A Kreatív hasábjain megpróbálunk egy kicsit előreszaladni, és górcső alá venni a kommunikáció még mindig fejlődő eszközét, az internetet, azaz az online kapcsolattartást a választási készülődés jegyében.

Az online kommunikációnak számos sajátossága van az offline kommunikációval szemben, de ugyanúgy van célközönsége, üzenet, amit el akar juttatni, és eszközei, amelyekkel ezt megteheti. Ezek alapján általános hiba, hogy a pártok – saját honlapjaikon – saját tagságukat és szimpatizánsaikat szólítják meg. Ezzel pedig nem használják ki eléggé az internet adta lehetőséget, vagyis nem toboroznak. Így az internet egyik legfőbb erényét, az interaktivitást nagyrészt száműzték is a site-okról. (Eltekintve néhány üdítő kivételtől: Dávid Ibolya honlapjáról például SMS-t lehet küldeni a Parlamentbe, az SZDSZ és az MSZP honlapján párttagok is lehetünk, Orbán Viktor site-járól pedig a miniszterelnököt vagy akár a Parlamentet ábrázoló képeslapot küldhetünk szeretteinknek.)

Ez tükröződik az üzeneteken is: a velük egyetértő rétegnek azt mondogatják, amit hallani akarnak.

Míg tehát technológiailag folyamatosan fejlődnek a pártok internetes megjelenései, a tartalom tekintetében elmaradottakká váltak.

Kell, de nem használják
Az internet már az 1998-as választásokkor kivívta magának a helyet a kommunikációs palettán, ám befolyása nem volt az eredményre. Bár a pártok honlapjai szinte kivétel nélkül komoly fejlődésen mentek át, a szakemberek úgy tartják, nem lesz ez másképp a 2002-es választásokon sem.

„Egyik párt sem engedheti meg magának, hogy ne legyen jelen az interneten, de nem az ott gyűjtött szavazatok fogják eldönteni a kérdést. Nincs ez másképp Amerikában sem. Bár ugyanolyan komoly fórumként kezelik az internetet, mint bármely más médiumot, ez a választási eredményeken döntően nem változtatott” – mondta Bruck Gábor, aki 1998-ban kommunikációs tanácsadóként részt vett az SZDSZ kampányában.

„Magyarországon a tematikus site-ok fellendíthetnék az online pr-t, a célzott kommunikáció hatékonysága külföldön már bizonyított. A gyermekekről, a háziaszszonyoknak és róluk szóló honlapok igen népszerűek” – tette hozzá Bruck Gábor.

Az a párt nem tűnik korszerűnek, a technikával folyamatosan lépést tartónak, amely nincs jelen megfelelő intenzitással az online világban. Ez pedig nemcsak a párthonlap karbantartását foglalja magában, hanem sokkal többet. Egyrészt a saját propaganda kiterjesztésének kiváló eszközét jelentik az egyes képviselőknek létrehozott önálló honlapok, de az online médiumoknak is ugyanolyan nagy jelentőséggel kell bírniuk a pártok szemében, mint a hagyományosnak számító offline újságoknak. Sőt.

Egy-egy nagyobb internetes portál neve már ugyanúgy a sajtólista szerves részévé vált, mint mondjuk a Népszabadságé, a Magyar Rádióé vagy a kereskedelmi televízióké. Nem beszélve az interjúalanyok élő, közvetlen kérdezésének lehetőségéről, vagy a chatfórumok által biztosított korlátlan szólásszabadságról. Ezek ugyanúgy az online kommunikáció részét képezik, ahogy a párthonlapok.

Bár viszonylag kevesen chatelnek, annál többen követik az elektronikus vitákat.

Éppen ezért majdnem minden pártnál foglalkoztatnak valakit, aki folyamatosan figyeli a beszélgetőfórumokat, ugyanakkor elvétve akadnak közöttük olyanok, akik a párt nevében – vagy akár inkognitóban – beleszólnak a vitákba. Ezzel is elvetve a lehetőségét annak, hogy az interneten nagy számmal szörföző véleményformálókat meggyőzzék.

Választási etika az interneten

Bár a médiatörvény szigorú szabályokhoz köti a médiumok részvételét a választási kampányban, ez a szabályozás nem terjed ki az internetre. Éppen ezért az Országos Választási Bizottság és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete közös etikai kódexet hozott létre az internetes médiumok politikai kampányban való részvételéről. Ez alapján a tartalomszolgáltatók vállalják, hogy a kampánycsend idején nem jelentetnek meg olyan új vagy szerkesztett anyagokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatják a választások eredményét. Ugyanakkor nem lehet megtiltani, hogy a felhasználók kampánycsend idején ne ejtsenek szót politikáról a különböző internetes fórumokon. Ezekben az esetekben viszont elvárható az adott médiumtól, hogy felhívja a figyelmet a kampánycsendre, valamint a vonatkozó jogszabályokra. A kódex elvei alapján a hirdetéseket a választás minden szereplője számára egyazon áron, egyazon fizetési feltételekkel kell megjelentetni. A szolgáltatók ugyanakkor nem köthetnek a választásokon induló szervezetekkel szponzori megállapodást, és nem jelentethetnek meg olyan reklámokat, amelyek a konkurenseket rossz színben tüntetik fel.

