Köszönjük az észrevételeket és köszönjük a Howard Roark és Lebowsky nevű felhasználóknak a lelkesen generált vitát. Bár tisztában vagyunk mindkét reklámszakember valódi nevével és ügynökségénél betöltött pozíciójával, a fórum játékszabályai szerint a továbbiakban is nicknéven fogjuk szólítani őket, azzal a meghagyással, hogy ha további érdemi észrevételeik lennének, nagyon szívesen látjuk őket az ACG-ben, ahol szakembereink körében, arccal vállaltan, korrekt szakmai beszélgetés keretében tudják megvitatni álláspontjukat az érintettekkel. Addig is vitazáróként álljanak itt az egyszerű tények, úgy, ahogy vannak, prekoncepció és fikciómentesen:
1. Először is, hogy mindenkinek tiszta legyen: az M Lista a hazai kreatív szakma rangsora. A lista az ügynökségek egy évnyi válogatott, hazai és nemzetközi versenyeken elért eredményeit veszi figyelembe a verseny rangjának megfelelő súlyozással. Lebowsky, te senior kreatív szakemberként az Arany Penge zsűritagjaként, pontosan tudod, hogy az ACG M Lista helyezése nem múlhat egy (megosztott) Effie eredményért kapott részpontszámon. Ebben a szezonban - egyedüli magyar ügynökségként – fel tudunk mutatni CLIO shortlistet, aranyat, ezüstöt és bronzot a Golden Hammeren és a legtöbb díjat nyerve az Év Ügynöksége lettünk a Pengén. Az M Lista hazai mezőnyében így a legtöbb pontot gyűjtők között vagyunk az Effie eredmények nélkül is, úgy, hogy a Hipnózison el sem indultunk.
2. Howard Roark: Nem hisszük, hogy Effie zsűritagként ne tudnád: ha valami, az Effie nem az ügynökségek pontokért folytatott, vérre menő versenye, hanem megrendelők és ügynökségeik közös megmérettetése, ahol az ügyfél megkerülhetetlen. A jó szereplés itt a szakmai presztízs mellett leginkább azért fontos az ügynökségeknek, mert kiemelten fontos az ügyfeleknek. Nem hisszük, hogy pont neked kellene elmagyarázni, hogy itt - a kreatív versenyekkel ellentétben - az ügyféllel közösen választjuk ki, mit, hova nevezünk. Ha egy ügyfél a hosszú távú márkaépítésben érzi legerősebbnek saját szolgáltatását és ezt a rendelkezésére álló adatok is alátámaszthatják, akkor kampánya oda kerül nevezésre. Teljesen természetes, hogy a nevezést az a csapat készíti el, amelyik éppen szerződéses kapcsolatban van a márkával, mivel a nevezés összeállítása során az aktuális gazdasági és pénzügyi adatokkal kell dolgozni. Ha a nevezés több ügynökség munkáját is magában foglalja, nem lehet olyan kijelentést tenni, hogy a vizsgált valamivel több, mint két és fél évből az utolsó, közel egy évnyi időszak kevésbé vagy egyáltalán nem fontos. A nevezett kampány akkor lesz sikeres, ha folyamatosan kimutatható a növekedés mind a márkaértékekben, mind az értékesítési volumenben. Ha ezek a mutatók egy kommunikációs platformváltást követően is ugyanolyan dinamikusan nőnek tovább, akkor akár tetszik, akár nem, az új platform működik és ez hozzásegíti a márkát a tartósan jó eredmény eléréséhez. A MinDig TV platina Effie azonban nem csak a kommunikácis cégekről szól, hanem legalább ennyire az Antenna Hungáriáról is, ami a nevezett időszakban a szolgáltatást kitalálta, létrehozta, beárazta, forgalmazta, működtette, emellett briefelte és kontrollálta az ügynökségek munkáját. Az AH számára a legfontosabb, hogy a nevezési anyaga szakmailag jól felépített, erős legyen, márkája pedig a lehető legjobban szerepeljen kategóriájában. Az, hogy a versenyt követően egy sajtóorgánum (mondjuk, a Kreatív) az elért eredményeket milyen kontextusban kommunikálja, arra sem az ügynökségeknek, sem az ügyfélnek nincs ráhatása.
