A harmadik korszak, vagy a kacsacsőrű emlős?
Pálinkás János szerint a WiW hőskora biznisz nélkül letűnik
Volt szerencsém Endre előadását is hallani az ITTK (Információs Társadalom- és Trendkutató Központ) által szervezett szakmai napon, melyen többé-kevésbé a cikkben foglaltak hangzottak el. Akkor fogalmazódott meg bennem némi szkepszis az előadó által mondottakkal kapcsolatban: valóban tekinthető-e a WiW harmadik generációs online közösségnek? Nem csupán egy különleges, nehezen besorolható, sok szempontból egyedi esettel állunk-e szemben, amit azért túlzott bátorság lenne mérföldkő-jelentőségűnek beállítani?
Miben más a WiW?
A WiW legfontosabb jellemzőit Dányi Endre jól írta le, én azonban kiemelnék két olyan pontot, ami meglátásom szerint a WiW egyediségét adja. Úgy vélem, két tulajdonság alapvetően határozza meg a WiW-en keresztül zajló kommunikációt: az egyik az anonimitás hiánya, a másik pedig a profitorientáltságé.
Szociálpszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy az emberek másképpen viselkednek olyan tömegben, ahol névtelenek és arctalanok tudnak maradni. Mindazok, akik már vettek részt valamilyen internetes fórumon zajló kommunikációban, azok tudhatják, hogy egyes „renitensek” milyen könnyen tudnak tönkretenni egy topikot anyázással. A médium sajátosságai (a metakommunikációs formák szűkössége, az arctalanságot és identitáscserélést biztosító nickek) alapvetően befolyásolják a kommunikáció menetét. Valószínű, hogy offline formában történő személyközi helyzetekben nehezebben borul ki a bili; vagy nem feltétlenül reagálnak az emberek olyan megállapításokra, amelyekkel nem értenek egyet. Az internetes fórumokon keresztüli kommunikációkban ugyan az IP-címen keresztül ki lehet nyomozni, ki is a hozzászóló illető, erre azonban a mezei felhasználónak többnyire nincs meg a tudása (illetve gyakran a jogosultsága), de az igénye sem nagyon.
A WiW ebből a szempontból nem tekinthető tipikus internetes fórumnak. A részvétel lényegi szempontja, hogy névvel szerepeljen benne az ember, különben ismerőseinek nemigen van esélye megtalálni őt. Attól a ponttól kezdve azonban, hogy a személy valódi nevével van jelen a kommunikációban, bizonyos viselkedési szabályokat kell betartania, különben normaszegő viselkedése visszaüt nevére. A fórumokon történő hozzászólások utólag visszanézhetőek, így a kommunikáló egyén felelőssége sokkal nagyobb, mint egy anonim fórum esetén. 1
A WiW fórumain vita van, de harc nincsen, noha alapvetően nem működik moderáció. 2A tagok többnyire maguk hurrogják le azokat, akik normaszegően viselkednek (a WiW-en normaszegésnek számít a pártpolitizálás és az is, ha valaki tudatosan kizárólag profitszerzés céljából tesz fel hirdetéseket, mint ahogy azt egy ingatlanügynök megtette). A tagok többnyire tisztában vannak a viselkedési normákkal, és a kommunikáció többnyire sikeresen is zajlik. A készítők próbálkoztak egy játékkal, amit egyfajta kísérletnek is szántak, hogy mennyire lehet egymásnak ugrasztani a WiW-tagokat, de végül békésen zajlott le a piros-kék játék is. 3
A WiW másik alapvető jellemzője a profitorientált szemlélet hiánya. Amennyire én tudom, sem a készítőknek, sem a résztvevőknek nem származik anyagi haszna a site működéséből. Az adok-veszek fórumon keresztül persze köttetnek kisebb üzletek, de ez a terep inkább afféle bolhapiacként működik. A fórumok nem emlékeztetnek apróhirdetésekre, inkább a Dányi Endre által leírt kellemes mellékhatásokról beszélhetünk: olyan információáramlás zajlik, ahol az információ értéke nem csökken azok birtokosainak számával. Éppen ellenkezőleg: egy ilyen közösségben egy információ annál értékesebb, minél többen juthatnak hozzá, így annál többen is egészíthetik ki újabbakkal. A több szem többet lát – esetünkben több user többet tud – elve alapján a WiW értéke annál magasabb, minél többen vesznek részt a rajta zajló kommunikációban. Ez más site-ok, portálok esetében csak akkor igaz, ha a látogatókat egyben reklámfogyasztóknak is tekintik a hirdetők. Noha a WiW nem egy igazi üzleti vállalkozás, a WiW egyfajta branddé vált időközben: már léteznek WiW-es pólók, WiW-es bulik a Sark Presszóban vagy épp máshol, de egyéb offline fórumokat is teremtenek maguknak a közösség tagjai.
Mi lesz veled, WiW?
