Exkluzív tudósítás Cannes-ból
Natalia Stepanuk - beszólt Putyinnak
2007-06-22
Natalia Stepanuk matematikusból lett reklámszakember, jelenleg az egyetlen valaha Cannes-i Arany Oroszlánnal díjazott független orosz ügynökség vezetője. Az IQ Marketing alapítója Cannes-ban a függetlenség előnyeiről és a kihívásokról beszélt a Kreatív Online-nak.
Korábban dolgozott a nagy multinacionális ügynökségnél, jelenleg saját cégét vezeti. Miben változott az élete a függetlenedés óta?
Mindenben. Azóta azt csinálom, amit szeretek. Előtte évekig bürokrata voltam. A munkám nyolcvan százaléka a diplomáciáról, az adminisztrációról szólt. Nem hiányzik az az időszak egy cseppet sem. Megbeszélések, egyeztetések, jóformán alig maradt időm azzal foglalkozni, ami munkám volt. Általában azt vettem észre, hogy egész héten megállás nélkül dolgozom, de nincs időm az ügyfeleimre. Szörnyű volt. Most pont az ellenkezőjét teszem: minimalizáltam az adminisztrációt, nincsenek főnökeim, akiknek hetente, havonta, évente be kellene számolnom, nem kell nemzetközi találkozókon részt venni, unalmas munkamenetet szabályozó írásokat olvasni, rengeteg időm lett dolgozni, azt csinálni amit szeretek.
Biztosra ment a függetlenedéskor, volt már beígért ügyfél, vagy csak egyszerűen kitárta az új ügynökségének kapuit és várta az első ügyfelet?
Nem hinném, hogy csak előre fixált megbízások esetén érdemes függetlenedni. Ha az emberben megvan az elhatározás, a kellő ambíció, a bátorság és mindezt képes másokkal is elhitetni, akkor minden megy magától, akkor nem szabad hezitálni, azonnal lépni kell. A cégalapítás utáni első napokban már csöngött a telefonom. Nagyon sokan vannak a megbízói oldalon, akik azt szeretik, ha a tárgyaló partnerük nem egy előtérbe tolt robot, aki egy láthatatlan nemzetközi erőt képvisel. Nálunk nem oszlik meg a felelősség: mi ígérünk és mi tartjuk be az ígéreteket, ha nem így tennénk, nem lennének ügyfeleink.
Ezt az érvet szokta használni a tendereken is?
Nem igazán szoktunk tendereken indulni csak ritkán, sokkal inkább minket keresnek meg az ügyfelek. Egyszerűen tudják rólunk, hogy mindenre elszánt csapat vagyunk. Ez annak köszönhető, hogy markánsan ki merünk állni ügyek mellett. Nem a csillogó websiteokban hiszek, bár ideje lenne lassan azt is megcsinálni, inkább arra törekszem, hogy jó dolgokat csináljak. Például híresek vagyunk az év végi partijainkról, sokan felhívnak, hogy ehhez igazítsák a téli szabadságukat. Megengedhetjük magunknak, hogy olyan bulit csináljunk, amiről utána hetekig beszél a szakma, hiszen nem kell mindent összeegyeztetni a nemzetközi vezetéssel, nem kell illeszkednünk a nemzetközi marketing koncepciókba. De nemcsak szórakoztatni tudunk, hanem segíteni is. A Beslam-i tragikus iskolai túszdráma után, valahogy megpróbáltuk a lehetetlent, hogy felvidítsuk a várost, ahol a gyerekmészárlás zajlott. Összegyűjtöttem a pénzt az ügyfeleimtől adományokra, de a pénz önmagában kevés volt. Azt találtuk ki, hogy minden gyereket az utcára hívunk, hogy fessék tele a házak falait. A függetlenségben az a legjobb, hogy ilyenkor nem kell Londonnal és New York-kal egyeztetni és várni a pozitív reakciókat, hanem azonnal cselekedni lehet.
Mi volt az eddigi legmerészebb társadalmi szerepvállalásuk?