3. A 2011-es évet érintő GVH eljárás precedens értékű - nem véletlen, hogy számos reklámszakember és szakjogász állt mögé az elmúlt fél évben. Ha az ügyben az ítélet jogerőre emelkedik, a jövőben annak megítélése, hogy mi minősül releváns információnak egy adott termék kommunikációjában, azaz minek kell feltétlen headline szintre emelkednie és mi kerülhet bele az apró betűs részbe, szubjektív megítélés kérdése lehet a GVH részéről. Így mindannyiunk közös érdekében azt reméljük, hogy az ügyet az Antenna Hungária végül megnyeri és a bírságot eltörlik. De ez egy hosszú folyamat, ezért az ACG - mivel az ügy biztosan nem fog lezárulni az M Lista publikálásáig - semmiképp nem fogja kérni a MinDig TV Effie nevezéséből rá eső pontok beszámítását az M lista eredményébe.
Félreértés ne essék, én nem vagyok az ACG Ellenes Földalatti Mozgalom beépített embere, de azt gondolom, ha már ilyen időket élünk, hogy egy M Lista határozza meg, ki a jó arc és ki a kevésbé fani, akkor igenis vegyük komolyan a részleteket. (vagy felejtsük el az M Listát, mert lassan kezd az Éhezők viadala című film forgatókönyvének utolsó két oldalára emlékeztetni)
Tavaly (és előtte) egy másik ügynökség volt a célkeresztben, és elég komolyan le lettek oltva az eredményei scam-gyanúra hivatkozva, lendületesen ecsetelve, miért lenne az nagyon nagy katasztrófa, ha minden nyert díjukat figyelembe véve ők kerülnének az említett mértékadó lista élére. Hatalmas egyetértés volt abban, hogy ez nem megengedhető, ennek híre még külföldre is eljutott, ugye.
Az Effie a maga abszurditásában pedig elég sokat lendíthet egy ügynökség M Lista helyezésén. Korrekt lesz így vajon az idei M Lista? Ha igen, akkor dőljünk hátra és gyújtsuk meg a dzsointot, ha viszont nem, akkor beszéljünk erről, ahogy tesszük is, de tárgyilagosan, józanul, hiszen (majdnem) mindannyiunk érdeke ez. Nem a "hogyan beszélsz" kell domináljon, hanem a "mit mondasz".
Ja, igen. A szőlő meg nem savanyú, csak a sok permetlé miatt lassan emberi fogyasztásra alkalmatlan.
A figyelmetlenül olvasók kedvéért újfent jelzem: nem a matekkal, hanem a morállal van a probléma. Még mindig. Még inkább.
Vágom én itt a kétharmad/egyharmaddal való sakkozást (csak nehogy rosálás legyen a vége); hogy a márkaépítés kategóriában miként lehet a leghatékonyabban építeni az imágót (végül is számokat dob ki kutatás, bármely százalékpontos növekedésre már illik a hatékonyság); meg hogy a kampányt fifty-fifty alapon, együtt, Well-vetve (scusi, ez nagyon rossz), “egyetértésben” sikerült nevezni (elképzelhető, hogy ilyen egyetértésben nevezhették a többi díjnyertes pályaművet is, például a heinekenes Arany Fácánt?) – de ezek csak szikkadt számok, kérem tisztelettel.
Csupán a pályázatot nevezőknek, a díjat odaadóknak, a közeli hozzátartozóknak meg a haveroknak nem hiányzik ebből a dramaturgiából egy szereplő, akit/amit úgy hívnak: tisztesség?
Nagyon úgy tűnik, az ország leghatékonyabb ügynöksége próbált mindent elkövetni a platináért – csupán egy dolgot felejtett el. Korrektnek lenni a legelején. Amit a napvilágra került GVH-fiaskó is szépen példáz. (Van ebben azért némi szomorú sorsszerűség, ha úgy tetszik.)
Viszont a helyzet újabb kérdést feszeget (talán lebowsky is erre utal, de mióta így benéztem az őssejtet, már semmiben nem vagyok biztos), vagyis: az Effie-bizottság vajon miért tenyerel bele ilyen csúnyán a történetbe?
