Sok perc hírnév

Azóta a képernyőn megjelentek a meghatározott célcsoport igényeire szabott, hosszabb-rövidebb előkészítő kúrán átesett arcok. A jelen felfedezői szerint elegendő marketingtevékenységgel bárkiből lehet híres embert építeni, a kérdés, hogy mennyi ideig tud a kamerák mögött, illetve a címlapokon maradni. A Kreatív a tömegmédiában megjelenő „embermárkák” felépítésének folyamatát nézte végig.

Arcok a háttérben
A BBC angol csatorna műsorvezetői éveket töltenek el tanulással, tapasztalatgyűjtéssel és asszisztensi feladatok ellátásával, míg végre képernyőre kerülnek. Ezzel szemben Magyarországon a fiatal kereskedelmi televíziós piacnak rövid idő alatt kellett sztárokkal megtöltenie a műsorokat, így tudatos sztárépítés nem folyt az elmúlt években, és nem jellemző ma sem. A televíziók döntéshozói szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy gyengébbek lennének a honi csatornákon feltűnő arcok. „Túlmisztifikált a televíziós sztárépítés jelentősége. A szórakoztató műfajban külföldön sem szabályokban gondolkodnak. Ha valakiben meglátják a tehetséget, azonnal kipróbálják, és ez itthon is hasonlóan működik” – fogalmaz Árpa Attila, az RTL Klub kereskedelmi csatorna volt kreatívigazgatója, akinek többek között a Csíííz, a Heti Hetes, a Mónika Show és a ValóVilág fűződik a nevéhez.

Lengyel Attila, a Viva zenei televízió programigazgatója szerint kevés csatorna engedheti meg magának, hogy a nulláról induló sztárokat hosszú ideig a képernyőtől távol tartva tréningezze. „Ez azért sem lenne célszerű, mert legjobban a gyakorlatban lehet megtanulni a kamerák előtti szereplés lényegét” – fogalmaz a programigazgató. Szerinte a hosszú tréningek inkább a közszolgálati csatornáknál lennének fontosak, amennyiben olyan szakmai színvonalú műsorok születnének, mint a BBC-n. „Mi sztárokat nevelünk, akik az itt megszerzett tudást később máshol is tudják kamatoztatni – amint ezt Balázs, Zsu és Alex [A Z+, később a Viva+ műsorvezetői – a szerk.] példája is mutatja. A szellemi képességeken túl legfontosabb elem a kiválasztás, ezt követi a stílus kialakítása, a képernyős munka mellett pedig – ha szükséges – rész kell venni tréningeken” – avat a részletekbe Lengyel Attila.

A zenei sztárok felépítése ennél hosszabb előmunkát igényel. Kozsó, a magyar popzenei élet egyik első professzionális sztárépítője felfedezettjeivel szemben négy alapkövetelményt támaszt: énekhang, elhivatottság, kreativitás és a projektnek megfelelő külső. „A többi mind alakítható. Az értelmes kerek mondatokból álló beszédet meg lehet tanulni, a stílust és a testalkatot át lehet formálni” – állítja. Szerinte zenei vonalon nem jellemző a marketingszemléletű profi menedzseri tevékenység, ennek köszönhető a számos sikertelen zenei életút.

Többségben a lufik
A médiasztárok formálói szerint a világon mindenütt és mindenkiből lehet befutott ünnepelt figura – egy ideig. Az igazán rátermettek viszont hosszú távon is képesek a középpontban maradni. „A magyar elektronikus médiában a lufi típusú sztárokból van több” – fogalmaz Árpa Attila, aki a honi szereplőket három kategóriába sorolja. „A lufitípus kizárólag állandó szerepeltetése miatt képes a képernyőn maradni; vannak az ismert és tehetséges, de középszerű figurák; végül vannak a valódi sztárok, akiket onnan lehet felismerni, hogy ha a nevük mögé tesszük a művész úr/hölgy megszólítást, nem hangzik idétlenül.”