Belső kommunikáció a neten
Álljon itt az egyik parlamenti párt példája arra, hogy az online kiválóan alkalmazható a belső kommunikáció terén is.

Az SZDSZ NetPárt nevű kezdeményezése nyár közepe óta működik. A NetPárt szerves kiegészítője a szabaddemokrata hírportálnak, de kizárólag a virtuális pártba regisztrált tagok számára hozzáférhető. A párt vezetőségének elképzelése szerint ezzel online közösséget hoznak létre a párt egymással nemigen kommunikáló tagjai között is. A liberális párt ugyanakkor választói felé is nyitott az interneten. Szamizdata elnevezésű levelezőlistájukra bárki feliratkozhat, aki ennek fejében folyamatosan megkapja a legfrissebb anyagokat a párt választási programjáról, az aktuális sajtótájékoztatókról és más választási kampányiratokról.

A szabaddemokraták az internet nyújtotta lehetőségeken túl napjaink elengedhetetlen kellékét, a mobiltelefont sem kímélik. SMS-kampányuk során „vészhelyzet” jeligére bárki elküldhette véleményét, illetve megoldási javaslatait üzenet formájában, amelyek közül a legértékesebbeket – a párt állítása szerint – felhasználják a pártprogramban.

Az MSZP saját honlapját egyszerre használja a választók megnyerésére és saját tagjainak folyamatos informálására. A www.mszp.hu tulajdonképpen egy gyűjtősite, innen lehet elérni a szocialisták egyes szervezeteinek(!) website-jait. A párt vezetősége tisztában van azzal, hogy a választásokat nem az interneten keresztül fogják megnyerni, de jelentős hatás gyakorolhatnak arra a csoportra, amelyben erősíteni kívánnak. Az internet leggyakoribb használói ugyanis a 18-30 éves korosztály.

Az MDF az online csatornákon keresztül inkább a választóival kíván kapcsolatba kerülni, nem pedig saját tagjaival. Ennek fényében nagyobb hangsúlyt helyeznek az internetes hírportálokon való rendszeres jelenlétre is. (Sajátos ugyanakkor, hogy honlapjukról az összes párt site-ja elérhető.)

A Független Kisgazdapárt honlapja erősen hasonlít magára a pártra. Az Aktuális rovatban kizárólag Torgyán József írásai, illetve szerkesztett beszédei olvashatóak – több hónapra visszamenőleg, a Hírek rovatban pedig egytől egyig a párt sajtóközleményei láthatók. Véleménycserére a site-on nincs lehetőség.

A MIÉP látszólag semmi másra nem használja website-ját, mint hogy az érdekeltségi körébe tartozó újságok tartalmát ott megjelenítse. Valószínűleg egyes sajtótájékoztatókról szóló beszámolók is láthatók az oldalon, ezek azonban többszöri próbálkozásra sem jelennek meg.

Kinek szólnak?
A Netsurvey kutatása szerint Magyarországon naponta mintegy 250 ezer ember látogatja az internetet, azaz a világhálón keresztül egy hét alatt hozzávetőleg 700 ezer embert lehet elérni. Jelenleg a lakosság 16 százalékának van internetes hozzáférése, ebből csupán 10 százalékuk látogatja napi vagy heti rendszerességgel a világhálót. Ez az arány persze folyamatosan nő, de még így is elmarad az Európai Unió országaiban mért átlagértéktől. Legnagyobb mértékben a 18–29 év közöttiek körében nő az internetes előfizetések száma. Érdekes adat, hogy az alapvégzettségűek körében is gyorsan terjed a háló népszerűsége.

Az internet ugyanakkor továbbra is viszonylag drága mulatságnak számít, így éppen azokat a rétegeket éri el, amelyeknek a legszilárdabb a pártpreferenciája, így az értelmiséget, a hírek iránt fogékony választókat. Ezért a háló egyelőre még sokkal inkább alkalmas a megerősítésre, mint a toborzásra.

A főváros természetesen kiemelt szerepet játszik az internetfelhasználók számát tekintve. Egyes vélemények szerint ezért Budapesten lényegesen többet lenne érdemes a kampányra fordítani, sőt a fővárosiakat kerületenként is meg lehet célozni. A tapasztalatok szerint helyi szinten nagyobb az internet hatékonysága.

Enyém a nevem!
Bár jó néhány képviselő gondoskodott arról, hogy a nevével azonos domainnevet bejegyeztesse, kevesen használták ki az internet adta lehetőségeket. Valószínűleg többen inkább csak biztonsági okokból védték le nevüket, nehogy valaki kompromittáló információkat helyezhessen el róluk a világhálón.

