hirdetés
hirdetés

Sérelmeket orvosol a beszerzési útmutató

2013-01-30

A Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ) és a Beszerzési Vezetők Klubja (BVK) által közösen létrehozott új beszerzési útmutató elkészülésének hátteréről beszélgettünk Aczél Lászlóval, a MAKSZ elnökével és Werle Zoltán beszerzési szakértővel, a BVK vezetőségi tagjával. 

Még szeptemberben jelentette be a MAKSZ, hogy a BVK közreműködésével elkészült a kommunikációs témájú beszerzésekhez ajánlott részvételi és eljárási útmutató. Az összesen tíz oldalas ajánlás hátteréről Aczél Lászlóval, a MAKSZ elnökével és Werle Zoltán beszerzési szakértővel, a Beszerzési Vezetők Klubja (BVK) vezetőségi tagjával beszélgettünk.

Egyoldalúból kétoldalúvá

Aczél László
Aczél László
Még a 2010-es Reklámkonferencián ismertette a MAKSZ, hogy az év novemberétől életbe lép a szövetség új tenderszabályzata (Részvételi és Eljárási Szabályzat), amit számos nemzetközi szervezet és ügyféloldali döntéshozó bevonásával készítettek, ám a BVK akkor nehezményezte, hogy velük nem egyeztettek. „Azt láttuk, hogy nagyon elharapóztak a rossz beszerzési tapasztalatok a piacon, és ezen változtatni akartunk. Olyan tenderhigiéniás szempontokat fogalmaztunk meg, amelyek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy az ügynökségek normális és transzparens körülmények között indulhassanak a tendereken. Ez egy eljárási rend volt, ezen belül pedig olyan sarkalatos pontok voltak, hogy hány ügynökség indulása egészséges, meddig tartson egy tender, a tájékoztatásnak mi a normális menete, mit gondolunk átláthatónak, mit várunk el az indoklásban és milyen szerzői jogok illetnek meg bennünket” – emlékszik vissza Aczél. „Belátható, hogy ezek egyirányú igények voltak, amire a BVK felkapta a fejét és azt mondták, hogy mindez szuper, de néhány ponttal nem értenek egyet és ebből közösen többet lehetne kihozni” – mondta.

Az első egyeztetések konfrontatívak voltak, a MAKSZ szemére vetették, hogy nem egyeztettek velük, nem vették figyelembe az beszerzési vezetők és az ügyfelek szempontjait, és a BVK szerint pont az ellenkezőjét érhették volna el az egyoldalú ajánlással, mint amit szerettek volna.

„Úgy láttuk, kár kihagyni a BVK szakmai tapasztalatát, amely tagjai tapasztalatait figyelembe véve több mint száz év. De nem sérelemből adódtak a problémáink, hanem abból, hogy szerintünk az egyoldalú ajánlás számos irreális pontot tartalmazott, s egyes pontjai a versenyszabályozásba is ütköztek volna. Először is az alapokban kellett megállapodni” – veszi át a szót Werle Zoltán. „A beszerzés alapszabályának megfelelően minden ügynökség két alapelvet vár el: az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot, ezt nekem biztosítanom kell beszerzőként. Ezt pedig úgy tudom leginkább biztosítani, ha a lehető legátláthatóbb folyamatot garantálom, hiszen nem várhatom el egy ügynökségtől, hogy száz napot, ezer munkaórát öljön bele egy tenderbe, majd annyit mondok neki, hogy bocs, ennyi volt.”

Werle Zoltán, MÁV
Werle Zoltán (Fotó: MRSZ Reklámfeszt)

A két szakember kifejtette, hogy olyan ésszerű mértékeket kellett találni, olyan kompromisszumokat kellett kötni, amit minden fél el tudott viselni. A cél ugyanis az volt, hogy olyan tenderkiírások szülessenek, amelyeket minden fél tisztának, transzparensnek és teljesíthetőnek gondol.

A harmadik oldal

Az már korábban, az idei Reklámfeszten is kiderült, hogy a marketinges vezetők nem vettek részt az új szabályzat kidolgozásában, sőt, a beszerzési problémákat taglaló szekcióbeszélgetésen egyik megkeresett marketinges sem vállalta a szereplést.

„Mi csak olyan beszerzést tudunk kiírni, amilyet a marketingosztály elvár tőlünk. Ha információhiány van, és a marketinges oldal nehezen, vagy egyáltalán nem pótolja a hiányt, ha csupán álmai vannak, de nem rendel mellé konkrét paramétereket, akkor a beszerzési folyamat issza meg a levét, az ügynökség pedig ránk haragszik” – utalt Werle azokra a problémákra, amelyek eddig is felmerültek. Ha ugyanis nincsenek konkrétumok, nincsenek határozott elképzelések, akkor a tender egy szenvedés lesz.