Egy tiltakozó kampányt indítottunk, amikor Putyin elnök nyilvánvaló politikai céllal börtönbe záratta Hodorovszkíjt, a Jukosz olajtársaság korábbi vezetőjét. Nagyon komoly fenyegetéseket kaptunk, a kormány minden módon megpróbálta visszavonatni a plakátokat. Vicces volt és félelmetes is egyszerre.
Mitől függ, hogy egy ország képes-e nemzetközileg elismert kreativitást produkálni?
Azt mondják az emberiség három százaléka képes jól kombinálni a kreativitást és a racionális gondolkodást vagyis képes egyszerre használni az agyának mindkét oldalát. Általában ezekből az emberekből lesznek a vezetők, művészek. Ez nem ország-specifikus. Az persze igaz, hogy a kreatív gondolkodást visszaszoríthatja például a rossz oktatás. Én például olyan iskolába jártam, ami olyan volt, mint egy hadsereg. Ez gondolom máshol Kelet-Európában is így volt, így nem csoda, ha ezekben az országokban lassabban támad fel a kreatív szellem. Az azonban biztos, hogy a most felnövő generációban több lesz a kreatív, szabad gondolkodó, mint a mi korosztályunkban.
Van valami titkos receptje, ügynökségi struktúra, folyamatszervezés, ami miatt folyamatosan fent tudja tartani a kreatív színvonalat?
Persze, hogy nincsen recept. Elsőre majdnem olyanok vagyunk, mint minden ügynökség. Az inkább a saját személyiségemnek köszönhető, hogy nem igazán alakult ki olyan hierarchikus rendszer nálunk, mint másoknál. Nincs éles határ az ügyfélkapcsolat és a kreatívok között. Sőt alapvetően mindenki részt vesz a kreatívmunkában. A Beslam-i tragédiához kapcsolódó projektet például az ügynökség sofőrje vezette. Én abban hiszek, hogy aki az ügynökségnél dolgozik az a csapat része, és egy-egy feladatnál alakulnak csak ki igazán felelősségi körök, alá-fölérendeltségi viszonyok.
Belefér az életébe az ügyvezetés mellett a napi kreatív munka?
Eredetileg matematikus vagyok. Amikor elkezdtem a reklámszakmában dolgozni, ügyfélkapcsolati munkát végeztem és erőteljesen beleszóltam a kreatívmunkába is. Most olyan ügyvezető vagyok, aki a kreatívmunkában is részt tud venni.
Szerencsére.
Mindenben. Azóta azt csinálom, amit szeretek. Előtte évekig bürokrata voltam. A munkám nyolcvan százaléka a diplomáciáról, az adminisztrációról szólt. Nem hiányzik az az időszak egy cseppet sem. Megbeszélések, egyeztetések, jóformán alig maradt időm azzal foglalkozni, ami munkám volt. Általában azt vettem észre, hogy egész héten megállás nélkül dolgozom, de nincs időm az ügyfeleimre. Szörnyű volt. Most pont az ellenkezőjét teszem: minimalizáltam az adminisztrációt, nincsenek főnökeim, akiknek hetente, havonta, évente be kellene számolnom, nem kell nemzetközi találkozókon részt venni, unalmas munkamenetet szabályozó írásokat olvasni, rengeteg időm lett dolgozni, azt csinálni amit szeretek.
Biztosra ment a függetlenedéskor, volt már beígért ügyfél, vagy csak egyszerűen kitárta az új ügynökségének kapuit és várta az első ügyfelet?
Nem hinném, hogy csak előre fixált megbízások esetén érdemes függetlenedni. Ha az emberben megvan az elhatározás, a kellő ambíció, a bátorság és mindezt képes másokkal is elhitetni, akkor minden megy magától, akkor nem szabad hezitálni, azonnal lépni kell. A cégalapítás utáni első napokban már csöngött a telefonom. Nagyon sokan vannak a megbízói oldalon, akik azt szeretik, ha a tárgyaló partnerük nem egy előtérbe tolt robot, aki egy láthatatlan nemzetközi erőt képvisel. Nálunk nem oszlik meg a felelősség: mi ígérünk és mi tartjuk be az ígéreteket, ha nem így tennénk, nem lennének ügyfeleink.
Ezt az érvet szokta használni a tendereken is?
