Aki még bízott a kormány belátásában és a közpénzek hatékony és átlátható felhasználásával kapcsolatos hittérítésében, az pénteken kapta meg az utolsó ütést, ugyanis a Polgári Törvénykönyv módosító tervezetéből kimaradt egy eddig is vitás, ám valamennyire kapaszkodót jelentő bekezdés: az, amelyik kiköti, hogy mi nem számíthat üzleti titoknak. Ez egyrészt siralom, mivel a nemzeti ügyek kormánya még egy lakatot készül kalapáccsal leverni az egyik legfontosabb nemzeti érdekről, másrészt korábbi javaslatunk a kommunikációs ipar önbevalláson alapuló átláthatóvá tételére hirtelen aktuálisabbá vált, mint valaha. Miről is van szó?

Pénteken kiderült, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosító tervezetéből egyszerűen kimaradt az a rész, amely az üzleti titok köréből kivonja az állammal kötött szerződéseket és a tevékenységből származtatható adatokat, mivel ezek az adatok közérdekűek. A kormánybiztos nyilatkozata szerint a 81. paragrafus 3. bekezdése eddig csak azért lehetett benne a Ptk.-ban, mert az akkori kormánynak (vagyis a Bajnainak, a legutolsó módosítást 2009. szeptember 21-én elfogadta az Országgyűlés, majd Sólyom kétszer visszadobta, végül nem lépett hatályba) nem volt kétharmados felhatalmazása arra, hogy kivegyék belőle. Az indoklás ostoba és mellébeszél, a módosítás szándéka ennél átlátszóbb nem is lehet, viszont egyenesebb lett volna egyből bejelenteni, hogy eztán törvény védi majd a korrupciót.

Holott a Ptk. üzleti titokra vonatkozó 81. paragrafusa eddig sem volt egy matyóhímzés. Az állami cégek rendre a paragrafus második (81/2), az üzleti titok fogalmát definiáló bekezdésére hivatkoztak akkor, amikor megtagadták a közérdekű adatok kiadását, miközben a pereket épp a paragrafus harmadik bekezdésére (81/3), továbbá a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényre illetve az Alaptörvényre (39/2) és alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva indították az újságírók, állampolgárok – többnyire sikerrel. A Ptk. 81/2 alkalmazhatóságának tehát egyszerre négy fékje volt épp a közpénzek elszámoltathatósága és a transzparencia érdekében. Ebből a négy fékből egy elveszni látszik a benyújtott módosítóval, de reményre semmi ok, mert három sem marad.

Az emberek hülyék

Ugyanis Font Sándor fideszes képviselő március végén az állami földtulajdon adatai védelmében korlátozta volna az információszabadságot. Arra természetesen véletlenül sem gondolt, hogy amennyiben az infotörvényt módosítják az állami földtulajdon védelmében, úgy az az alkotmányellenes nonszensz állna elő, hogy minden közadathoz való hozzáférést bármelyik állami cég, minisztérium pontosan ezért korlátozhatja majd, hiszen szakértelemhez, papírhoz kötötte volna az adatok megismerésének lehetőségét. Font akkori indoklása szerint az emberek hülyék, ne okvetetlenkedjenek már a közadatok körül, azok bonyolultak és azok félremagyarázása nemzetellenes cselekedet lenne. Font ötletének további alakulásáról egyelőre nincsenek információk, bár bizton számíthatna Balsai Istvánra, hogy azt mondja: figyelembe kell majd venni a jogalkotó (értsd: a kormány) szándékát, vagyis nem jó, ha a közadat újságírónak álcázott terroristák kezébe kerül. Most már tudjuk, hogy Font módosító indítványa még szerénykedő is volt.

Mit jelent mindez? Amennyiben Font módosítója, és a Ptk. módosítója révbe ér, úgy Balsai majd közbelép, csupán Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos jelenthet reményt, azzal, hogy jelzi: ütközik az Alaptörvénybe bele, ahogy már a Ptk. módosítójával kapcsolatban jelezte is. Ennyi bevezető után lássuk, mit jelent ez a kommunikációs iparág számára?