„Tíz-tizenöt ügynökség túráztatása tarthatatlan, ráadásul sokszor azt sem tudtuk, hányan vagyunk, azt esetleg utólag mondták meg. Ha mondjuk tízen indulunk, akkor tíz százalék esélyem van a győzelemre, miközben a több milliós ügynökségi munkaórákon felül még akár félmilliót elköltök tenderköltségekre. Sok átgondolatlanul kiírt tender van, mindez összeadódik, és ez a létező ügyfelek elől viszi el a munkaórákat” – sorolta Aczél az indulók átláthatatlansága miatt felmerülő kockázatot, továbbá kifejtette, hogy a meghívott ügynökségek számából következtetni lehet arra, hogy a megbízó elvégezte-e a házi feladatát, mert mint mondta „nincs nyolcvan-száz olyan cég a magyar piacon, amely egy jól specifikált feladat elvégzésére alkalmas lenne”.

Ezzel kapcsolatban Aczél hozzátette, hogy nem fogalmaztak meg olyan elvárást, amely eleve álomszerű elvárásnak tűnt. „Előre tudtuk, hogy a tenderen induló ügynökségek megnevezése nem fog átmenni a beszerzési vezetőkön. Az elején még küzdöttünk érte, de olyan ellenállásba ütköztünk, hogy végül lemondtunk róla. Ez szerintünk amúgy rossz gyakorlat, de ezt képtelenség átírni, annyira bevált és elterjedt itthon.”

Hiányoztak a speciális információk

Mindkét fél egyetértett abban, hogy a speciális információk, a részletes és pontos specifikáció hiánya egyszerre csattan az ügynökségen és a beszerzési vezetőkön, mert az ügynökségek sokszor a sötétben tapogatóznak, míg ezért ők éppen a beszerzési vezetőket okolják.

„Az új alapelvek lefektetése a beszerzési vezetőktől is újfajta gondolkodásmódot kívánt meg. Egy kommunikációs tender esetében ugyanis nemcsak a mennyiséget, hanem a kreatívmunkát is bírálni kell, ez pedig bármennyire triviálisan hangzik, a gyakorlatban nyilván nem egyszerű. A megbízó marketingosztály azt várja tőlünk, hogy előre mondjuk meg, hogy az adott ügynökség kiválasztása mennyit hozhat a konyhára a jövőben? Ha csak mennyiséget mérek, egyszerű dolgom van, de a kreatív teljesítménnyel kapcsolatban nem látok a jövőbe, ezért ahol lehet, inkább megpróbálom beépíteni a követelményrendszerbe, mint ügynökségi vállalást. ” - mondja Werle.

A MAKSZ részéről pont az információhiány kiküszöbölése miatt briefajánlás is készült. „Eddig a piac attól is szenvedett, hogy a kiadott információ szegényes, hiányos vagy teljesen elégtelen volt ahhoz, hogy normálisan taksálja a megbízás értékét, így nem tudtunk jó ajánlatot adni. Így sokszor fordult elő, hogy ajánlat és ajánlat között akkora volt az eltérés, hogy a megbízókat megmámorította, hogy milyen olcsón is el lehet végeztetni bizonyos feladatokat. Miközben nem tette fel magának a kérdést, hogy vajon nem azért van-e ekkora eltérés az ajánlatok között, mert én rosszul briefeltem és a beszerzési osztályt sem láttam el kellő információval. De sokszor direkt nem specifikálják a paramétereket és még kérésre sem teszik meg. Pedig már egy egyszerű volumen megadásával is sokat segíthetnének” – véli Aczél.

„A beszerzési oldal abból tud dolgozni, amit a megbízó átnyújt neki. De sokszor találkozunk olyan esettel, hogy a megbízó nem is igazán tudja, mit akar, de azt nagyon gyorsan akarja” – tette hozzá Werle.

Noha az eljárási rend és a briefajánlások készen vannak, számos multicégnek nemzetközi policyt kell követnie, és találkoztunk már olyannal, ahol azt mondták, hogy náluk más a gyakorlat és a sztenderd” – sorolja a további dilemmákat Aczél.

Mindenesetre a kialakult párbeszédet célszerű folytatni, hiszen az ajánlatkérői és az ajánlatadói érdekek szem előtt tartása melletti, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló együttműködés segíti a szakmákat egy arányos partneri viszony kialakításában - összegzi Werle.

Bátorfy Attila

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
hirdetés