Én egészen biztos vagyok abban, hogy az én kutyám soha nem vár így haza, hanem döglik egész nap. Ellentétben a barátnőmmel, akit körberajong, sőt, tökéletesen képes előre megérezni, hogy melyikünk érkezik éppen haza, ilyenkor a kaputelefon becsöng. Márpedig amikor én érkezem haza, akkor ugyanott, ugyanabban a pózban fekszik, mint amikor reggel eljöttem, ahogy ezen a képen a legjobb pajtásával:

Amikor a barátnőm, akkor meg mintha megőrülne az örömtől. Ezen el kellene gondolkodni, Attila!

Viszont nyilván vannak olyan kutyák, és ezt filmekből, reklámokból, különösen ebből tudjuk, amelyek tényleg nagyon szomorúak, amikor elmegy a gazdi, és tényleg sóvárgó tekintettel bámulnak ki az ablakon, mikor jön már haza. Meg kell őket zabálni. És titokban azért remélem, hogy néha odadugja a fejét Böbe is a konyhaablakba, ha nem vagyok otthon.