megoldást.

aczel 2009. 11. 25., 15:30	#
péter, ha a probléma beazonosítása, feltárása jelent volna meg itt és nem - finoman szólva -ebből fakadó "furcsa" és meglehetősen erős következtetések, akkor lehetne vitázni. Egyébként bocsánat, nem az enyém a vélemény, de most kaptam és teljesen egyet kell értenem vele: "(RB) totálisan félreérti azt az iparágat amiről szólnia kellene annak a kiadványnak aminek a főszerkesztője. Nem lehet, hogy azért is áll itt a szakma mert olyan emberek öltenek magukra véleményformáló köpönyeget akik kizárólag izoláltan látják a kreatív terméket teljesen függetlenítve attól, hogy ez egy service industry és mellesleg 100%-osan alkalmazott műfaj és van egy fogyasztói bázis ahol működni kell? És azt nem vette még észre, hogy a nemzetközi mezőnyben, a globális piacon Magyarország jellemzően nem originating hanem adaptáló piac ami meglehetősen leszűkíti a lehetőségeket?

romanb 2009. 11. 25., 15:29	#
Egyrészt nem gondolom, hogy a díjak száma automatikusan ügyfeleket jelentene. egyálatlán nem ez alapján döntenek, de azárt ez is biztos számít. Azt sem, hogy a valóban egyre több kamureklámos fesztiválok díjai mutatnák meg a legjobban, hogy egy országnak milyen a reklámtermése. Ettől függetlenül jelzés. A djíak elmaradása nem probléma, hanem egy problémának az egyik következménye. Az baj, hogy évek telnek el úgy ügynökségeknél is, hogy egyetlen vállalható munka nem jön ki kezeik közül. Ez az általános. A vállalhatatlan munkák közben kapnak egy-egy ilyen-olyan díjat, amitől az alkotók, a folyamatban érintettek azt hiszik, hogy végül is nem olyan rossz, amit csinálnak. Pedig de. Ez egy szigorú és monoton süppedés, évek óta. A fesztiválos kudarcok pedig erre kicsit rávilágítanak. Lehet hogy a nevezéek fele scam, de a másik fele nem az. És mindkét fél jobb, mint a hazai műhelyekből kikerülő munkadarabok.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 15:22	#
A cikk - minden véleménycikk - szerintem, túl azon, hogy az egyes állításait lehet cáfolni, akkor jó, ha vitát indít, egyébként felesleges. Oké, mondjuk azt (nem mintha így gondolnám, de a kísérlet kedvéért) hogy téves a logika. Akkor beszéljünk arról, hogy téves-e a probléma beízonosítása is (még a gondolatkísérlet kedvéért sem hiszem, hogy az lenne), amiből aztán a téves logika fakad, és találjuk meg, hogy hogyan lehet helyes logikával helyes válasz(oka)t adni. Nem kell feltétlenül itt és írásban tenni ezt, építünk hozzá egyéb fórumot is szivesen :)

aczel 2009. 11. 25., 15:18	#
péter - sajnos nem, mert a cikk semmiféle struktúrális változást nem említ, csak azt hogy dobjuk ki a régi begyöpi fejeket, jöjjön a következő felvilágosult generáció, AKKOR majd jönnek a díjak és sikeresek lesznek az ügynökségek. Végig az ún. nemzetközi színvonalon lovagol Balázs. Elejétől végéig téves a logika. Jut eszembe, hol van Balázs :)?

