Babarczy Eszter sosem dolgozott kommunikációs ügynökségnél, így nem vádolható elfogultsággal. De nem is egy amatőr hétköznapi vásárló, aki rossznak ítél meg egy reklámot, ha annak célcsoportjába ő nem tartozik bele, és nem úgy hat rá, ahogyan annak kellene. Babarczy Eszter szakmai alapon, mégis kívülállóként ítélheti meg a munkánkat. Mint esztéta, publicista, médiakutató, kultúrtörténész és művészettörténész, a reklámot, annak minőségét és hatását hitelesen kritizálhatja.

Aztán arra is gondoltam, hogy nemcsak szívesen olvasnék tőle kritikát, hanem mint tisztánlátó fogyasztói insight-gyűjtő, stratéga és a kommunikációs csatornák nagy ismerője, nagyon szívesen dolgoznék vele. Mi több, ilyen kollégáról kell hogy álmodjon minden ügyfél és ügynökség.

Ahogy azonban hallottam, nem minden ügynökség örült az írásnak. Végül is, ha jobban belegondolunk, semmi természetellenes nem történik, ha a reklámügynökségek és ügyfeleik felháborodva ellenkeznek. Mert ez egy érthető védekező reakció, még ha nem is túl szimpatikus.

De valami fura gondolat azért elkezdett motoszkálni a fejemben. Mi van, ha ez nem egy természetes védekező stratégia? Mi van, ha azért ellenkeznek, mert nem is látják, nem is értik, nem is érzik a különbséget a jó, a rossz és a középszerű között? Mi van, ha nem is nézik hülyének a mainstream fogyasztót, mert nekik ezek a standard jó ötletek? Mi van, ha a kreativitás nekik egyenlő a szóviccel és az öncélú humorral? Mi van, ha meg vannak győződve arról, hogy jó és hatékony, amit csinálnak? Mi van, ha a hangosan ellenkezők egyszerűen csak középszerű, urambocsá! rossz szakemberek…?

Akkor Babarczy Eszter véleménye nem egy ing, amit magukra kell venniük, hanem egy nagy zakó a szakmának.