A hivatkozott tanulmány a harmadik oldalon lévő egyes lábjegyzetben található meg és a görög gazdasági szektorok versenyjogi környezetéről és szabályozásáról szól, amelyet OECD Competition Assessment Review Greece címen publikáltak 2014-ben. A reklámköltések megadóztatásáról a 216. és 221. oldalak között írnak az 5. fejezetben, melynek már a címe is jó: A verseny horizontális akadályai. És a reklámadó bevezetésének görög, illetve osztrák és floridai tapasztalatairól szól. Előre leszögezzük: mindegyik kudarc volt. Összefoglaljuk (egyébként a Médiapiac is írt róla):

- Görögországban a nagyon magas, reklámbevételből származó reklámadót (20% a nyomtatott, 21,5% a rádió és tévé esetében) érdemesebb lenne inkább valamilyen hozzájárulásként értelmezni, mert a befolyó összegből a médiában dolgozók egészségügyi és nyugdíjterheire költ az állam. Vagyis dehogy az állam! A médiaügynökségek ezt az összeget egyszerűen továbbutalják az újságírók nyugdíjalapjaiba. De a kudarc nem ez. A cikk két példát hoz a károk szemléltetésére: az ausztriai és a floridai tapasztalatot.

- Az osztrák tapasztalatot "figyelmeztető történetként" jellemzi a tanulmány. 2000-ben egységesen 5 százalékos adót vetettek ki Ausztria minden tartományában, amely egyes tartományokban növelte, másokban csökkentette a reklámozás költségeit, mivel 2000 előtt minden tartomány más kulcsú adót használt a reklámok adóztatására. 

Ausztria

- Egy 2013-as tanulmány három hatást állapított meg. A reklámköltségek 1 százalékos növelése 1,6 százalékos csökkenést hozott a reklámra fordított összegben, amennyiben az adott cég egyáltalán még hirdetett.

- 17,5 százaléka az addig hirdető cégeknek egyszerűen eltűnt a hirdetési piacról, vagyis nem hirdetett tovább.

- A tanulmány kiszámolta, hogy amennyiben az 5 százalékos adót eltörölnék, úgy az egész gazdaságban átlagosan 0,25 százalékkal csökkennének az árak. 

Florida

- Floridában 1987-ben vezették be a reklámadót, az első negyedévben 14 ezer munkahely, az első 30 hónapban pedig 57 ezer munkahely szűnt meg, mivel a reklámmal foglalkozó vállalatok másik államba tették át a székhelyüket.

- Ugyan nemzeti szinten a reklámmal kapcsolatos költések 3 százalékkal nőttek 1987-ben, de Floridában 12 százalékkal csökkentek. 

- Mivel éves szinten csak a magazinhirdetésekből 12 milliót kellett regisztrálni, ezért a reklámadó állami szintű adminisztratív költségei meghaladták a reklámadóból származó bevételeket! 

Általános tapasztalatok

- A reklámadó jelentősen megnöveli a reklámmal kapcsolatos költségeket, amely vagy a reklámra költött összegek csökkenésében, vagy pedig a fogyasztói árak növekedésében csapódik le. 

- A reklámadó lényegében kettős adóztatás, hiszen nemcsak a (pénzügyi) eredményt, hanem a pénzügyi eredményhez vezető tevékenységet is adóztatja.

- A reklámadó a kicsiket sújtja a legjobban, és ez jelentősen csökkenti a versenyt, mivel a versenyben való részvétel beugróköltségei megnövekednek, amelyeket kisebb, vagy még nem létező vállalatok nem tudnak kitermelni.

- A reklámadó jelentősen sújtja azoknak a vállalatoknak a versenyképességét, amelyek üzleti modellje az eladásösztönzésre épül azokkal szemben, amelyeknek nincs szükségük reklámra, ezért nem reklámoznak. Vagyis az adó által a reklámozók versenyhátrányba kerülnek.

- Kisebb reklámköltés automatikusan kisebb árbevételeket és kevesebb munkahelyet jelent. Hiszen amennyiben a hirdető költségei megnőnek, kevesebbet fog reklámra költeni, így az ügynökségeknek is kevesebb munkájuk lesz. Mivel a kicsik eltűnnek, ezért a verseny is kisebb lesz. 

- A reklámadó beszedésének adminisztratív költségei túl magasak a reklámadóból származó várható bevételeket tekintve. 

- A reklámmal kapcsolatban minden költség előbb-utóbb a fogyasztókon lesz leverve. Így többet fognak fizetni azért, amiért alapvetően kevesebbet is fizethetnének, vagy csökken a fogyasztásuk.