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 15:11	#
Laci, portorozs tényleg tragikus, vagy inkább felháborító volt ilyen szempontból. de szerintem nem az a valódi állítás, hogy aki díjakat nyer, annak majd eljön a kánaán, hanem az, hogy nem lehet-e, hogy sok helyen struktúrálisan van baj, és ezért nem jönnek a díjak és a kánaán. Az igaz, hogy az alapvető cél az eladásgenerálás, de nem lehet-e, hogy bizonyos változások ebben is sikeresebbé tennének ügynökségeket és márkákat. És egyébként, hogy önkritikus és6vagy köldöknéző legyek, ugyanezt nyilván el lehet mondani a médiapiac szereplőinek jó részéről is. Én személy szerint legalábbis ezt érzem az alapvető kérdésnek.

aczel 2009. 11. 25., 14:44	#
A cikk alapvető kiindulópontja szerint gyenge a színvonal nagy átlagban Magyarországon. De akkor nézzük meg manapság mi jelenti a színvonalat? A nemzetközi shortlistesek, a díjnyertesek? Voltam idén Portorozban és a főtéren, miután megtekintettem a scamfest-et (kb 70%) és TCR kiállítást (borderline scam) és eljutottam az xy golf klub catering szolgáltatását bemutató pályaműhöz, azt mondtam, talán itt nem is érdemes annyira erőlködni. Nem tudom Balázs hány olyan ügyféllel találkozott az utóbbi időben, aki úgy választott ügynökséget, hogy megszámolta a Pengéit és Epicáit? Maximális tisztelet a kivételnek persze. Nálunk pl. a helyzet az, hogy van egy oroszlánunk meg portorozi fődíjunk 97-ből és egy epica díjunk, amit valamikor 2003 körül kaptunk. Minden évben nyertünk pár pengét, de olyan év is volt, amikor a cégcsoport szedte össze a legtöbb díjat a Pengén. Idén mi nyertük a kreatív cégek közül számszerint a legtöbb effie-t. És akkor itt következik a hiba a logikában: mi a hatása a nemzetközileg/hazai szinten díjazott munkáknak az ügynökség pénzügyi teljesítményére, valamint az ügyfél eladásainak növekedésére? Le kell, hogy lombozzak mindenkit. A világon semmi. A Cannes-i nyertes Borsodi foganytú egy jópofa eszköz volt, de a nemzetközileg valószínűleg értékelhetetlen image szpotjaink segítségével nőtt nagy márkává a piacon. Tudjátok melyik volt a legsikeresebb, hosszú évekig benchmark? A kutyás – futószalagos. Durva. A Löwenweisse Epicat nyert. Következő évben minden költést megvontak tőle. Szóval a színvonal nem itt kezdődik. A prágai ügynökségünk múlt évben mennybe ment, mert a kommunizmus múzeumával és a prostaben nevű prosztata gyógyszerre készített one-off munkájukkal grand prix-t nyertek. Mi történt azóta? Most vesztetták el a legnagyobb ügyfelüket. Egyszóval Balázs, szerintem a következtetéseid sajnos nem helyesek. üdv, AL

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 14:38	#
@lebowsky: Bocsánat, hogy így mondom, de egyszerűen nem hiszem el, hogy te nem érted, hogy ez a szöveg NEM az Epicára nevezett ügynökségekről, NEM arról a 12 nevezésről és NEM a 4 konkrét munkáról szól.

lebowsky 2009. 11. 25., 14:20	#
Igazából egy dolog nagyon zavar a hozzáállásban: 12 nevezett munka, amiből 4-et nem vágott ki a zsüri mindjárt az elején, és ezt a 4 munkát most mindenképp le kellett herótozni gyorsan, megemlíteni cinikusan gyenge színvonalát(?), scam-gyanúba keverni, kicsit beszarozni, ha mér volt olyan ökör, hogy nevezett, nem? Ez így okés mindenki szerint? Kedvenc mondásom, amit én találtam ki: veszíteni az olimpián nem ugyanaz, mint el sem indulni rajta.

