Nem a „nyeremény minden órában” szövegű reklámfilmek újabb darabjáról lesz szó a továbbiakban. Azokat nem láttam, mert görcsösen a távkapcsoló után nyúlok már az első filmkocka láttán.

Az óriásplakát elől azonban nem sikerült ilyen könnyen elmenekülni, a zöldre várakozva jobbra néztem, és a házfalon, tőlem három méterre éktelenkedett a fájdalmasan régóta kínzó kampány kültéri darabja. Elfordulhattam volna, de inkább megvizsgáltam a szörnyet.

Mondjuk hiába, mert elolvasni nem tudtam a sok-sok apró betűs szöveget, amely egyébként – mint később közelről megnézve láttam – a dátumokat és a nyeremény összegét tartalmazta. Az viszont azóta is foglalkoztat, mi az oka annak, hogy a „Lesz minden órában nyeremény” – egyébként szép, kerek magyar mondat – első szavát fehérrel, a többit pedig feketével írták. És ez csak az egyik kérdés. Szintén nehezen értelmezem a plakát bal oldalán ugrókötelező, rettenetes ruhába öltöztetett modellt. Vajon milyen art directori gondolat illesztette őt a képre? A legaranyosabb egyébként a csak néhány méterről olvasható szövegsorok feletti körben elhelyezett grafika, amelyről egyszerűen nem lehet megállapítani, hogy mit ábrázol, csak kétszázszoros nagyítással: egy köteg tízezres és a lottó, puttó vagy ki tudja, milyen szelvényeket, hogy megértsük: szelvény egyenlő sok pénz.

Biztos, hogy a szerencsejátékokat faliújságon kell hirdetni? Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy ki kellene találni valamit, ami miatt mindenki odanéz, és rögtön eszébe jut róla, hogy sokat nyerhet, ha vesz egy szelvényt? Lehet, hogy nem vagyok célcsoport – pedig vettem már lottószelvényt – de engem a kis karikákban nagyítóval észlelhető autók fotója, az otthonkában ugrókötelező modell, a köteg tízezres látványa nyakon öntve tízezer karakter szöveggel nem győz meg. Nem rohanok a lottózóba, hanem nagyon messzire elkerülöm. Osztályzata: 1