Miért nincs Magyarországon szakmai reklámkritika?

Miért nincs egyáltalán reklámkritika? Mert fogadjuk el, hogy csak keveseket érdekel, olyasmiről szól, olyan nyelvet használ, amelyet nem ért meg esetleg a nagyközönség, szabadkőműves-gyűlés a beavatottak számára. De miért nincs szó az újságokban egy-egy plakát vagy szpot szellemességéről vagy ostobaságáról, az elkészítés minőségéről – amikor mindez foglalkoztatja az embereket, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy mennyi még mindig a félreértés és az előítélet a reklám körül. A reklám jelenti ma képi megoldások tekintetében a televíziózás csúcspontját, olyan jeleneteket a legigényesebb műsorban sem látni, amilyenekkel megszakítják azokat. Miért nem beszélnek erről, ha arról viszont gyakran szó esik, hogy maguk a tévéműsorok mennyire igénytelenek?

Két válasz létezik. Az első: a lapok nem szeretnének saját érdekeikkel szembe futkosni. Mert nemcsak a vásárlókból élnek, hanem a reklámokból is. A másik ok a szerkesztők, akik a reklámokat nem tartják betűre érdemesnek. Ez nem művészet, nem közérdek, nincsenek azonosítható nevek a hirdetések mögött, ráadásul rövid lejáratú műfaj, nem kellően emelkedett téma. Mint tudjuk, egy kritikusnak sem emeltek még szobrot. De egyetlen reklámszövegírónak sem. Tehát szobor szempontjából a reklámkritikus annyira a sor végén áll, hogy jobb, ha nem is létezik.