Award 2009. 11. 25., 12:47	#
Hölgyek, urak, pár mondatot engedjetek meg nekem is. Balázs és Publicis Hungaricus alapvetően fontos problémát vetett fel. Olyat, amely már évek óta itt van a levegőben, mindenki által ismert, tudott és nem vitatott, mert vitathatatlan. Lehet úgy tenni, mintha nem létezne, lehet elfedni. De, tudjátok, amikor a mellékhelyiségbe belépve tömény erdeifenyő illat üti meg az orrotokat, akkor nem lehet kérdés számotokra, hogy alatta ott a masszív szarszag. Akkor is, ha nem vesztek róla tudomást. Nincs olyan csapatmunka, nincs olyan üzlet, amelynek a sikere ne a vezetők képességeitől (vagy azok hiányától) függene. Az, hogy itt tart ma a magyar reklám, kétségkívül elsősorban a szakmai vezetők sok év ót kupacolódó sara. Ezt egyébként többen elismerték közülük nyilvánosan is, egyes szakmai kerekesztalokon az elmúlt évek során. Náluk jobban pedig ki tudhatná? Sajnálom, hogy a fórumműfaj nem olyan, hogy részletesen is kifejthetném a kapcsolódó gondolataimat, de sanszos, hogy azok jelentős részét ti is hasonlóképpen gondoljátok. Kaszás György

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 12:44	#
@2tukán: szerintem olyan dolgokat teszel egymás mellé, amik nem tartoznak össze. "A magyar reklámos vezetők minimum fele siker helyett csődbe viszi a cégét, tehát mennie kell." - ez egy mondat egy véleménycikkből. Lehet hogy pallos, és lehet vitatni, cáfolni, egyetérteni, még az is lehet, hülyeség természetesen. "jó, fontos és olvasott tartalmakat akarunk csinálni." - ezt én álltalában mondtam a te általános vádjaidra. Az első nem cáfolja amásodikat. Ettől még te nyugodtan gondolhatod azt, hogy mi nem jó, nem fontos és nem olvasott tartalmakat csinálunk, sőt, azt is, hogy valójában nem is ilyenekt akarunk csinálni. De a kettőt összemosni szerintem eyg kis csúsztatás. Neked is jó étvágyat. :)

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 12:21	#
@Szigeti Péter: ahogy az első felét Attila már korábban irta. :)

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 12:14	#
@lebowsky: csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy egy ilyen fórum megszervezésére kísérlet tettünk a legutóbbi ilyen fórumvita után. ketten jöttek el, és nem a hangoskodók. Ahogy te, én is úgy érzem, hogy szükség lenne ilyenre, és én továbbra is fenntartom, hogy megszervezzük. elgondolkozunk azon, milyen keret közt lehetne hatékonyan csinálni.

2tukán 2009. 11. 25., 12:13	#
"A magyar reklámos vezetők minimum fele siker helyett csődbe viszi a cégét, tehát mennie kell." Bocsánat, nekem ez pallosnak tűnt. Ha csak egy jó, fontos és olvasott tartalom, akkor elnézést kérek és további jó étvágyat kívánok tisztelettel.

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 12:10	#
@straniere: szoktunk, de lehet, hogy még többet kéne, ez elfogadom.

lebowsky 2009. 11. 25., 12:08	#
"mert lassan valóban a 25. kreatív fórum lesz fontossági sorrendben". Ebbe belefér a 23. jelen hely, nem? :) A múltkori fórum meg egy dacos nonszensz volt, leírta itt pár ember, hogy akkor holnapután fórum, és azóta is erre hivatkozik mindenki, hogy csak a Gyula meg a Kaszás Gyuri volt ott, ami igaz, de nem jelenti azt, hogy alapvetően nem érdekes ötlet, csak talán jobban meg lehetne szervezni. Ráadásul akkor egy beszólásos-sértődéses eset kapcsán jött ez létre, ha jól emlékszem, ami meg nem túl kellemes és motiváló dolog, engem pl. nem motivált egyáltalán, nem konstruktívan indult, riszpekt a két résztvevőnek, akik így is bevállalták hozzá az az arcukat és nevüket, hogy nem fesztiválon kellett nyilatkozni, és utána nézegetni magukat a blogokon, hogy elég kreatív lett-e a fotójuk. (és ez a mondat most pont nem a két résztvevőnek szólt, hanem azoknak, akiket érint).

