Ritmusváltás

A környezet megteremtésével egy olyan jövőbeni munkatér elevenedik meg, amely sem időben, sem térben nem köthető a mai irodai világhoz, egy olyan irodáé, amely nem létezik. A szpot nemcsak berendezési tárgyaiban, de színvilágában is eltér a korábbi Matáv-reklámfilmektől: mai, modern megoldás, a fény és árnyék hangsúlyozása.

A szpot a sokszorozódás elve alapján készült. A stúdiótérben három boxot építettek fel, amelyeket több, egyre távolodó kamerapozíciókból vettek fel. A képeket megsokszorozva egy hosszú folyosós, több boxos irodai világot állítottak össze számítógépen. Ennek a modern, mai látványvilágnak egyik jellegzetessége a visszafogott kavalkád. Másik jellegzetessége a piros színdominancia hiánya, hiszen a cég szándékosan nem akarta a nézőt egy matávos irodai környezetre emlékeztetni.

A szpot dramaturgiailag két, színben is elkülöníthető részre oszlik. Első felében az irodai munkahely előkészítését sejtelmes félhomály kíséri, amely a második részben megtelik fénnyel. A titkárnők nem cetlikkel és üzenetekkel halmozzák el az asztalokat, hanem üdítőkkel, és mint otthon, puhára paskolják a párnákat, majd felkapcsolják a villanyokat. Megérkeznek a kollégák, és belevetik magukat a kényelmes fotelba, felhúzzák a speciális tárcsázókesztyűt, felteszik a lábukat a görgős-masszírozós lábtámaszra, és csak ekkor tudjuk meg, hogy hova is vezet a történet. Kezdődhet a kényelmes telefonálás.

A két rész zenében is elkülönül. A készülődés alatt sejtelmes, figyelemfelkeltő zenét hallunk, amely a végkifejletre átúszik a Matáv-zenébe, ezzel is aláhúzva a megoldást. A film képileg támasztja alá az új időszámítás kezdetének gondolatát. A mintegy húsz snittből felépülő szpot keretes megoldás, hiszen a nyitó és a záró jelenet is ugyanazt az irodai totálképet mutatja.