A választások előtti hónapokban megnőtt a bejegyzési kérelmek aránya, több még csak folyamatban van. A Fidesznek 7, az MSZP-nek 10 (6 képviselő, 4 jelölt), az MDF-nek 6 (3 igénylése folyamatban), az SZDSZ-nek 6, míg a MIÉP-nek egy olyan politikusa van, akinek domainnevét levédték (A MIÉP-es Kiss Andornak már kezdőlapja is van, azonban néhány kiránduláson készült fotón kívül más nincs rajta). Említésre méltó adat, hogy az informatikai bizottság 15 tagja közül mindössze 7-nek van domainneve. A vezető pártpolitikusok és miniszterelnök-jelöltek közül bejegyzett domainje van Orbán Viktornak, Medgyessy Péternek, Kuncze Gábornak és Dávid Ibolyának, ugyanez nem mondható el Csurka Istvánról, Torgyán Józsefről és Kupa Mihályról (akinek „mentségére” szól, hogy az általa vezetett Centrum Pártnak viszont van saját honlapja). Összehasonlításul: az Egyesült Államokban a legutóbbi szavazáskor a republikánus és a demokratajelöltek 87 százalékának saját bejegyzett domainneve volt.

Kormányzati kommunikáció a neten
Az új kormányzati portál indulásával szükségessé vált a kormány hatáskörébe tartozó honlapok egységesítése, eddig ugyanis ezt a funkciót a Miniszterelnöki Hivatal honlapja (www.meh.hu), a kormány.hu is betöltötte. Mivel nemrégiben a miniszterelnöknek is elindult a saját honlapja, jól elkülöníthetővé vált a kormány és a kormányfő internetes megjelenése.

A kabinet kommunikátorai nem győzik hangsúlyozni, hogy a kormányzati munkával kapcsolatos honlapok nem foglalkoznak pártpolitikával, így nem is szolgálhatnak propagandafelületként.

A tartalmi kérdésekben az egyes site-ok szerkesztői döntenek „saját belátásuk” szerint, írásbeli elvek nincsenek lefektetve.

A pártpolitika ezek szerint a kormányzó pártok saját honlapjaira szorul. A www.fidesz.hu magát a frakció honlapjának hívja, ahol portálszerűen hírek olvashatóak, de az idelátogatók interaktív vitában is részt vehetnek. (Ezt azonban nehezíti, hogy kizárólag e-mailen keresztül küldhetik el a véleményüket, és maga a vitairat nem is jelenik meg.) A frakciótagok felsorolásakor feltűnik, hogy – legalábbis az akkori állás szerint – egyedül Rogán Antalnak van saját honlapja.

Az internet pedig hatalmas előnyt jelenthetne a közvetlen kommunikáció terén, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a pártok ezt használják ki a legkevésbé. (Nem véletlenül, hiszen a mai politikára a közvetettség jellemző.) A különböző vitafórumok nehézkesen működnek, látszik, hogy nem számítanak sok választó megnyerésére a hálón keresztül. A másik probléma – ami alapjában a nyomtatott sajtóra is igaz –, hogy a pártok saját választóikhoz szólnak, tehát azokhoz, akiket már megnyertek. A bizonytalan választót ez nem biztos, hogy meggyőzi.

Jogi kérdések

A hatályos jogszabályok szerint személyes adatokat politikai kampány céljára csak a választást megelőző huszadik naptól kezdve lehet felhasználni. A politikai szervezetek ekkor megvásárolhatják a népességnyilvántartás adatait, valamint hozzáférhetnek a választói névjegyzékhez is. Más adatbázisok viszont nem használhatók fel politikai kommunikációra, a személyes adatok védelméről szóló törvény ugyanis egyértelműen kimondja, hogy ilyen adatokat csak az érintett beleegyezésével vagy törvényi felhatalmazásra lehet kiadni. Azt viszont semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy a pártok képviselői mondjuk a nyilvános telefonkönyv alapján hívják fel a választókat, vagy küldjenek nekik SMS-t. Az SMS kommunikációs értékét rövidsége, egyszerűsége, valamint személyessége adja. Bár a velős, szlogenszerű üzenetek alapesetben a pártoktól indulnak, a címzett dönthet arról, hogy továbbküldi-e. Amennyiben egyetért az üzenet tartalmával, nyilvánvalóan olyan ismerőseinek, barátainak továbbítja – egy gombnyomással –, akikről tudja vagy sejti, hogy hasonlóan fogadják. Ezzel a tulajdonságával az SMS kiváló közösségépítő, illetve -megőrző funkcióval bír. Egy profin működő párt folyamatosan gyűjti az önként megadott e-mail címeket, illetve mobilszámokat. Ha a párthonlapokon van regisztráció, onnan is be lehet szerezni ezeket az adatokat.