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 12:08	#
@tukán: Nagyon röviden: nem célunk lángpallost ragadni, főleg nem öncéluan. jó, fontos és olvasott tartalmakat akarunk csinálni. Biztos nem mindig sikerül, de a cél csak ez, és semmi más.

2tukán 2009. 11. 25., 11:58	#
Izé, inkább én ezt nem mondanám el, tekintettel arra, hogy Román úr sem méltóztatott közölni, hogy akkor most pontosan hogyan lenne elérhető, hogy egy fokkal kellemesebb lelkiállapotban pontozhasson Párizsban. Én speciel már ott összezavarodtam, hogy először a kreatív- vagy az ügyvezető igazgatók menjenek az igen szép stilisztikai bravúrba. Szóval én sem tudok határozott javaslattal élni, hogy melyikőtöknek kell tehát mennie (ha jól értettem, ez a korszakalkotó ötlet volt a váteszi hozzájárulás a számos szakmai rendezvényen már nagy sikerrel bemutatkozott Főszerkesztő részéről, hátha tényleg beválik, tegyünk egy próbát). Apropó, azt se tudtam, hogy a hazai ügynökségek minimum fele csődbe ment, pl. - na jó, egyet mégis elmondok - erről szívesen olvasnék. De azt azért hozzátenném, lehet, hogy újdonság, de sajnos 100% magántulajdonban lévő, csontkapitalista, profitorientált cégekről beszélünk, amelyek vezetőit tudtommal nem demokratikus szavazás útján, de még csak nem is egy nagytekintélyű és mértékadó szaklap utasítására nevezték ki. A küldetéstudatos újságírás pedig szép szakma, lehet benne tényfeltárni és/vagy BKV-vezéreket meg önkormányzati tisztségviselőket számonkérni, ha valakinek az a mániája, hogy lángpallost ragad, amint megkeseredik a szájában a kaviár egy amúgy kellemesnek induló kiránduláson, csak azzal meg ugye az a gond, hogy a menetrendfesztiválokon nem olyan klassz a catering. Hát, tényleg nem könnyű.

2009. 11. 25., 11:52	#
1. Időnk nagy részét a KO szerkesztésével, cikkek írásával töltjük. 2. Nem gondolom, hogy a "kicsikkel" nem foglalkoznánk. 3. Minden magyar sikerről beszámolunk (ACG, Próbakő, tavaly Ogilvy, Leo, stb.) @Lebowsky - kikérjük magunknak, mert a 23. kreatív fórum vagyunk, nem a 25. Volt fórum meghirdetve, nem jöttél el akkor sem, Kaszás és Halász Gyula jöttek ketten.

fatass 2009. 11. 25., 11:39	#
a "mi legyen a magyarpenge standard" kerdes regota megoszto. en is a nemzetkozi szinttel ertek egyet. de ismerek olyan kreativigazgatot, aki szerint mindig kellene osztani minden kategoriaban mindent, es ezt magyar bajnoksagnak tekinteni. reklamhoz es focihoz mindenki ert analogia itt is mukodik: fociban sem vagyunk nemzetkozi szinten a kozepmezonyhoz kepest sem sehol, megis minden evben megunneplik az nb1 bajnokat. a hogy lehetne jobb is osszetett. azt el tudom fogadni, hogy filmben sokmindent lehet a tobbszoros budget szamlajara irni (de nem mindig es nem mindent!). de azt nem ertem, hogy printben vagy online vagy ambientben miert nem tudjuk legalabb azt a szintet hozni, amit a kornyezo orszagok. kepzes, tobb melo (nem idoben, hanem befektetett szellemi energiaban), otlet management, sales, jobb megvalositas, ugyfellel szemben a szakma vedelme esatobbi esatobbi. es vegre szoros lett a pocse a kreativnak. irt valamit, ami mer.