Bevallom, az mmonline híradása után (“Büntetett/bírságolt kampány is nyerhet Platina Effie-t?”) első körben arra gondoltam: remek, most végre az illetékeseken a sor, szépen lehet reagálni, határozott és karakán módon tisztába tenni a szituációt. Helyre tolni, ami kizökkent. Jár némi collateral damage-dzsel, nem mondom, de legalább egyenes tud maradni a gerincoszlop, viszlát, csontkovács.
Hát nem sikerült.
Az Effie Felügyelő Bizottságának nyilatkozata meglepően zavaros és ellentmondásos. Egyrészt érvelnek a már előttem beidézett 13. ponttal, melyben a "bármilyen jogi, etikai elmarasztalás" kitételre hívnám fel a figyelmet. Majd jön az igazi fordulat. A bizottság megmagyarázza, hogy ez a tiltás (szerintük) pontosan mire is vonatkozik, idézem: “elmarasztalásnak a jogerős elmarasztalást tekintjük.”
Bocsánat. Hogy' teccik mondani?
Én azt gondolnám, hogy elmarasztalásnak az elmarasztalást kéne tekinteni. Már csak azért is, mert pontosan ez történt. A GVH egyszer már megbüntette/megbírságolta/elmarasztalta az AH kampányát.
Mert ez a csúnya GVH, ez ilyen. Megteheti. Szakmai szervezetei nem passzióból járnak össze. Megvizsgálják a kérdéses ügyet, írnak egy vizsgálati jelentést, ami aztán a Versenytanács elé kerül. A Versenytanács pedig egy független bírói testület. Ha döntést hoz, akkor azt alaposan mérlegelve, felelősen hozza meg. (De lehet, hogy rosszul csillapítottam információs éhségem, és megint elmegyek a nyilvánvaló tények mellett.)
A lényeg: jelen tudásunk szerint az AH kampányát már megbírságolta a GVH. Ergo: volt egy elmarasztalás (vö. Effie bizottság 13. pontja: “bármilyen jogi, etikai elmarasztalás”.) Az AH ezt a ítéletet fellebbezte meg, és e fellebezést követően nincs még jogerős bírósági végzés – de az elmarasztalás már megtörtént. Vagy tévedek?
Még egyszer mondom a figyelmetlenül olvasók kedvéért, a GVH-s elmarasztalás ismeretében meg pláne: nem a matek a kérdés.
Kicsit mondjuk elsiklottunk afelett, amit az általam belinkelt cikk feszeget, ha már a versenykiírásról van szó. Erre esetleg akar valaki reagálni? Mert ez őszintén érdekelne, hogy hogyan volt. A cikk téved esetleg?
"13. Nem vehet részt az EFFIE-n az a pályázat, amelynek a kampány-leírásában szereplő termék / szolgáltatás bármely típusú marketing kommunikációjával kapcsolatban, a kampányidőszak első napját megelőző egy éven belül, valamint a kampányidőszak kezdete és a nevezési határidő között bármilyen jogi, etikai elmarasztalás volt. A termék / szolgáltatás alatt a pályázatban szereplővel teljesen azonos terméket / szolgáltatást kell érteni. A tiltás nem terjeszthető ki az előállító cégre."
A cikkben arról van szó, hogy nem értékesítési hatékonyság, hanem image építés kategóriában indult.
ACG leader hozzászólás alább:
"Az Effie nem a kreativitásról, hanem a számokról, a számokkal igazolt hatékonyságról szól. Az új, általunk készített, általad kifogásolt
platform a számokat kiválóan hozta, ugyanolyan mértékben túlteljesítve az adott időszakra tervezett célszámokat, mint tette azt korábban a Well által kidolgozott
kreatív anyag"
Most akkor mi van?
Image építésről beszélünk vagy hatékonyságról, amiről eredetileg az Effie szól?
Nagyon úgy néz ki, mintha valami nagy gondod lenne az ACG-vel. Nem az ACG kapta a díjat, hanem az ACG és a Well. Együtt. 1. Azért, mert a Well elkezdett valamit, aztán jött az ACG és befejezte. És tudod mi a legszebb? Egy olyan kampánnyal váltotta Nemes Juli kampányát, ami nem továbbvitte az eredeti gondolatot, hanem vadiújat talált ki. És működött.