Nem igazán szoktunk tendereken indulni csak ritkán, sokkal inkább minket keresnek meg az ügyfelek. Egyszerűen tudják rólunk, hogy mindenre elszánt csapat vagyunk. Ez annak köszönhető, hogy markánsan ki merünk állni ügyek mellett. Nem a csillogó websiteokban hiszek, bár ideje lenne lassan azt is megcsinálni, inkább arra törekszem, hogy jó dolgokat csináljak. Például híresek vagyunk az év végi partijainkról, sokan felhívnak, hogy ehhez igazítsák a téli szabadságukat. Megengedhetjük magunknak, hogy olyan bulit csináljunk, amiről utána hetekig beszél a szakma, hiszen nem kell mindent összeegyeztetni a nemzetközi vezetéssel, nem kell illeszkednünk a nemzetközi marketing koncepciókba. De nemcsak szórakoztatni tudunk, hanem segíteni is. A Beslam-i tragikus iskolai túszdráma után, valahogy megpróbáltuk a lehetetlent, hogy felvidítsuk a várost, ahol a gyerekmészárlás zajlott. Összegyűjtöttem a pénzt az ügyfeleimtől adományokra, de a pénz önmagában kevés volt. Azt találtuk ki, hogy minden gyereket az utcára hívunk, hogy fessék tele a házak falait. A függetlenségben az a legjobb, hogy ilyenkor nem kell Londonnal és New York-kal egyeztetni és várni a pozitív reakciókat, hanem azonnal cselekedni lehet.
Mi volt az eddigi legmerészebb társadalmi szerepvállalásuk?
Egy tiltakozó kampányt indítottunk, amikor Putyin elnök nyilvánvaló politikai céllal börtönbe záratta Hodorovszkíjt, a Jukosz olajtársaság korábbi vezetőjét. Nagyon komoly fenyegetéseket kaptunk, a kormány minden módon megpróbálta visszavonatni a plakátokat. Vicces volt és félelmetes is egyszerre.
Mitől függ, hogy egy ország képes-e nemzetközileg elismert kreativitást produkálni?
Azt mondják az emberiség három százaléka képes jól kombinálni a kreativitást és a racionális gondolkodást vagyis képes egyszerre használni az agyának mindkét oldalát. Általában ezekből az emberekből lesznek a vezetők, művészek. Ez nem ország-specifikus. Az persze igaz, hogy a kreatív gondolkodást visszaszoríthatja például a rossz oktatás. Én például olyan iskolába jártam, ami olyan volt, mint egy hadsereg. Ez gondolom máshol Kelet-Európában is így volt, így nem csoda, ha ezekben az országokban lassabban támad fel a kreatív szellem. Az azonban biztos, hogy a most felnövő generációban több lesz a kreatív, szabad gondolkodó, mint a mi korosztályunkban.
Van valami titkos receptje, ügynökségi struktúra, folyamatszervezés, ami miatt folyamatosan fent tudja tartani a kreatív színvonalat?
Persze, hogy nincsen recept. Elsőre majdnem olyanok vagyunk, mint minden ügynökség. Az inkább a saját személyiségemnek köszönhető, hogy nem igazán alakult ki olyan hierarchikus rendszer nálunk, mint másoknál. Nincs éles határ az ügyfélkapcsolat és a kreatívok között. Sőt alapvetően mindenki részt vesz a kreatívmunkában. A Beslam-i tragédiához kapcsolódó projektet például az ügynökség sofőrje vezette. Én abban hiszek, hogy aki az ügynökségnél dolgozik az a csapat része, és egy-egy feladatnál alakulnak csak ki igazán felelősségi körök, alá-fölérendeltségi viszonyok.
Belefér az életébe az ügyvezetés mellett a napi kreatív munka?
Eredetileg matematikus vagyok. Amikor elkezdtem a reklámszakmában dolgozni, ügyfélkapcsolati munkát végeztem és erőteljesen beleszóltam a kreatívmunkába is. Most olyan ügyvezető vagyok, aki a kreatívmunkában is részt tud venni.
Szerencsére.
Román Balázs
(forrás:
Kreatív Online)