Nem vindikálom magamnak a jogot arra, hogy a fenti kérdést adekvátan megválaszoljam, erről inkább a WiW-et készítőket lenne érdemes kifaggatni. Az alapvető kérdés azonban, melyet időnként fel szoktunk vetni, ha a WiW szóba kerül egy beszélgetés során: vajon miből tartja fenn magát ez a site? A komoly időráfordítás mellett anyagi befektetéseket is kellett eszközölniük az üzemeltetőknek (a saját e-mail rendszer vagy chat nem tartoznak éppen az olcsó eszközök közé). De vajon fenntartható-e egy olyan vállalkozás (a szónak nem csak feltétlenül üzleti értelmében), amely viszi a pénzt, de nem termel privát anyagi hasznot, noha a közjót szolgálja? Szimpatikus dolog a Dányi Endre által is bemutatott Himanen-féle hacker etika, de vajon elegendő olyan ember van-e, aki megengedheti magának, hogy idejéből és pénzéből áldozzon mások boldogulására? A történelemből ismerhetjük Robert Owen 19. századi angol utópista szocialista gyáros történetét. A jómódú Owen munkásai számára ideális környezetet igyekezett kialakítani; mindezt meggyőződésből, nem pedig valamilyen hosszú távú profitszerzési vággyal. Owennek azonban nem sikerült forradalmasítani a kapitalizmus történetét, noha az ő etikája is közel állt egyfajta hacker etikához.
A WiW hőskorszakát éli, és előbb-utóbb el kell döntenie, merre akar tovább haladni. Ha minőségi szolgáltatásokat szeretne nyújtani a növekvő számú használók számára, bevételhez kell jusson: ez hirdetések útján lehetséges vagy pedig fizetőssé kellene tenni az oldalt. Mindkét megoldás alapvetően változtatná meg a WiW jelenlegi szellemiségét, véleményem szerint egyik út sem járható. 4 Nem állítom, hogy a WiW halálra lenne ítélve, jó példa erre a Tilos Rádió esete, amelyik már több mint tíz éve él meg a készítők önzetlenségéből, a hallgatók adományaiból, pályázatokból és a szervezett partik bevételéből. De bármennyire szeretjük is, azt azonban nem állíthatjuk, hogy a Tilos forradalmasította a rádiózást, hogy a műfaj egy új korszaka született. Egy bizonyos kritikus tömeget elért a hallgatószám – és azok holdudvara –, amely szám elegendő ahhoz, hogy a Tilos életképes legyen, és egy bizonyos réteg igényeit kiszolgálja.
Ugyanez elmondható a WiW-ről is. A hőskor egyszer véget fog érni és a WiW gyökeresen megváltozik, vagy pedig megmarad egy viszonylag szűk csoport fórumává. 5 Ez utóbbi megoldás egyáltalán nem egy szomorú víziót jelent; csupán azt gondolom, hogy nem válik egy olyan új típusú internetes közösséggé, amelyből a jövő hasonló próbálkozásai levezethetők.
A kacsacsőrű emlős esete
A kacsacsőrű emlős nem forradalmasította a biológiai rendszerelméletet. Bár kétségtelenül egy szokatlan fajról van szó („ilyen állat márpedig nincsen”), nem kellett a korábbi elméletet megdönteni: el lehetett helyezni valamelyik kategóriában (mégiscsak emlős, még ha egy kicsit furcsa is). Véleményem szerint a WiW is egy ilyen próbálkozás: nem egy új generáció (harmadik korszak), csupán egy végtelenül szimpatikus és valóban kellemes hatásokkal járó hasznos kezdeményezés.
| 1 | A témával kapcsolatban érdemes Féderer Ágnes cikkét
elolvasni a Népszabadság 2002. november 23-i számában . Ugyancsak fontos ebből a szempontból, hogy a WiW közösségéhez csak meghívás útján lehet csatlakozni. Amikor az ember meghív valakit egy közösségbe, bizonyos értelemben felelős az ismerős viselkedéséért is. |
| 2 | Leszámítva azt a tényt, hogy fórumot nem nyithat az ember, csak akkor indítanak újat a készítők, ha úgy vélik, arra elegendő számú ember igénye merül fel. |
| 3 | A játék a Rabbie és Horwitz-, valamint a Tajfel-féle minimális csoport szociálpszichológiai elméletét hívta segítségül. Egyébként általában elmondható, hogy a WiW egyik kellemes mellékhatása, hogy tudományos kutatásra is igen alkalmas: többek között a Moreno-féle szociometria, a Granovetter-féle gyenge kötések elmélete, valamint |
| 4 | Természetesen elképzelhető, hogy a WiW helyén születik egy új próbálkozás, amely akár üzletileg is profitot termel; ez azonban már nem nyugodhat ezeken az alapokon. Az egykori Internetto és a mai örökös az Index is két alapvetően másként működő próbálkozás. A reklámokat el lehetne kerülni, ha az oldal fizetőssé válna, ez azonban azt eredményezné, hogy sokan vándorolnának el a WiW-ről. |
| 5 | Dányi Endre azon megállapítása, hogy a magyar internetes társadalom egy százaléka a WiW tagja, annyiban azért megtévesztő, hogy ez a szám azokat a WiW-en regisztráltakat is magába foglalja, akik nem igazán tekinthetők aktív usereknek. Az Endre által említett visszaigazolatlan kapcsolatok sem annak tudhatók be, hogy ismerősei nem szívesen vállalják fel őt, hanem annak, hogy hónapok óta site környékén sem jártak. A WiW számukra nem nyújt olyan lehetőségeket, amiket igazán ki tudnának használni, hiszen nem egy Origo méretű és tartalmú portálról van szó. |