Én csak azt nem értem, hogy jön ki az 1 év, amikor az ACG januárban kezd dolgozni az ügyfélen, márciusban indul kampány és a május 31-ig elért eredmények számítanak.
Te tudod, mi az az őssejt, hm? (nem, nem kiöregedett kokainélvezőkre gondoltam, akik naponta átlapozgatják Ogilvy örökérvényű írását a reklámról és modemes internettel próbálják letölteni a vírusfilmeket)
Az őssejt egy olyan sejt, amiből még bármi lehet. Rengeteg lehetőség van benne, mert nincs behatárolva, nincs lekorlátozva, mindenre képes, ugyanakkor azért feltételezhető, hogy emberi őssejtből emberi szerv lesz. Ha akarom, fül lesz belőle, ha akarom, a szem egy része, ha akarom, kéz, de lehet belőle szívizom is akár, sőt, valójban egy egész ember is (ez az őssejtből klónozás, ahol az "ős" előtag nem arra utal, hogy régi a sejt)
Szemben mondjuk a végbél sejtjeivel, amikből már nem nagyon lehet szájat formázni, legalábbis elég komoly kihívás, így érthetőbb kicsit?
Na, hát így, de valószínűleg nem az a legkomolyabb kérdés itt, csak gondoltam, tisztába teszem :)
remélem, rendkívüli tudásszomjad és csillapíthatatlan információéhséged miatt vagy ennyire ki, és mész el a nyilvánvaló tények mellett.
1. Az ACG nem a sajátjaként nevezte az anyagot, hanem a Well-el közösen és egyetértésben, továbbá nem egy kampányról van szó, hanem 3 éves márkaépítésről (ebből 2 év Well, 1 év ACG). Gondolom, azért az ACG nevezett, mert most ők állnak szerződében az AH-val.
2. A zsűri a 3 éves márkaépítés eredményei alapján adta oda a díjat a két ügynökségnek, így nem volt mi ellen fellépni.
Amennyiben valamit kifelejtettem, csak szólj. Előszeretettel citált zeneszerződet idézve: "Saturday Night's Alright For Fighting"
Kétségtelen: e termékeny “kommentfolyam” számos érdemi hozzászólást szült. (Pl.: az Effie nem a kreativitásról, hanem a számokról szól; a savanyú szőlőt ki kell köpni; a pályázati eredményeknek a kutya sem néz utána; a versenyeken az ügynökségek adják el magukat; az ACG a díjjal járó M-lista pontjainak időarányos részét átadja a Wellnek; a szakma őssejtjei még klónozhatók (mondjuk, ez a legbizarabb mind közül).
Az Effie-hír generálta kérdések viszont továbbra is kérdések maradtak.
Úgymint:
1. Honnan veszi egy ügynökség a bátorságot, hogy a sajátjaként tüntessen fel egy kampányt, aminek ő csupán mellékszereplője volt?
2. A díjak odaítéléséért felelős szakmai zsűri miért nem lép fel az ilyen nevezések ellen?
Elton John nótája jó választás, de a refrénje az igazi telitalálat:
“It’s a sad, sad situation / and it’s getting more and more absurd...”
Szomorú orvosi lova ez a kommentfolyam annak, amivé ez a szépreményű szakma lett. Pedig nem indult rosszul annakidején, és még most is lehetne valamit klónozni az őssejtekből, de nem így. Ez így pont olyan, mint amilyennek látnak minket azok, akik gyűlölnek, és ostoba, tehetségtelen barmoknak tartanak minket.
Elton John egyszer azt énekelte, "Sorry seems to be the hardest word...". Hát, talán igaza volt...
Sajnos hallottam mar a zsurizesben meghivott ugyfelunk velemenyet az egeszrol, de azert csak nem akarja elhinni az ember, hogy ez a verseny nem mas mint az eppen meno 15-20 ugynokseg selfPR esemenye.
Bar ameddig az ugyfelek bekajaljak es ez alapjan IS valasztanak ugynokseget, addig gondolom haszna is csak van.
Ezúton szeretném felhívni rá a figyelmét, hogy Ön figyelmetlenül olvas.
