Gordon Macmillan, a Brand Republic szerkesztője a blogjában mutatja be azt a YouTube-os vírusfilmet, amit az Aspect Film és a Mason Zimbler interaktív ügynökség által létrehozott Rebel Viral készített el és töltött fel a YouTube-ra február 28-án.

Az ügynökséget népszerűsítő film – melynek címe Faceboook Anthem, azaz Facebook-himnusz –, azt az „alkalmazásellenes” hangulatot igyekszik meglovagolni, amely egyre több felhasználót tántorít el a közösségi oldalak rendszeres használatától.

A himnusz előadói gyakorlatilag végigéneklik az idegesítőnek és irritálónak tartott Facebook-alkalmazásokat, az IQ és egyéb teszteket, meghívókat, feedeket és így tovább.

Bár a szpot lehetne csupán egy vicc, az utóbbi hónapok számai azt mutatják, van alapja a népharag dalba öntésének.

A Facebook Nagy Britanniában 2006 szeptembere, azaz a hálózat nem-egyetemisták számára való megnyitása óta a legnagyobb visszaesését élte meg: öt százalékkal, azaz mintegy 400 ezer látogatóval esett a látogatottsága januárban a Nielsen/NetRatings adatai szerint. Igaz, nyolc és fél milliós látogatottságával még így is a legnépszerűbb brit közösségi site, de a jelenség általános, mert a két legnagyobb vetélytárs, a MySpace és a Bebo szintén megtorpant, előbbi öt, míg az utóbbi kétszázalékos látogatóvesztéssel.

A jelenség érthető módon aggodalommal tölti el azokat a hirdetőket, akik az eddigi töretlen növekedés folytatódásában bízva invesztáltak a közösségi marketingbe.

A Facebook Ads platformnak – ahol márkázott oldalakat építhetnek a hirdetők – az Adidas, a Coca-Cola és a Microsoft jelenleg a legnagyobb partnerei, a MySpace kiadókkal tárgyal hirdetéstámogatott zeneletöltésért, a Bebo pedig a Yahoo-val egyezett meg reklámjainak értékesítéséről, kérdés, milyen perspektívával.

A közösségi hálók kifulladásáról szóló blogbejegyzésében Tim O’Reilly, a web 2.0 fogalom egyik úttörő guruja megjegyzi, hogy egyrészt korlátai vannak annak, hogy egyvalaki hány hálón van fönn, és hány profilt tud egyszerre menedzselni. Másfelől pedig ezek a hálók bár virtuálisan összekapcsolhatnak embereket, de nem kapcsolódnak sem egymáshoz, sem a valósághoz: „Hol vannak, kérdem én a fejlesztőket, a webkettes telefonkönyvek?” – fakad ki O’Reilly.

Összegezve a szkeptikusok javaslatait: a kiutat egyfelől a specializált közösségi hálókra való koncentrálás, és a nagy hálók átjárhatósága jelenthetné, másfelől pedig nem a gyakran értelmetlennek nevezett vicc-alkalmazások áradatára, hanem a valós életben használható közösségi eszközökre van szükség a közösségi site-ok újraélesztésére.

Egy ilyen funkció lehetne például az O’Reilly által hiányolt web 2.0-ás telefonkönyv, mely segítségével szinkronizálhatnánk például ismerőseink telefonszámait email-es kontaktjainkkal, akár a mobilunkon. Ilyen fejlesztést, szolgáltatást azonban jelenleg egyik háló sem ajánl a tagjainak.