A Közbeszerzési Törvény 34. paragrafusának 2. bekezdése szerint a beszerzésekre vonatkozó szerződéseket és közadatokat a teljesítést követően öt éven keresztül kell megőrizni. 2007. január 1-je és 2011. december 31-e között a Kantar Media adatai szerint az állam összesen közel 87 milliárd forintot költött el médiavásárlásra, de ebben nincsenek benne a reklámügynökségi, grafikai és pr-megbízások, és nincs benne a rendezvényszervezés sem.

Ha kivonjuk a Kantar listaárából a 60 százalékos átlagos kedvezménymértéket, de ehhez hozzáteszünk néhány milliárdot a reklámügynökségi, pr-es, grafikai és rendezvényszervezői megbízásokra, úgy olyan 40 és 45 milliárdra tehető a tényleges kommunikációs összköltése az államnak öt év alatt, ennyi köthető szerintünk konkrét közbeszerzésekhez.

Most hagyjuk is, hogy vannak olyan állami vállalatok, amelyeknek semmi szükségük nem lenne reklámkampányra, tehát költésük önmagában is közpénzpazarlás. Induljunk ki abból, hogy a Transparency International szerint a magyar közbeszerzések 20-25 százalékkal eleve drágábbak, mint indokoltak lennének, ami azt jelenti, hogy ezen öt év alatt 8-10 milliárd forintnyi közpénz tűnhetett el, és ehhez tegyük hozzá a következő éveket is. Ennek a 8-10 milliárd forintnak a nyomát eddig is nehéz lett volna követni, korrupciót bizonyítani még nehezebb, viszont a Ptk. módosításával az utolsó esély is elszállhat.

Csak a kellemetlenkedés

Semmilyen törvény nem fogja kötelezni az államot, hogy a kommunikációs költéseiről számot adjon, ugyanis üzleti titokként fogja kezelni (ahogy eddig is megpróbálta számos esetben), slusszpoénként pedig, ha nagy nehezen mégis összejönne egy adatvédelmi kellemetlenkedés, akkor az újságírónak majd papírt kell szereznie arról, hogy van-e jártassága adatértelmezésben, médiatervezésben, kampánystratégiában és hályogkovácsolásban.

Biztosak vagyunk abban, hogy sokan egyre jobban örülnek, törvény által védve lesz a korrupció lehetősége. Visszamenőlegesen is, tehát nemcsak a jelenlegi kormány nem lesz elszámoltatható, hanem a korábbiak sem, azt majd a Budai utáni Budai intézi nyilván elődeihez hasonló sikerrel.

De érdekes módon pont ennek nyomán tehetne a magyar kommunikációs ipar valami igazán fontosat, nagyvonalút, egy nagy sztorit, amellyel nemzetközi címlapokra lehet kerülni országimázsilag. Hogy a kormány szándékai ellenére önmagát tisztázza éppen a kormánnyal szemben. Bár Megyer Örs ugyanolyan szkeptikus az önbevallással és az önmérséklettel szemben, mint mi az általa megoldásként kínált független szakértőkkel szemben, mi továbbra is azt mondjuk, bármennyire is naiv elképzelés, jelen pillanatban ez az egyetlen lehetősége az iparágnak arra, hogy tisztázza magát és rendbe tegye a lelkiismeretét.

UPDATE:

Időközben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) reagált. A TASZ pénteki híre nyomán Schiffer András lmp-s képviselő kérdésére válaszolva a minisztérium kifejtette: az ellenzéki képviselő állításával ellentétben az üvegzsebtörvényt - a minisztérium javaslatára - változatlan formában és szövegezéssel fogják megerősíteni. A jogszabály ugyanis az egyszerű többséggel módosítható polgári törvénykönyvből a sarkalatos, tehát csak az országgyűlés kétharmadának szavazatával módosítható információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvénybe kerül majd át.

Tehát Ptk.-ból ki, kétharmados infotörvénybe be. Kár, hogy változatlan formában. Mint fentebb írtuk, a Ptk. 81/2 és 81/3 sajnos eddig is számos félreértést, nézeteltérést és peres eljárást okozott. Sokkal pontosabban kellene megfogalmazni tehát, hogy milyen adatok nem tekinthetők üzleti titoknak, mert jelen pillanatban túl nagy értelmezési szabadságot ad az állami cégeknek arra, hogy megtagadják a közérdekű-adatközlést.