Én nem azt vontam kétségbe, hogy Önök jogosan nevezték-e a MindigTV Extra kampányt, avagy sem. Nevezhették, hogyne; bár nevezhette volna maga az Antenna Hungária is mint megbízó. (De erről még később.)
Azt sem gondolom, hogy az Önök által készített kampány ne hozta volna a számokat; bár a megjegyzéssel, hogy az “Effie nem a kreativitásról, hanem a számokról, a számokkal igazolt hatékonyságról szól” erősen vitatkoznék. (Erről is még később.)
Hasonlóképp: nem kérdőjeleztem meg, hogy Önök birtokolják a leghatékonyabb ügynökség címet Magyarországon. (És bár köszönöm a tájékoztatást, erre azért nem fogok visszatérni, mert nem ez a témánk.)
Én csak és kizárólag annyit mondtam, próbáltam mondani, de ezek szerint pontatlan voltam, elnézését kérem. Szóval: azt akartam jelezni, hogy az Effie-re vagy bármely más reklámversenyre nem elegáns (erősen kérdőjeles; nem illdomos; erkölcsileg aggályos – megfelelő részt kérjük aláhúzni) olyan munkával nevezni, melynek 2/3-t más végezte el.
Remélem, abban egyetérthetünk, hogy egy márkát bevezetni a piacra, felépíteni, beindítani az eladásait mégiscsak nehezebb feladat, mint a már sikeres és jól teljesítő márka dübörgő szekerére felpattanni (bár elismerem, a felpattanás sem lehet könnyű; de ebben másnak több tapasztalata lehet). Ezért gondolom, hogy az elismerés azé, aki a munka derékhadát, kétharmadát elvégezte. Nem vonom kétségbe az Önök erőfeszítéseit, csupán azt gondolom, ebben Önök társszereplők, a maguk egyharmadával. Tehát: a platina a Wellé, a társügynökség pedig az ACG. És fontos a sorrendiség is. Ha az Antenna Hungária nevezte volna így a kampányt, talán közelebb kerültünk volna az igazsághoz, és Önökre sem vetülne a más-babérral-való-parádézás árnyéka. (Fene tudja, talán még én sem reflektáltam volna a dologra.)
Ugyanakkor az Effie-kontextusos mondata kapcsán szeretném tájékoztatni, Ön nemcsak figyelmetlenül olvas, de figyelmetlenül is ír. Az “Effie nem a kreativitásról...” kezdetű mondatából ezért maradhatott ki a “csak” szócska. Hiszen Ön is tudja jól az Effie jelmondatát: “Awarding ideas that work”, amelyben a “that work” a hatékonyságról, míg az “ideas” a reklámszakma leglényegéről, alfájáról-omegájáról, sokak számára a nagy mumusról – az ötletről szól. És ha valaki most elrikkantaná az Effie hivatalos filozófiáját (“Effie Awards recognizes the most outstanding campaigns…), biztos vagyok benne, Ön is az első között tudná befejezni a mondat második felét (“…work that has gone beyond pure creativity, but achieved remarkable results as well”). Szeretném hinni, hogy a kreativitás hasonló figyelmetlenségből maradt ki az Önök Mindig Tv kampányából.
Szóval továbbra is csak a Kreatív online (azóta javított, Well-lel megtoldott) lead-jét tudom idézni: “Az ACG örülhet a platinának.”
Tényleg örülhet.
Maradok,
Howard Roark
ps.
Közben látom, a Facebook oldalukra az Ön válaszával (szinte) egyidőben felkerült egy post, melyben a díjat Nemes Juli emlékének ajánlják, bősz magyarázkodás közepette. Micsoda véletlenek vannak. És még én vagyok ízléstelen.
Tata (vagy Nyanya), sajnálom, felfogóképességet nem tudok adni neked. Kedves kérdésedre a válasz: nem én vagyok Howard. Én tőle - és tőled - eltérően a saját nevemet vállalva kommunikálok szakmai helyeken. Howardhoz lennének mondataim, úgyhogy, ha megtudod az elérhetőségét, légy oly kedves, és írd meg nekem! Köszi előre is.
Ezt a nemet gondold át még egyszer. Meg a többi mondatodat is. Maradjunk annyiban, hogy azt nem tudjuk, hogy a nyertesek ténylegesen miből mennyit adnak el, de a versenyeken inkább az ügynökségek adják el a termékeiket. Ez esetben például úgy, hogy senki nem néz utána a sikersztorijaik adatforrásainak.