A volt kreatívigazgató szerint a hazai felhozatal középszerű, de ez nem jelent problémát. „Ha egy sztár leereszt, könnyedén helyettesíthető egy másik lufival. Magyarországon tízmillió potenciális, ilyen jellegű médiasztár biztosan van. Ennek az a pozitív következménye, hogy a valóban tehetségesek könynyebben kitűnnek” – állítja Árpa Attila. Szerinte bármilyen személyiségtípus mögé építhető olyan imázs, amely híressé tud tenni valakit. A kérdés mindössze annyi: az illető a ráosztott szerepben menynyire tud hiteles maradni. Ez dönti el az életút hosszát. „A valóságshow-k a karikatúrái voltak a médiában lezajló sztárépítésnek, kicsit túlozva mutatták meg azt, ami eddig is jellemző volt: nem kell semmilyen különösebb tehetség ahhoz, hogy egy ország odafigyeljen valakire” – állítja Árpa.

Lengyel Attila is úgy látja, mindenki számára nyitott a lehetőség. „Bárkiből lehet sztárt csinálni, kizárólag azon múlik, mennyit szerepel a televízióban és a sajtóban” – vélekedik a programigazgató. Szerinte kétféle sztártípus létezik: az egyik kizárólag a közszereplések miatt lesz széles körben ismert, a másik az értékelhető produkció és a képernyő miatt. A programigazgató az utóbbi kategóriába sorolja Majkát, az RTL Klub első ValóVilág valóságshow-jának a szereplőjét, aki személyiségével és tehetségével tűnt ki a többiek közül, akik mellesleg ugyanazt a médiatámogatást kapták [lásd keretes írásunkat]. „Pontosan látható, hogy a napi képernyős jelenlét elvonása után ki marad fent” – érvel Lengyel Attila.

Bóday Pál zenei menedzser szintén két sztártípust ismer: az egyik az önjáró típus, a másik a botrányhős. „A második esetében állandó hírverés kell az érdeklődés fenntartásához, ami rövid távon kimeríti a sztárt és a rajongókat is” – fogalmaz a szakember, aki befuttatta Betty Love énekesnőt és az idén tavasszal a lakodalmas műfajban óriási sikereket arató Bunyós Pityut.

Elszállnak
A meglehetősen fiatal sztárgyártás másik jellemzője, hogy a sztárok pályán tartása sokszor nem a megfelelő módon zajlik. Bóday Pál szerint a gyors bevételszerzés miatt rövid úton kiégetik a hírességeket, pedig befektetés szempontjából az állócsillag típusú márka sokkal kifizetődőbb, és a sztárral szemben is humánusabb.

A honi médiumok nem minden esetben tudják kezelni a saját személyiségeiket. Lengyel Attila szerint könnyen elképzelhető, hogy egy műsorvezető azért kerül le a képernyőről, mert rossz produkció élére állították vagy rosszul helyezték el a programfolyamban. Árpa Attila azt mondja, a médiumok nem engedhetik meg maguknak, hogy műsoron tartsanak egy sikertelen produkcióban feltűnt sztárt, a sikereseket viszont folyamatosan szerepeltetni kell. „Témát kell adni a bulvársajtónak ahhoz, hogy napirenden legyünk” – teszi hozzá a volt kreatívigazgató. Szerinte a valódi sztárok esetében is szükséges a sajtószereplés, a különbség mindössze annyi, hogy a lufi típusú hírességek nem képesek visszatérni egy hosszabb csend után, míg egy profi bármikor eltűnhet, majd visszatérhet.

Árpa Attila úgy véli: ahhoz, hogy egy sztár hosszabb távon működjön, mindenekelőtt a legfontosabb, hogy ne higgye el, ő valóban nagy sztár. „A pozitív imázsukat abban a pillanatban elveszíthetik, amikor elkezdenek – rossz értelemben véve – sztárként viselkedni. Minden felfedezettemnek megmondtam a kezdet kezdetén, hogy a hírnév milyen pszichikai megterheléssel jár” – mondja a volt kreatívigazgató. Lengyel Attila szerint ez nem jellemző a hazai sztáriparra. „Míg Britney Spearsszel külön pszichológus foglalkozik, hogy fel tudja dolgozni a népszerűséget és az óriási vagyongyarapodást, Magyarországon általában nincs, aki ezzel törődne” – mondja. Az elvándorló, majd egyedül rendre megbukó sztárjairól is híres Kozsó egyenesen azt állítja: biztos bukás, ha a híresség elhiteti magával, hogy csupán a saját tehetsége révén jutott a középpontba.