Pörgetés

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) három szpotja bár társadalmi célú üzenetet közvetít, nem társadalmi célú reklámként (TCR) tűnik fel a közérdekű közlemények között, hanem kereskedelmi hirdetések között népszerűsíti az otthoni internetezést. A filmek csöndes, lassított gesztusképekkel mesélnek rácsodálkozásról, felismerésről, tárgyak és emberek párbeszédéről. A közvetlen hangulatok érzékletes bemutatása érdekében a készítők a portré műfajához nyúltak.

Mindhárom film sajátossága, hogy a kamera a legtöbb helyzetben megtartja a szereplők szemmagasságát mind statikusan, mind mozgásban. A néző nem külső szemlélő, hanem az események résztvevője. Ezt az érzést erősítik azok a jelenetek is, amelyekben az izgő-mozgó tárgyak a szereplő és a nézők között láhatóak, félig kitakarva a szereplők arcát.

Így volt ez a búgócsigás szpot egyik jelenetében is, amelyben egy búgócsigát tettek a kamera és a szereplő közé. A búgócsiga talpát rögzítették, hogy ne táncoljon ki a képből. A jelenet tágabb beállításában a szereplő körül több búgócsiga imbolyog. A lendülettel azonban gond volt, mert az először bepörgetettek hamarabb estek ki a sorból. A problémát azzal orvosolták, hogy a stábtagok a felvétel előtt búgócsigát pörgettek, majd a pörgő korongok között óvatosan szlalomozva kitáncoltak a képből.

A találékonyság másik példája a dinós filmben érhető tetten. Az őshüllő lábnyomát gyakorlatilag nem kiásták, hanem némi tereprendezés után az előkészített nedves helyre egy dinó gipszből kiöntött negatív lábnyomát döngölték. Az ötletekből még a harmadik filmre is jutott: a mobil szobor az építész saját agyszüleménye. A játékfilmes múlttal is rendelkező amerikai Kerric Macdonald kerülte a témához már-már sablonosan kapcsolódó számítógépes és internetes kellékek bemutatását, ehelyett a film első felében a szűk közeliken a személyességet és az intimitást fejezte ki. Attól a ponttól kezdve, amikor a szereplők kontaktusba kerülnek a tárgyakkal, az intimitás és a közeli képek megszűnnek, és narrációban hallható a film üzenete.

Fő filmmé a három közül a galériás lépett, köszönhetően a főszereplőnő gesztusainak. Ebben a filmben nyilvánul meg leginkább a rendező játékfilmes látásmódja, hiszen a szpot egyik jelenetében hátulról, finoman közeledő képen mutatja a főszereplő nyakát, ezzel egy filmes, nem tipikusan reklámfilmes megoldást is a szpotba rejtve. A játékfilm nyelvén kiszolgáltatottságot, védtelenséget jelent ez a gesztus.