Nem. De tökéletesen megértem B.N-t és igaza is van. Idén nem voltam Effie-n de tavaly a Nemzetiben végignéztem a kiosztót, a pályamunkák túlnyomó többsége az Aranypengén megbukott volna. De nem is ez a cél hanem az hogy mukodjon a dolog. Lehet fikázni az AH spotokat, de eladták a terméket. Vagy a termek adta el magát és a spotok jól kommunikáltak. Részletkérdés.
Niki, azért ez a mondat így ölég húzós: "Így végképp nem értem, mi keresni valója van a kreatív minősítgetésnek egy hatékonyságon alapuló, számokkal igazolt Effie kontextusban."
ezúton szeretném az ACG ügyvezetőjeként jelezni, hogy semmilyen érdemet nem vitattunk és nem is áll szándékunkban elvitatni másoktól. Amit írsz, céltalan és méltóságon aluli sárdobálás, ami minden alapot nélkülöz és csupán a tények nem ismeretét mutatja. A MinDig TV tartós márkaépítés kategóriában került nevezésre az ACG által. Nem is nevezhette volna más, hiszen január óta az ACG az Antenna Hungária ügynöksége, mi állunk velük szerződéses kapcsolatban. Jelenleg mi építjük a márka kommunikációját, mi készítettük el a közel 3 éves kampányidőszak végső 1/3-ának kommunikációs anyagait, melyek nélkül a kampány ebbe a kategóriában nem lenne nevezhető, továbbá, mi látjuk az összes, köztük az idei számokat és mutatókat is, melyek a nevezés alapjául szolgálnak.
A Well, ahogy írod is, már kapott Arany Effie-t az első évet követően elért sikerek után, ez a nevezés azonban hosszabb távot fed le időben, mint amennyit a Well a márkán dolgozott. A nevezési anyag 3 éves időtartamából a Well 2/3-nyi kommunikációs időszakot vitt végig egy kommunikációs platformmal, amelyet januárban az Antenna Hungária leváltott. Az Effie nem a kreativitásról, hanem a számokról, a számokkal igazolt hatékonyságról szól. Az új, általunk készített, általad kifogásolt platform a számokat kiválóan hozta, ugyanolyan mértékben túlteljesítve az adott időszakra tervezett célszámokat, mint tette azt korábban a Well által kidolgozott kreatív anyag. Így végképp nem értem, mi keresni valója van a kreatív minősítgetésnek egy hatékonyságon alapuló, számokkal igazolt Effie kontextusban.
Ha a vádaskodás helyett kérdeztél volna, alkalmam lett volna elmondani azt is, hogy a nevezési anyag összeállítása és az Effie-n való indítása a Well tudtával és beleegyezésével történt, annak minden egyes lépését előzetesen egyeztetett a két ügynökség. Sőt, közvetlenül a nevezés leadását követően - anélkül, hogy tudtuk volna milyen eredményt ér majd el a pályázat – az ACG már jelezte a MAKSZ-nak, hogy bármilyen elismerés esetén az adott díjjal járó M lista pontok időarányos részét, azaz 2/3-át a Wellnek adja majd át. Mert ez így korrekt. Ha ott lettél volna a díjátadón, azt is halhattad volna, hogy a díj átvételekor én magam mondtam köszönetet a Wellnek, külön megemlítve, hogy a munka és ezzel az érdem oroszlánrésze őket illeti.
Ezúton szeretnélek továbbá tájékoztatni, hogy az ACG 2 éve birtokolja a leghatékonyabb ügynökség címet Magyarországon, a világranglistán pedig 2012-ben már az 5. helyen voltunk a függetlenek között. Nem stílusunk mások érdemeit elvitatni, sem idegen tollakkal ékeskedni, nem tettük ezt eddig sem és nem fogjuk a jövőben sem.
A minősítéseidre nem szeretnék reagálni, de amellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy Nemes Juli emlékét egy ilyen kontextusban hoztad fel. Mi is maximális tisztelettel adózunk az ő emlékének és eredményeinek, és rendkívül ízléstelennek tartjuk, hogy ezzel kapcsolatban mindenféle előzetes információ nélkül vádaskodsz.
