A HVG álláshirdetéseinek egyik igen kedvelt, a munkakörtől és a pozíciótól teljesen függetlenül használható jelzője. A „dinamikus” méltó kihívója. A cégek ilyen embereket keresnek. Az önéletrajzokban csupa ilyen pályázóval találkozunk. Frissen végzett főiskolásként természetesen én is így tüntettem fel magamat a CV-mben. Azután az történt, hogy egy nagy multinacionális cég úgy döntött leteszteli igaz-e, amit írtam. Úgy tűnt, hogy igaz. Nem vettek fel.

Látszólag a szabad politikai, gazdasági, kulturális környezet jó táptalaja a kreativitásnak. Lehullott a vasfüggöny! Most meg lehet mutatni mit tudunk! Teret a kezdeményezőkészségnek, a kreativitásnak! A rendszerváltás óta korlátlanok a lehetőségek! És talán éppen ez a baj. Elárasztanak minket a kompakt megoldások. Nem tartozom a nyavalygó anarchisták közé. Eszemben sincs megrugdostatni magam egy globalizációellenes tüntetésen. Ja. Még mekibe is járok. De azért pár dolog hiányzik. Hiányzik a sufni-tuning. A hétvégi autószobrászok koruk zsenijei voltak. A Bömcsi felni pont passzolt a Ladához, ha néhány vaspogácsát aláraktak. Egy barátom Wartburgja húszassal indult. A lakótelepi buher-kaláka soha nem mondott csődöt. Azután hiányoznak a hétvégi telkek limitált kiadású kellékei is. A faházam kerítése radiátorlapokból van hegesztve. Perfekt. Egy már-már megtervezettnek tűnő Dizájncenter túrán vehet részt az, aki a Kis-Dunán végigevez a stégek között. Komplett buszmegállókat nyúltak a horgászok annakidején.

A számítógépes programokba sem lehet már csak úgy belenyúlni, mint öt évvel ezelőtt. A Kindertojásban kész figurák figyelnek. Nincs kényszer, nincsenek megszorítások. Kész, kompakt megoldások vannak. Kényelmes, de nem kreatív a világ. Nem is hiszem, hogy kéne, vagy lehetne ez ellen bármit is tenni. Ha valakinek hiányzik a buher, az úgyis megtalálja a módját, hogy kiélje perverzióit. ( Pár hónapja egy vízipipát eszkábáltam tejszínhabosszifonból és zuhanycsőből.) Titokban azért reménykedem, hogy sokaknak hiányzik ez a hétköznapi, valódi kreativitás.