Tévézni akarnak a fiatalok

"Újságíró szeretnék lenni” – mondja a tizedikes Manuela. Zegzugos padláson járunk, a Szent László Gimnázium tetején. Kis stúdiónak van berendezve: két statív, számtalan kábel, lámpák, kézikamerák. A kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes diákok éppen a Zugló Tv-nek készítik a Kamasz Csatorna legújabb fejezetét. Ők valamennyien a tömegkommunikációt választották szakiránynak.

Már az elején látni, hogy a hierarchia itt is működik: a kisebbek adják az asszisztenciát (nekik kell egyébként a vágóstúdiót is takarítaniuk), a nagyobbak közül pedig felváltva kerülnek ki a hangmérnökök, gyártásvezetők, rendezők, műsorvezetők. Emese szintén tizedikes, ő meséli, hogy rendszeresen járnak az ATV-be és a Zugló Tv-be is asszisztensnek, riporternek. A szakirányon elsősorban a televíziózást tanulják. Aki itt végez, az alkalmas lesz arra, hogy bármelyik regionális televíziónál elhelyezkedjen: akár vágóként, akár riporterként, akár műsorvezetőként. Tanáruk, Papp László, az óra előtt három perccel érkezik: addigra már minden és mindenki a helyén van.

A legtöbben egyáltalán nincsenek zavarban a kamera előtt, az egész felvétel flottul megy, az asszisztensek húzzák-vonják a kábeleket, a műsorvezetők harmadszorra is nekirugaszkodnak a felkonf felvételének (hol a szoknya csúszik fel, hol a kamera marad le), a vágószobából beszámolnak. A tanár épp annyira van jelen, amennyire kell, segít, ha elakadnak, különben hátulról figyeli az eseményeket. „Szedd már ki a ventilátort, belóg a hármasba!”, „Vegyük újra, mert visszajön a hang!”, „Három perc húsz van átállni.”

„A díszlettel, bejátszásokkal, feliratozásokkal már előző nap készen kell lennünk” – mondja a tizenegyedikes Vanda. Amúgy az ATV és a Zugló Tv netes felületéhez van hozzáférésük, így már hónapokkal előre tudják, kinek, mikor, milyen poszton kell lennie. Így lesznek a műsorvezetőkből hangmérnökök, a vágókból felvételvezetők. „Nálunk az osztály fele informatikás, mi pedig tömegkommunikációsok vagyunk. Gyakorlatilag minden órán elfelezik az osztályt. Sokszor délelőtt vagy hétvégén megyünk forgatásra, késő este vágunk” – mondja Emese. Ilyenkor Papp László – vagy ahogy ők nevezik: Pappla – kéri el őket más órákról.

Az egyik kisebb fiú biztos benne, hogy kereskedelmi tévénél akar dolgozni. Az megoszlik, hogy ki szeretne látszani, és ki maradna inkább a háttérben. A nyomtatott sajtóról keveset tudnak, és kevéssé is érdekli őket. „Inkább a net”– mondja Tamás, hozzátéve, hogy ezen a szakon a hagyományos újságírásra helyezik a legkevesebb hangsúlyt. „Jó, írunk cikket néha” – mondja, de zavarba jön, mikor megkérdezem, leadet írnak-e hozzá. Egy óra alatt kész a komplett műsor. Jönnek a feliratok, a gyerekek egymásnak gratulálnak. És ami a lényeg: az első perctől az utolsóig élvezték a munkát.

Magyart és matematikát is sokféleképpen lehet tanítani, de a médiaismeret oktatása, ha lehet, még jobban függ a tanár személyétől. A tárgy komplexitása sokféle ismeretet és készséget vár el oktatójától. Mindezek mellett olyan témáról van szó, amely a diákok mindennapi életének közvetlen tapasztalataira reflektál, így másfajta hangnemet, együttműködést feltételez tanár és diák között. „A cél, hogy a diákokat kritikus gondolkodásra, médiatudatosságra neveljük” – mondja Bényei Judit, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára. A tematika viszonylag újnak számít: kevesebb mint 15 éve kötelező része önálló tárgyként a Nemzeti Alaptantervnek (NAT), éppen kiépülőben van a tanárképzés intézményrendszere, amely szaktanárokat biztosítana minden iskolába. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, az egri, a szegedi és a pécsi egyetemek élen jártak ebben a munkában. „Sokat ronthat azonban a tantárgy helyzetén, hogy ettől az évtől – a többi művészeti tárgyhoz hasonlóan – már mozgókép- és médiaismeretből sem lehet emelt szintű érettségit tenni” – mondja Bényei.