straniera 2009. 11. 25., 11:36	#
Kedves Kreatívosok! Hogy mit tudnátok csinálni? Talán nem azzal kéne töltenetek időtök nagy részét, hogy az amúgy sem működő kampányokat kritizáljátok. A rosszban nem nehéz hibát találni... Talán pozitív, előre mutató példákat kellene bemutatnotok, hogy tanulhassanak belőle a fiatalok. A külföldi szakmai lapok sem azzal foglalkoznak, hogy mi a szar, hanem hogy mik azok, amik jól működnek és megmozgatják az embereket. Azt mondjátok, messze vagyunk a külföldi színvonaltól. Talán a gyakoribb nemzetközi kitekintés hosszú távon segíthetne abban, hogy ez ne így legyen. Talán nem csak ezzel a pár nagy ügynökséggel kellene a nap 24 órájában foglalkoznotok, hanem a kicsikkel is. Talán.

lebowsky 2009. 11. 25., 11:11	#
A fő baj az, hogy olyan emberek osztják az észt ebben a szakmában is, akiknek inkább tanulniuk kellene még picit, hogyan motiváljuk embereinket, meg mitől nem leszünk befásult, nagyképű, fellengzős, semmitmondó gólemek, akik azt hiszik, ők az etalon, hiszen oly rég óta cserélgetik a seggük alatt a corporate székeket, Lassan olyan lesz, mint egy székfoglaló játék, amiből nem lehet kiesni. Amíg ez így van, és amíg nincs legalább egy tökös, bevállalós őrült ebben a szakmában, aki nem olyan módszerekkel akar dolgozni, ami az "ez már bevált, elvtársak, ez jó lesz ide, tudja, mi a helyzet" véleménnyel azonosítható, addig felesleges ilyen cikkeket írni, mert semmin nem fog változtatni. Amikor valahonnan lelép/kirúgatik egy CD, egyből elkezdik nézni a másik, semmivel sem tehetségesebb CD-t a konkurrenciánál, mert azt a multi hálózat vezetője is meg tudja később magyarázni, ha megkérdezik, miért pont ezt a seggfejet vette fel? "De hát ő volt az X cég díjnyertes CD-je, 3 pengét nyert meg 6 effiet, igaz, épp szabin volt, amikor azok készültek, de ő tudja, látja, én meg bíztam benne, szori." Ennél sokkal nehezebb megmagyarázni - szerintük- hogy egy embert, aki minden szempontból alkalmas lehetne, de még nem volt alkalma ezt meg is mutatni, szóval, hogy miért pont ő? "Ööööö...azt hittem hogy...öööö....öööö...de tévedtem." Na, ezt senki nem akarja kockáztatni, ezért aztán jöhetnek a "húzónevek". Asszem, mindenki fel tudná sorolni őket ABC sorrendben. Tehát a probléma egyik gyökere a fókuszteszteléses-vezetőválasztás a kreatív értékítélettel és józan ésszel szemben. A Kreatív meg valóban mutathatna akár példát is, ha ennyire tudja, mi a baj, mert lassan valóban a 25. kreatív fórum lesz fontossági sorrendben, ha van ilyen. Persze, a más nyomorát könnyebb elemezgetni, abban nincs kockázat semmi, sőt, populista megoldás rendesen. Inszinuálni (köszi, Omikron, azóta is használom ezt a szót!), hogy te tudod, meg látod, meg érted, de azért se mondod, csak puffogsz inkább, mert ezen felül állsz, és nem igaz, hogy mi meg nem értjük...na, ez így gáz. Ilyet sokan tudnak. Egyszer szívesen részt vennék egy fórumon, ahol a jelenleg regnáló CD-k elmesélik, mit gondolnak az embereikről, munkájukról, és szerintük az embereik mit gondolnak róluk, és ez így okés-e szerintük, és aztán végre el is mondhatnák azok az emberek a valós véleményüket (nyilván nem a fröcsögés, hanem a jobbító szándék céljával). Mindegy, álmodozni azért szabad, Nyuszómuszó...

