Pc vagy nem pc

Azt hiszem, hogy ez már megint inkább egy nagyon nagy képmutatás. Persze ez ugyancsak olyan európai tulajdonság, amely legalább olyan erős, mint amilyen erős itt a rasszizmus szokott lenni, ha úgy összeszedi magát, ezért nyilván van okunk az óvatosságra, és példát kell mutatnunk. De azért a józanság is egy szempont, pláne ha zsűritag az ember egy reklámfilmfesztiválon.

Ez a reklám arról szól, hogy fiatal vagyok, és pont egy 302-est szeretnék, de nincs egy kanyi vasam se (vö.: rúpia), és mégis milyen jó lenne, ezért fogom magam, és fogom a szétszakadt verdámat és buherálok valamit, aztán majd azzal vagánykodunk a haverokkal, meg röhögünk és elmegyünk vele csajozni. Ha szét nem esik.

És éppen ezért, mivel erről szól, mindenki ezen röhög, még talán Újdelhiben is, igaz, nem jártam mostanában arra.

Ha emberek jó magasról leugranak a földre, ahol nagyot puffannak, az nekem egyszerűen vicces. Mert mindenki tudja, hogy magasról leesni a földre az egyáltalán nem jó, hanem fáj. Ezért ilyet nem szoktunk csinálni, pláne nem direkt. És ezt nemcsak a civilizált Nyugat gondolja, hanem mindenki, aki elmúlt 2 éves és már sokszor beverte a fejét. De ez nem azt jelenti, hogy a film tökkelütöttnek mutatja be a törököket. Ha én ezek után azt gondolnám, hogy a törökök úgy általában hülyék, akkor velem van a baj, nem a filmmel, ezért én azt gondolom: nahát, mikre képesek az emberek, és nevetek, amikor puffannak, és többször is megnézem a jelenetet.

A Keletre egyébként rájár a rúd, a Kit Kat Chunky reklámjában egy fehér ember egyszerűen betömi a száját a keleti embernek csokival (vö.: üveggyöngy), bár ez utóbbi szinte mindegy is. Lényeg: fehér ember befogja a keleti ember száját, ne énekeljen már (vö.: elnyomás). És persze itt is a keleti ember sofőr, míg a nyugati turistáskodik (vö.: kizsákmányolás, rabszolgaság). Durva, nem?

De azért van pozitívum. Toporzékolás ide vagy oda, a peugeot-os film és a józan ész nyert az Epicán. És nem értek egyet azzal sem, hogy még a gyanú árnyékát is el kell kerülni. Mert mindig lesz valaki, aki gyanakodni fog, toporzékol, és azt kiáltja: „Rasszizmus, rasszizmus, rasszizmus!”. Még akkor is, ha már semmi más nem történik a reklámfilmeken, csak a fehér mosóporszemcsék barnás ételfoltot támadnak a nagyító alatt a valós felvételen. És ez egyáltalán nem baj. Tegye, vastag az a szőnyeg ott a hotelban. Csak egy dologra kell vigyázni: soha ne legyen igaza.