Papp László az előzményekkel kapcsolatban azt mondja: a hatvanas években is volt már filmesztétikai nevelés, ami a Nemzeti Alaptanterv kialakulásával megváltozott. Ma a médiaismeret részben társadalomtudományi és esztétikai ismereteket ad, részben pedig a tudatos médiafogyasztásra és önkifejezésre ösztönöz. „Amíg lehetett emelt szintű érettségit tenni belőle, addig nagyobb volt a fogékonyság is a tárgy iránt: 40 pontot ért ugyanis, ha valaki ebből érettségizett” – magyarázza. A médiaismeret tárgyat egyébként egyre jobban meghódítja az internet: tavaly például érettségi feladat volt a blogírás, idén pedig a közösségi portálokhoz (főként a Facebookhoz) kapcsolódó aktivitás értelmezése volt a tárgya sok, a Középiskolai Tanulmányi Versenyen részt vevő diák dolgozatának is. A médiajelenségek kritikus befogadása mellett persze az is cél, hogy a diákok képesek legyenek magukat kifejezni a média nyelvén, annak eszközeivel. Ez – a feltételektől függően – különbözőképpen valósul meg az átlagos tantervű, tehát a Szent Lászlótól eltérő iskolákban. Papp László ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus: szerinte a heti egy kötelező órán a középiskolák két utolsó tanévében kevés dolgot lehet átadni. „Ez gyakorlatilag arra sem lenne elég, hogy megnézzünk egy filmet, arról nem is beszélve, hogy akkor még egy mondatot sem tudtunk róla beszélgetni.”

A Szent László Gimnázium tömegkommunikáció tagozatos osztályaiban viszont a diákok megtanulják, hogyan kell vágni, milyen az operatőri munka, és riportot is írnak. Papp László szerint érettségi után sokan alkalmasak lesznek arra, hogy egy kisebb, helyi tévénél a forgatástól a vágáson át a felkonferálásig mindent megcsináljanak. „Nemzetközi kontextusban elismertek a hazai médiaoktatás eredményei” – mondja Bényei Judit. Jelen vagyunk a nemzetközi médiaoktatással kapcsolatos fórumokon. Szakértőink részt vesznek az EU Media Literacy („médiaműveltség”) tárgyú szakbizottságában is.

Mindketten azon a véleményen vannak, hogy a tárgy elindulásakor nagyon sikeres volt, mára azonban – az oktatás egészét sújtó pénzhiány folyományaként – a kezdeti növekedés nem tartható. „2000 és 2005 között jelentősen fejlesztették a médiaismeret-oktatást: voltak a témában konferenciák, képzések, megvalósultak eszközfejlesztések. De kifogyott a rendszerből a pénz, ezért az iskolákban kezd bizonytalanság kialakulni ezzel a tantárggyal kapcsolatban is” – panaszkodnak az általunk megkérdezett pedagógusok. Ennek ellenére az ország számos pontján dolgoznak kiváló munkát végző tanárok, akik szakmai egyesületeken keresztül, folyamatosan tartják a kapcsolatot egymással. Szaporodnak a filmes pályázatok, versenyek, nyári táborok, amelyek lehetőséget nyújtanak a téma iránt érdeklődő diákok és iskolák számára. Ez azonban sajnos nem oldja meg a kötelező közoktatási feladatokat, pedig a tudatos médiapolgárrá nevelés ma már világszerte felismert elvárás az iskolákkal szemben. Mára világos mindenki számára, hogy ezzel a témával nem elég a középiskolában és a felső tagozat végén foglalkozni, ahogy ez a jelenlegi NAT-ban megjelenik. A gyerekek születésüktől fogva mediatizált világban nőnek föl. Velük a médianevelést már az óvoda végén, de legkésőbb az alsó tagozatban el kellene kezdeni, ahogy ezt sok országban már tapasztalhatjuk is” – mondja Bényei Judit.