Először is: gratulálunk a nyerteseknek. Annak, aki nevezett; akinek sikerült; és annak is, akinek nem.
Másodszor jövünk egy vallomással: nem értjük mi ezt az Effie-t. Mármint: oké, hogy a hatékonyságról szól, a piaci eredményekről, kreatív megoldásokról (néha) – de mégis. Mi alapján történik itt az értékelés tulajdonképp? Az Effie az „objektivitás, függetlenség és transzparencia” alappillérein definiálja önmagát. De tessék nekem megmondani: hol jelentkeznek ezen elvek az idei fődíjas pályamű és az azt nevező ügynökség esetében?
Legyünk akkor most egyszerre objektívek, függetlenek és transzparensek, és kürtöljük világgá együtt: a MindigTV Extra kampányáért a WELL reklámügynökséget illeti az elismerés. Nem az A-t, nem a C-t, nem a G-t – hanem a WELL-t. És nem is csak „társ-“, hanem egyedüli ügynökségként.
Excuse my French, mondaná a művelt angol, de ezzel a platinás arannyal két kurva nagy gond van:
1. Olyan ügynökségi attitűdöt favorizál, ami felháborító és megengedhetetlen, nemcsak egy Effie-n, de bármilyen más reklámos versenyen. Honnan veszi magának egy ügynökség a bátorságot, hogy egy másik ügynökség munkáját kisajátítva, annak eredményeire ráülve arassa le a babérokat? Értem én, hogy az elmúlt évben dolgoztak ők is a MindigTv-n – de hasonlítsuk már össze a két kampányt, könyörgöm. Az egyikben ötlet volt, humor (kétségtelen: one-man-show), de lebetonozta a márkát, hozta az értékesítések zömét, és olyan alapot rakott le, hogy csak na. A másik, a beszélő képernyők egy vizuális bűntény; a dialógok elkövetője pedig simán közmunkát érdemelne, mondjuk, ceruzahegyezővel kéne sövényt nyírnia valahol a világ végén, amíg le nem jár a csincsilla licensze vagy rá nem jön az élet értelmére (ami nem lehet a 42). Szóval, finoman fogalmazva: az ilyen nevezés nem elegáns.
2. Ha egy ügynökség az 1-es pont ellenére veszi magának a bátorságot, és benevezi más munkáját, még mindig ott egy zsűri; tanult, tájékozott és objektív tagjai azért vannak, hogy ilyenkor diszkréten elköhintsék magukat, és azt mondják: ezt azért nem illik. Vagy ha nem is szólnak, de mindent elkövetnek, hogy ne kerüljön shortlistre a pályamű. Vagy ha már (valamilyen rejtélyes módon) mégis shortlistre kerül, semmiképp nem adnak neki aranyat. Vagy ha már (valamilyen fatális véletlen folytán) kipottyan egy arany, semmi szín alatt nem jutalmazzák platinával. Teccik érteni, mire gondolok? Azt a bizonyos 3 pillért (jegyezzük meg: objektivitás, függetlenség, transzparencia) csak így lehet garantálni.
De még a 3 pillért is felülírja szegény Nemes Juli emléke. (Vele kezdett a Well a feladaton dolgozni; az ő ötlete volt a MindigTv eredeti koncepciója, mellesleg, ha jól tudom, Rudolf Pétert is ő választotta; a kampány pedig 2011-ben joggal kapta meg az Arany Effie-t.) Ha csak Juli emléke villant volna a zsűritagok eszébe, máris átgondolták volna, mit tett hozzá a Mindig Tv-hez a most Platina-díjjal hazabaktató ügynökség – és kinek a munkája érdemelt volna valódi elismerést.
Mindenki másban látja a reklámszakma bajait. A körülményekre, a pénzhiányra, az időhiányra, az ügyfélre, a politikára és sok minden másra fogja, ízlés és pofonok szerint. Pedig a fejétől bűzlik, mint mindig, mint minden. Mert a reklámszakma egyik legfőbb baja – maga a reklámszakma. Vagyis annak erkölcsi züllöttsége. Az arcátlanság, a gerinctelenség és tisztességtelenség üli ma torát a berkeken belül.