Jegesteával oldanák a feszkót

Baráti beszélgetésre hívta az újságírókat a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Médiatanács. A meghívó nem kevesebbet ígért, mint hogy most végre mindent megtudhatunk a törvénnyel kapcsolatban, amit eddig nem mertünk megkérdezni. Még csak a meghívót olvastuk, de tudtuk, hogy máris rosszul kezdődik. Vagy ha nem is rosszul, de mindenképpen szerencsétlenül.

Tulajdonképpen értékelni kell-kellene-lehetne, hogy a Médiatanács tagjai – név szerint Koltay András és Kollarik Tamás – erőfeszítéseket tesznek azért, hogy oldjanak azon a feszült helyzeten, ami a hivatal és tanácsa, valamint az újságírók, és így áttételesen a nyilvánosság között jelenleg adott. Nem az ő hibájuk, hogy így alakult, akár a jó szándékot is feltételezhetnénk – bár Koltay András a törvényalkotásban folytatott, tulajdonképpen teljesen sohasem tisztázott szerepe ezt a jóhiszeműséget némiképpen árnyalja. [Koltay András médiatanácsi tagságával kapcsolatban többször elhangzott az az ellenvetés, hogy mivel részese volt annak a jogászcsapatnak, amely a törvényt előkészítette, ezért összeférhetetlenség miatt nem lehetne a tanács tagja. – A Szerk.]

Abszurd volt a helyzet, hiszen előre lehetett tudni, hogy milyen témákra lesznek kíváncsiak az újságírók: Ice-T ügy, szalaiannamaria.net [ezen a címen egy pornográf fotómontázs volt látható, amíg át nem irányították az NMHH honlapjára – A Szerk.], RTL-es tudósítás, illetve a törvénynek azok a pontjai, amelyek a legtöbb, a médiatörvényt bíráló véleményben felmerültek: a bírságolási gyakorlat részletei, az online szerkesztett tartalom pontos definiálása, az NMHH szerepe a Gazdasági Versenyhivatal által folytatott vizsgálatokban.

Ez utóbbi témát érdekes módon nem egy újságíró vetette fel, hanem egy ügyvéd, aki a szintén jelenlévő Bayer József Axel Springer-vezérigazgatót képviselte. A céget igencsak közelről érinti ez a kérdés ugyanis, ha az NMHH úgy gondolja, hogy a kiadó és a Ringier egyesülése az információs sokszínűséget károsan érinti, akkor az egész terv mehet a kukába.

Abszurd volt azért is, mert a tanács tagjai folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban nyilvánvalóan nem mondhatnak semmi hivatalosat, hiszen meg kell várniuk, hogy a hivatal az eljárást lefolytassa, és utána jönnek majd csak ők, hogy döntsenek. És azért is, mert, ahogy ezt ők maguk is többször hangsúlyozták, a jogszabályokkal ők is csak most ismerkednek még, ráadásul még fél évük van, hogy kialakítsák álláspontjukat az egész törvénnyel kapcsolatban, hiszen egy utolsó pillanatban benyújtott módisítás miatt a tanács csak fél év múlva – nem mellesleg az Uniós elnökség lejártával – 2010. július 1. után kezdheti meg a bírságolást, addig úgyis van még egy csomó idő.

A beszélgetésen tehát egyértelművé vált, hogy még a törvényt végrehajtó hatóság sem tudja pontosan, hogy a törvény néhány vitatott szabályát hogyan fogják alkalmazni. A jelenlévő NMHH-s jogászok közül többen is hozzászóltak, például a blogok regisztrációja vagy az online tartalmak esetében – a hatósági ellenőrzésből a tervek szerint kiszervezésre kerülő társszabályozással kapcsolatban.

Koltay András és csapata sem tudott megnyugtató választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy mi számít szerkesztett tartalomnak. Bár szerinte attól, hogy egy blogon van pár banner, az még nem minősül kereskedelmi tevékenységnek, ettől még a törvény szövege akkor sem egyértelmű, ott csak gazdasági tevékenység szerepel. Ráadásul ezzel kapcsolatban sem segít a kormány kapkodó és elhibázott kommunikációja, a külügyminisztérium december 30-i angol nyelvű közleménye, amely a nemzetközi közvéleményt volt hivatott megnyugtatni, példaként említett olyan blogokat, mint a Véleményvezér vagy a Mandiner, amelyeknek nem kellene regisztrálniuk magukat, a mostani beszélgetésen Koltay úgy beszélt ezekről, mint amiket regisztrálni kellene.

Mádl András, a műsorfigyelő és -elemző igazgatóság vezetője például elmondta: nem működtet majd külön média- és sajtófigyelő osztályt a hivatal, így csak állampolgári bejelentések alapján lesz módjuk eljárást indítani a nyomtatott és internetes sajtóval szemben. A hatóság munkatársai több esetben azt hangsúlyozták, hogy valóban szükség van a leendő konkrét esetek kimenetelére ahhoz, hogy pontosabban látni lehessen a tanács és a hivatal munkáját, ugyanis a törvény olyan mérlegelési lehetőséget biztosít a hatóságnak, mint más iparágak esetén is. Akárhogy is, hangsúlyozták a jelenlévő jogászok, a hivatal és a tanács valamennyi határozatát bíróságon támadhatják majd meg az érintettek.

A médiatanács tagja és a hivatal jogászai tehát tartottak egy beszélgetést, amit nem nekik, hanem a törvényt beterjesztő és elfogadó parlamenti pártnak, a Fidesznek és képviselőinek kellett volna tartania, így a hivatal megint egy olyan rossz kommunikációs helyzetbe lavírozta magát, mint az Ice-T-ügy után, amikor Kossuthoz hasonlították, amire semmi szüksége nem lett volna. Egy alaposan előkészített és egyeztetett törvény benyújtására lett volna szükség a kormány, és nem egyes képviselők részéről, amit kidolgozásakor a hatóságnak (az érintett iparági szereplőkről már nem is beszélve) is módja lett volna véleményeznie, és akkor nem történhetett volna meg az, mint ami ma, hogy a törvény elfogadása után azt merjék mondani a tanács tagjai, hogy még ők is csak most ismerkednek a törvénnyel. Ennek az ideje már lejárt, ezt nem így kellett volna intézni. Ezt talán a nemzetközi kritikák nyomására már az is észrevette, akinek a kezdetektől fogva ez lett volna a feladata.