Szigeti Péter 2009. 11. 25., 10:54	#
@2tukán: nagyon nagy örömmel vennénk, ha elmondanád, hogy konkrétan mivel van bajod/mit hiányolsz/mire lenne szükséged a Kreatív kiadványaival kapcsolatban. (Túl a magas áron, ezt értjük.) Tényleg érdekelne, hogy szerinted (bárki szerint) mitől lenne hasznosabb és használhatóbb, amit csinálunk. Nagyon szivesen vennénk a nemzetközi összehasonlítást is, mint ahogy azt is, hogy szerinted melyek azok a magánblogok, amelyekről példát kéne vennünk. Mindez segít abban, hogy jobbak (hasznosabbak, relevánsabbak) legyünk. Kösz előre is, üdv, Péter

2tukán 2009. 11. 25., 10:16	#
Azért kíváncsi lennék, a tökéletesen használhatatlan és felesleges, ámde méregdrága Kreatív c. kiadványok, beleértve az on- és offline verziókat, vajon milyen eredménnyel szerepelnének egy nemzetközi megmérettetésen (de akárcsak összehasonlításban). Vannak kényelmes székek és beléjük simuló érdemtelen seggek máshol is, ugye - attól még zabálhatunk lazacot epikázás közben, hogy szakmai körökben is egymilliószor népszerűbb, érdekesebb, hasznosabb, inspirálóbb és mértékadóbb a mi csodálatos szaklapunknál a legtöbb félcivil magánblog. Tény viszont, hogy Főszerkesztő Úrnak talán először életében sikerült olyan címet választania ehhez a remekbeszabott, minden bizonnyal Pulitzer-díjas alkotáshoz, ami maradéktalanul pontos, hiteles és találó. Mondjuk, ettől még nem lesz kevésbé kínos, mikor a Nagy Fesztiválkitaláló búcsúzkodik a ruhatárnál, viszont legalább igaz.

Omikron 2009. 11. 25., 10:05	#
Első lépésként javasolnám, hogy ne osszunk arany pengét, illetve azoknak a munkáknak osszunk, amik abszolút értéken megérdemlik. És ha évekig nem kerül kiosztásra egy bronz penge sem, akkor legalább elvárásban közelítünk a valós világ felé. Ehhez persze az kéne, hogy megfelelő minőségű zsűrit lehessen összerakni. Nálunk minden kreatívigazgató nulla teljesítménnyel a háttal mögött azonnal igent mond a megkeresésére, hiszen ezzel formálisan is bekerül az elit klubba. Nem pénzt kéne keresni az arany pengén hanem a D&AD-hez hasonlóan szakmai színvonalat építeni. Ez persze csak egy a rengeteg teendő közül, de az önámítással (ami persze lehet hogy valójában csak tehetségtelenség) így elkezdhetnénk leszámolni.

Mmen 2009. 11. 24., 22:46	#
Mi történt, vannak újságírók, akik nem fosnak a dolgukat végezni?!?!? Az idézett cikk is tökéletesen találó, kár, hogy a szerző nem vállalta a nevét. Jó kérdés, mikor változnak majd a dolgok, véleményem szerint akkor, ha igény lesz rá. Ha a magyar olvasók/nézők mernek majd kritikát megfogalmazni és NEM vásárolnak meg olyasmit, aminek szar a reklámja. Ha a színvonaltalan, ócska cikkeket közlő újságok szerkesztőit felháborodottan hívják majd, hogy mer ilyen szart kiadni a keze közül, ha azt, aki a szakmai hiányosságokat pénztelenséggel indokolja megdobálják paradicsommal, stb. Vagyis akkor, amikor a magyar ember tényleg elhiszi majd, hogy neki jobb jár. Soha nem értettem, mi a francért elégednek meg azzal, amit kapnak - ha nyilvánvalóan vacak? 1. Nem látják a különbséget? 2. Nem zavarja őket, mert ők maguk is szarul végzik a munkájukat? 3. Mindenkit, akinek egészséges kritikai érzéke volt, már korábban félreállítottak! ?!?!?